Templomozás

Szerző: | Sze 13, 2010

Tegnap igazi vasárnapunk volt. Templom, húsleves, s végre mindez itthon hármasban. Ebből Péternek leginkább a templom jött be. A vasárnapi ebédet csak immel-ámmal lehetett beletuszkolni, ám az istentiszteleten teljesen feltalálta magát, még jobban mint otthon a játékaival. 😀 Úgy gondoltuk, hogy mire elzötykölődünk a babakocsival a templomba, Péter már rég aludni fog. Ehelyett a kedve igazán csak a templomban jött meg. Bájosan énekelt, akkor is, amikor más nem, versenyt szónokolt a tiszteletessel, aztán amikor kezdett lemenni tenorba, kisétáltunk. Megitta a jól megérdemelt tejecskét, alvás helyett kimászott a babakocsiból, s vígan danolászott tovább.

Atyai szigor és virágföld

Szerző: | Sze 7, 2010

Két hét nyaralás után hazaérkeztünk. Péter ezt úgy értelmezte, hogy nem érvényesek az eddigi szabályok. Egy óvatlan pillanatban teleszórta a nappalit virágfölddel, s egyúttal új szabályokat vezetett be, melyeknek értelmében teletömte a fülét és a száját földdel. Mi is életbe léptettük az atyai szigort s az érvelős magyarázatot. Mire kimosdattuk a gyermeket a nagy feketeségből, úgy gondoltuk, hogy magzatunk megbánta felelőtlen tettét. Ehelyett rögtön a virághoz vágtatott, s elkezdte a földet kifele szórni. Még szigorúbban szóltunk rá, sőt még a kezére is kapott. Az eredmény még feketébb körmök, értetlen tekintet, hangos lázadozás. Mikor harmadszor is elindult a nappali sarka felé, megfogtuk a cserepet s kitettük az ablakba. A kecske is jól lakott, s a káposzta is megmaradt.

Tengeren

Szerző: | aug 26, 2010

Péter téli légcsőhurutjainak kikúrálása végett szivjuk a sós levegőt a tengerparton. Családilag. Péter példásan viselkedik, eszik, alszik, nem rohangászik körbe a parton, nem akarja megvásároltatni szüleivel a rózsaszin plüssbálnákat és felfújhatós pingvineket, nem akar felülni az összes ringlispires lovacskára, mi mégis hulla fáradtak vagyunk. Nem erősségünk nekünk ez a tengerparti sütkérezés. Belefáradtunk a délutáni alvásba, a reggeltől estig tartó péterezésbe. 🙂
Péternek nagyon bejön a tenger, a partról négykézláb vágtat szembe a hullámokkal, s az sem zavarja, ha időnként képen töröli egy-egy. Nyugisan eljátszik a homokban, szivesen teleszór mindent, rakosgatja a kagylókat.

Persze az indulás előtti estén orvosnál voltunk, mert a gyermek csúnyán elkezdett köhögni. Mire meggyógyult, ismét utolérte a takony és a köhögés. Szóval csuda jó ez a sós levegő 😀

Még másfél nap, aztán jól a nagyszülők gondjaira bizzuk, s alszunk egy nagyot. 🙂