A nagy találkozás

Szerző: | dec 15, 2010

A műtét utáni harmadik napon hazaengedtek a kórházból. úúúúúúúúgy örültünk! Már nagyon hiányzott Péter, izgatottan vártam a nagy találkozást.
Éppen akkor ébredt, amikor megérkeztünk, én mentem be a szobájába, aztán mama behozta Borcsát is. Ült az ölemben, látszott az arcán, hogy nem hiszi, hogy ez a Borcsa az a Borcsa. Felhúzta a blúzomat, s ott bent keresgélte Borcsát. 😀 Később bementünk látogatóba a leányszobába, ott volt a kis ajándék, amit Borcsa hozott neki, na ennek örült, oszt ennyi. Amikor először sirni hallotta, megijedt. Azóta már megedződtünk, időnként megsimogatja a lábát, buksiját. Ma bent volt, amikor szopiztunk, nagyon elcsodálkozott, s aztán magabiztosan bevágtatott a sarokba és elővette az oly gondosan elrejtett karácsonyi ajándékát. 😀 Alakul a kis családunk 🙂

Borcsa születése

Szerző: | dec 12, 2010

Na szóval, úgy kezdődött, hogy csütörtökön jól megegyeztük a doktorbácsival, hogy vasárnap délben császármetszéssel világra jön Borcsa, ha addig közbe nem jön valami. Hát közbejött. Péntek hajnalban a leányzó jelezte, hogy ő biza többet nem ül a pockomban. Annyira örültünk, legalább ő is készülődik kifele. Szundiztunk még egyet, felhívtam az uramat, hogy biza ma szülünk. Félálomban csak annyit tudott mondani, hogy mi??!!! Nem mi, hanem csak én, nyugtattam meg. 😀 Hajat mostam, anyósom főzött vagy két napra, s reggel 8-ra beértünk a kórházba. Izgulni sem volt időnk, egy óra múlva felsírt Borcsa. Jó becsületes macskahangja van. Mire a műtőből kijöttünk, apa is megérkezett.
Ügyes leányka, élelmes, a napi adag dupláját beveri. Alszik nagyokat, s közbe barátkozunk. Péter még csak hírből hallott róla, nem hozták be a kórházba. Így is mostanában elég morcosan viszonyul az élethez, főleg, ha a szüleit is látja.

Én sokkal jobban bírom a gyűrődést mint másfél éve, úgy látszik megedződött a testem. Nemsokára hazamegyünk. Várom a nagy találkozást Péterrel.

Hahó, itt vagyok !

Szerző: | dec 10, 2010

Az első hóval megérkezett Borcsa, ma, december 10-én, reggel 9 órakor. Hivatalosan vasárnap délre voltunk kiírva, de Borcsa már nem várta meg. Megdöntöttük a családi rekordot súly kategóriában, 3045 grammal. Pont olyan mint Péter, csak lányban. Fotók nemsokára….

Mikulás

Szerző: | dec 7, 2010

Hozzánk is eljött a Mikulás. Másféléves gzermekünk lelki világát nem akartuk felboritani, ezért az idén csak úgy suttyomba becsempészte az ajándékot a gondosan előkészitett cipőkbe.
Péter a legjobban a mandarinoknak örült. Olyan boldogan szedegette ki a zsákból, mindenkinek adott egyet. Igazi Mikulás volt. 🙂