Szerző: Pelusss | feb 7, 2011
Holári!!!!!!!!
Szombaton délben hazaérkezett a mi Péterünk. Úgy örültünk egymásnak, hangosan kurjongatott, mikor meglátott. Egy-kettőre birtokba vette a szobáját, üdvözlés gyanánt megcibálta Borcsa fülét (a leányka jól tűrte, egy szót sem szólt), s kezdődött a nagy buli 😀
Vasárnap templomban voltunk, ismét példásan viselkedett, egy ideig építőkockázott, aztán könyvet nézegetett, megevett egy banánt, közben táncra perdült a ritmusosabb énekekre. A Balázs áldást úgy értelmezte, hogy az atya pacsit kér, így adott is egyet. 🙂
Ma volt az első napunk hármasban, még megvagyunk, bár délben volt egy holtpont. Borcsa a hasa miatt tombolt, Péter az álommanókkal hadakozott, én pedig úgy éreztem, hogy szétrobban a fejem. A nappali úgy néz ki, mintha egy kisebb hurikán sepert volna végig rajta, de dicséretünkre váljon, hogy az ágyat megvettük, a ruhákat elpakoltuk, reggelizett, tízóraizott, ebédelt mindenki és Péterrel is sikerült egy fél órát szánkózni. És csak egy Süsüt néztünk, azt is csak félig. 🙂
Szerző: Pelusss | feb 4, 2011
Szerző: Pelusss | feb 3, 2011
Hosszas készülődés után csipőficamot szűrettünk. Semmi kedvem nem volt felcihelődni, de le kellett tudni, amíg Péter nincs itthon. A készülődés az indulás előtti napon kezdődött a ruhatáram felderítésével. Alapos keresgélés és némi gombátvarrás után sikerült találnom egy nadrágot, ami nem kismamanadrág, s mégis beleférek. Teljes sikerélmény 😀
Egy kevésbé átaludt éjszaka után félálomban öltöztettem Borcsát. Mire ráadtam az utolsó bundás kezeslábast is, bekakált. 😀 Tisztába tettem, kezdtük elölről: bundaharisnya, bundanadrág, bundakezeslábas, bundazokni. Teljesen leizzadtam mire befejeztük, s még a sapkája nem is volt a fején. Nehéz volt meggyőzni, hogy – 2o fokban nem leánykodunk. Már csak az volt hátra, hogy rávegyük Borcsát, hogy ne üvöltsön, amíg elvisszük az autóhoz, hogy a torka ne fázzon meg. Az uram indult el vele, mert az én csizmám csúszik, erre supp szépen Borcsával leültek a hóba 😀
A kiírt időpontra megérkeztünk a kórházhoz. Vártunk. Egyre többen gyömöszölődtünk be a kb 3 nm-es váróba. Borcsa egy párszor felébredt, néha úgy tűnt enni akar, s vártunk tovább. Oszt egyszer a domnu doktor kiüzent, hogy nyugodtan menjünk haza, ráér majd 3 hónaposan visszajönni. Elborult az agyam. Mire felcihelődtünk, rohan utánunk az asszisztensnő, hogy a domnu doktor mégis fogad.
Borcsát levetkőztetjük. Fekszik az ágyon, csodálkozik. Várunk. Közbe rosszul lesz egy gyerek, kinyitják az ablakot. Senkit nem érdekel, hogy az orvos éppen a pucér gyermekünket vizsgálja. A domnu doktor morog egyet az orra alatt, amiből arra következtetünk, hogy minden rendben van. Felszusszantunk, ez is lejárt.
Szerző: Pelusss | feb 1, 2011
Péter eddig a bárányt képeskönyvből ismerte. Ott a bárány fehér, nem ad ki hangot és ha megsimogatod a bundáját, nem kezd el ugrálni. A bárány Pétert még csak fotóról sem ismerte, ez nagyban rontott a helyzeten. Személyes találkozásuk alkalmából gyermekünk csalódott a bárányban, merthogy az igazi bárány rosszat sejt, mihelyt Péterrel találkozik, másképp miért citálták volna ki a hóba a meleg istállóból. Vészhelyzethez illően viselkedik, ugrál és béget. A Csoportkép báránnyal című felvételből ez sült ki:
Szerző: Pelusss | jan 30, 2011
Mióta Borcsával vagyok itthon, rájöttem, hogy egy gyermekkel milyen könnyű az élet. Nem is értem, miért panaszkodtam, amikor Péterrel kettesben voltunk 🙂
Nem kell folyton lesni, mit eszik, mit szed szét, Borcsa még egyben van-e, s mi ez a gyanús csend. Nem kell a felfalástól félteni a könyveket, fele annyi idő alatt fel lehet öltözni és kijutni az udvarra sétálni, s ha jó napunk van másfél órát is heverészhetek csak úgy. Mindezek ellenére Péter nagyon hiányzik. Naponta többször is beszámolnak a nagyszülők róla, s rendszeresen kapunk fényképes tájékoztatást is 🙂 Úúúúúgy várjuk haza. Itt árválkodik a szánkója is a lépcső mellett. Alig várjuk, hogy Péterrel repüljünk lefele a dombon.
Mondjuk Borcsával sokat nem unatkozunk. Mindig biztosít legalább 1-2 órás programot éjszakára is. 🙂 Tündérien tud mosolyogni, igaz, ezt az éjjel 2-kor olyan nagyon nem díjaztam. Kisasszonyosan tud keseregni, kényeskedve görbül le a szája, ha zokogásba kezd. Nagyon mókás.
Hozzászólások