Szerző: Pelusss | dec 11, 2017
Gyanútlanul térünk nyugovóra. Fél óra szundi után Péterre rátör a köhögés. Átköltöztetjük a nappaliba, ne zavarja a leányt. Seperc alatt megjön a róka. Utána nyugodtan alszik. Még jó, hogy feltalálták a mosógépet.
Másnap reggel köhögés semmi, derűsen indulunk iskolába. Borcsa a városban közli, hogy fáj a torka, a Sétatér mellett kidobja a taccsot. Váratlanul ért. Se zacskó, se cserekabát, se pótharisnya, se pótnadrág. Reggel fél 8. Van egy pörgős szoknyája az osztályban, de az túl kevés. Szaladgálok a boltokban, sehol semmi. 8-kor nyit az első turkáló. Borcsa apa irodájában aggódik azon, hogy el fog késni. Apa sem ül tétlenül, mire becsengetnek, szerez egy nadrágot az oviból. Kezdődhet a nap.
Szerző: Pelusss | dec 11, 2017
Borcsa Csíkban töltötte az őszi vakációt. Keresztszülei szállították haza. Pont, mint a tavaly. Vasárnap estére érkezett Mamikáék nagy örömére. Első nap ismeretlen okokból hányt. Nem fertőzött meg senkit. Hamar összeszedte magát. Visszafele vonattal jöttek, Borcsa írt 3 fejezetet a meséjéből. Leginkább ő tudja kiolvasni. Talán ha Budapestig mennek, meseregény lesz belőle.
Péter Zilahon vakációzott. Írta a házit lelkiismeretesen, akkor is, amikor már rég nem kellett. Hétvégére ő is hazakerült. Négy nagyszülő, közös munka, bográcsozás, nagy beszélgetések. Ez volt a nagy családi hétvége.
Az öt gyerekmentes nap alatt teljesen elszoktunk Borcsa be nem álló szájától. Kellett pár nap, míg felvettük a ritmust.
Szerző: Pelusss | nov 16, 2017
A napi kétszeri autózás nemcsak regényolvasásra kitűnő alkalom, hanem nyelvtanulásra is. Épp a románt gyakoroljuk. Apa kérdezi, hogy mondják a cipőnek. Borcsa magabiztosan visszakérdez:
-Románul vagy németül? Tudod apa, mindkettőt tanuljuk az iskolában.
Természetesen egyik nyelven sem tudta.
Szerző: Pelusss | nov 16, 2017
Macska
A napot macskával indítjuk. Pár hete végső kétségbeesésünkben egy reggel beengedtük Cirmos Vilmost a házba. A macska egyből a gyerekszobába tipegett, Péter és Borcsa nevetve ugrottak ki az ágyból. Azóta így megy ez minden reggel. Lámpagyújtáskor Vilmos lekászálódik a farakás tetejéről, s keservesen nyávogni kezd az ajtóban. Negyed óra múlva az ajtó kinyílik, pár másodperc múlva a gyerekek vidáman kipattannak macskázni az ágyból.
Az öltözéssel sem lehet sokat piszmogni, mert a macskának enni kell adni. Sürget a nyávogás. Az etetés reggel Péter feladata, délután Borcsáé. A macska kint eszik, tehát mielőbb menetre készen kell állni. Majdnem secc-pecc elkészül mindenki.
Egér
Megszerettük Ruminit, felváltva olvassuk az urammal a gyerekeknek. Annyira izgat a történet, hogy akkor is végighallgatom, ha nem én olvasom. Mostanában leginkább reggel olvasunk az autóban. Pont egy fejezetre elég az út.
Szerző: Pelusss | okt 27, 2017
Tényleg és örökre.
Péntek délután időnap előtt hazaszállítottam egy beteg és egy egészséges gyermeket. Becuccolás közben arra lettem figyelmes, hogy két kutya neki van állva az egyik bárányunknak. A vizuális típusú olvasóim kedvéért nem részletezem a vérben egy cseppet sem szűkölködő látványt, de tény, hogy az egyik bárányunk tetem volt, a másik a végét járta. Én pedig egyetlen felnőtt voltam az egész dombon.
Nagy rohangászások közepedte közöltem a gyermekekkel a szomorú hírt. Erre Borcsa, aki még a furulyaóra hatása alatt volt, ekképpen szólt:
– Péter, akkor most fújok valami szomorút.
Hozzászólások