Angyaljárás

Szerző: | nov 9, 2010

Hétvégén három szőke angyal lepte el a házunkat. Tényleg angyalok voltak, hiszen másképp nem győztek volna reggeltől estig megállás nélkül péterezni, s a varázslat abban is meglátszott, hogy gyermekünknek megjött az étvágya. 🙂 Csak nézte, hogy eszik a nagy asztaltársaság, s tömte magába ő is a falatokat. Esténként csak bámulta a nagy viháncolást, bújocskázást, időnként ő is bemerészkedett a forgatagba, s nagyokat nevetett.
A szőke angyaloktól megtudtuk, hogy van apatehén, a szomszéd bulikutyájának ki van kandarodva a foga, s bár az időjárás és anya nyarat emleget, ősz van, hiszen az óvónéni a múlt héten ezt mondta.  🙂

Biztos vagyok benne, ha még egy hetet itt lettek volna, Péter könnyedén megtanulna járni, kanállal enni, beszélni, s minden hasznos dolgot, amit a triótól el lehet lesni.

Volt meseolvasás,

székelyfurfangozás,

s természetesen szénázás, melyben Péter a gólya szerepét töltötte be. A lányok pedig fészket építettek köréje 🙂

Szénázás

Szerző: | nov 4, 2010

Péter alapfokon elsajátította a sarjúcsinálás tudományát. Illetve a szénát apa, a fűnyíró és a nap melege csinálta. Péter a rendforgatásban, szénapallásban és a merekje elhányásában segitkezett másfél órán keresztül megszakítás nélkül. Gabi tata jövő nyáron nagy hasznát veheti az unokának.

Borcsanézőben

Szerző: | okt 31, 2010

Borcsa nagyon szép baba. Mindene megvan, ami egy lassan 35 hetes kisbabának ott bent meglehet. Csak mindene szépen arányosan kicsi. Ez volt a legutóbbi ultrahangvizsgálat tanulsága.
Félkómásan érkeztünk az orvoshoz. Előző este szülinapi buliban voltunk, 6 óra alvás után bóbiskolva vártunk a sorunkra. Jó sokat. Közbe jött egy sürgősségi eset, s hogy ne várakozzak hiába rám kapcsoltak valami szerkezetet, ami a baba szívhangját és a méhösszehúzódásokat figyelte. Az uram, hogy ne aludjon el, táncra perdült, majd alaposan megvizsgálta a redőnyt és a kémcsöveket, végül pedig énekelt egyet. 🙂 Aztán elment megnézni a nővérkét, aki jól ottfelejtett minket. Már egy fél méter papír kijött a gépből, mire lekapcsoltak róla.

Az orvosom két jóslatát akartam megcáfolni a borcsavárás alatt: 1. a kislányok kisebb súllyal születnek, mint fiú testvéreik, 2. a vitaminok csak az anyukát hizlalják, a gyermeket nem. Úgy tűnik nem fog sikerülni. Bár még van legalább 6 hét. Húzzál bele, Borcsa!

Hízókúra

Szerző: | okt 28, 2010

Péter itthon éhségsztrájkol. Van olyan nap, hogy kizárólag az apjával hajlandó falatozni. Ez azért elkeserítő, mert az apja délután 5 körül kerül haza. Kenyeret egyáltalán nem eszik, húst elvétve. Sokszor már attól is kiborul, ha a nyakába teszem a nyálazót. Máskor (itthon egyre ritkábban) szó nélkül megeszi a lecsót, gyúrja muffint, zabálja a katonákat.
Egy ilyen nemevős hét után elindultunk Piri mamáékhoz. Titkon reméltük, hogy az elkövetkező egy hétben felhizlalják a gyermeket. Eddig úgy tűnik, nem kell csalódnunk. Már autózás közben elpusztított egy adag kiflit, joghurtot, banánt, szőlőt, ami rendkívüli teljesítménynek számít. Mikor megérkeztünk, jeleztem a nagyszülőknek, hogy Péter valószínű nem fog ebédelni, mert nagyon sokat evett út közben. Ehhez képest Miki tata segítségével szó nélkül bevert két darab töltelékes káposztát, utána kért derelyét. Lefekvés előtt még az előző este szembeköpött süteményből is megevett egyet. Ámulatból bámulatba estem.

A meggyszem a habon az volt, amikor másnap reggel a nagyszülők közölték, hogy Péter kenyeret is evett reggelire, majdnem egy egész szeletet. Hogy csinálják, nem tudom.