Szerző: Pelusss | jan 12, 2011
Jaj, ma ráestünk Mackóra. Pedig Mackó egy ügyes, jólelkű, pajkos és főleg vadonatúj kiskutya, ráadásul a szomszédé. Úgy kezdődött, hogy Pétert felcipeltem az erdő szélére hintázni. Péter nem akart hintázni, inkább a mackó szájába dugdosta az ujját. Csak egyszer dugta majdnem a szemébe, de időben megelőztük a bajt. 🙂
Vígan játszadoztak így ketten, amikor Mackó rájött, hogy a papucsom érdekesebb a Péter ujjánál. Ekkor már nagyon akartam hazaindulni, fel is nyaláboltam a gyermeket, óvatosan hogy ne sározzon össze a cipőjével. Kár volt a nagy elővigyázatosság. Mackó cibálta a papucsomat, a nadrágomat, s én közben egyensúlyoztam a sárban, s egyszercsak supp bele. Felül Péter, alatta én, s legalul valahol Mackó. Úgy megijedtem, egy pillanatig felötlött, hogy a puhány testemmel megöltem a drága szegény kicsi kutyát. Aztán Mackó haragosan felmordult, s tovább szaladt. Még csak nem is sántított. Nem bántam azt sem, hogy nyakig sáros vagyok, jó, hogy Mackónak nem esett baja. Most az egyszer Péter sem tiltakozott a bejövés ellen. 🙂
Szerző: Pelusss | jan 12, 2011
Egy hónapos kiszállás után hazaérkeztünk. Magunk mögött hagytunk számtalan megtépázott cserepes virágot, egy Pétermagasságban összemaszatolt falú házat, néhány szaloncukorral alaposan bedörzsölt szőnyeget, s kétszemélyes felmentő seregünket, Piri mamát és Miki tatát. Ismét jól felpakolva jöttünk, alig tudtunk beszuszukálódni az autóba a kiskád és a mózeskosár közé. A gyermekek jóságosan végigaludták a másfél órás utat.
A hétvégét négyesben töltöttük. Rosszabbra számítottam. Az urammal leosztottuk a gyermekeket, mindenkire jutott egy felnőtt, úgyhogy nem volt gond. Éjszaka néha összezavarodtunk, hogy most kinek a gyermeke sír. 🙂 Péter apával sokat szánkózott, Borcsa anyával sokat evett. Kicsit melós volt a déli alvást összeegyeztetni, de végül sikerült Borcsát meggyőzni, hogy legalább addig hallgassa a csendet, amig bátyja elalszik.
A hétvége fénypontja a házszentelés volt. Az atyával való előzetes egyeztetés alapján, úgy gondoltuk, hogy ma nem jön hozzánk. Ennek fényében az uram, kihasználva, hogy Péter végre elaludt, hulla fáradtan bedőlt az ágyba a játékokkal, tépett újságpapírral és a félig kipakolt csomagokkal teleszórt nappaliban, én pedig egy pár 43-as gumicsizmával és egy szakadozott mackónadrággal felvértezve sétáltattam Borcsát az udvaron. Ekkor érkezett meg a házszentelő csapat, összesen négyen. Próbáltam feltűnés nélkül berohanni, s felkölteni az uramat, s felszínes rendet teremteni a nappaliban (nem sok sikerrel). A ceremónia alatt az uram észrevétlenül rugdosta hátrafele az építőkockákat, én azért imádkoztam, hogy az atya ne nyisson be a konyhába (imám meghallgatásra talált), Borcsa pedig végigüvöltötte az egészet. Elnézést kértünk, oszt így jártunk. 🙂
Szerző: Pelusss | jan 6, 2011
Péter kb három napja jött rá, hogy testvére született, s hogy ez már örökre igy marad. Kezdi felfogni, mivel jár a testvérség. Hát egyelőre sok jóval nem 🙂
Mostanában nagyot nőttem a szemében, régebb számba sem vett. Pár napja gyakran elcibál egy üres szobába, hozza a mesekönyvet, azt szeretné, hogy csak ketten legyünk, ketten játszunk. Velem akar enni, ezelőtt kizárólag az apja, vagy a nagyszülők jöhettek szóba.
A múltkor Borcsa rázenditett, Péter csak nézte csendesen, s két ujjával bedugta a fülét. 🙂
Szerző: Pelusss | jan 6, 2011
Az elalvás előtti utolsónak hitt szopi után fáradtan dőlök be az ágyba, pár pillanat múlva már alszom is. Ekkor szokott eszébe jutni Borcsának, hogy kevés volt a vacsora. Ismét szopizunk. Pár korty után belealszik, s engem is elragadnak az álommanók. Ekkor szokott emészteni Borcsa, s ezt nem tűri zokszó nélkül. Jön a séta, pocoksimogatás, majd néhány megnyugtató trottyolás után elalszunk. Ekkor kezdődik a csuklás, amit felriadva, félálomban lelkiismeretfurdallás nélkül hallgatok egy darabig. Aztán a jó anya legyőzi a fáradt anyát és felkelek szoptatni. A csuklás elmúlik, a gyermek elalszik, én meg csak fülelek, mi következik.
Ha jó napunk van, 2 óra múlva lesz a következő evés, ha rossz, akkor fél óra múlva. De egyszer már volt nagyon-nagyon jó napunk is, 4 órát aludt egyszuszra a leány.
Szerző: Pelusss | jan 2, 2011
Hozzászólások