Borcsa

Szerző: | aug 21, 2010

Megtudtuk, hogy Borcsánk lesz. Örülünk neki. Nem túl nagy leány, viszont elég kicsi. Most dolgozunk a felhizlalásán, reméljük, nagyobb sikerrel járunk, mint Péternél 😀
Furdall a lelkiismeret. Sokkal kevesebbet foglalkozom Borcsával, mint annak idején Péterrel. Jó, ha esténként váltunk pár szót, napközben egy-két simogatás, s rohanok tovább. Azt hiszem, ez a nem elsőszülöttek sorsa.

Egyébként ugyanolyan Borcsával a pocakban, mint Péterrel. Felejtek, időnként hisztis vagyok, de már nem csodálkozunk rajta. 🙂 Most is elsuppantam, de nem a sinek között fényes nappal, hanem a hálószobában sötét éjszaka. Épp Péterhez mentem volna, de a lábaim nem engedelmeskedtek. Az uram csörömpölésre ébredt. Maradt egy kék folt a térdemen, a könyök horzsolásom már begyógyult 🙂

Fogas

Szerző: | aug 21, 2010

Péternek az eddigi 8 foga szinte észrevétlenül bújt ki. Na, most pótoljuk az elmaradásunkat. Megszámlálhatatlanul sok foga akar előbújni egyszerre. Vagy 4-5, nemigen tudjuk. Mellékhatásként nagyjából a takony tartja össze. És szegény kicsi gyermek éjszakánként zikeg-zokog. Megváltásként bukkant fel Piri mama a láthatáron, s állt helyt az eddigi legzűrösebb fogbújós éjszakánkon. Éjfél és hajnali öt óra között számtalanszor elénekelte a Kis Bencét, ez volt a tuti. Azóta már eltelt néhány átaludt éjszaka, reméljük, legyőztük a fog(bújó) tündért.

Apaszáj

Szerző: | aug 15, 2010

Utaztunk a nyári kánikulában, Péter tűrte, ameddig tűrhette, de aztán egyszer nagyon haza akart érni. Kesergett-kesergett, én pedig a lehetőségekhez mérten vigasztaltam. Egyszer csak hangosan eltöprengtem azon, hogy mit eszik Péter, ha hazaérünk.

Erre az uram: Az idegeimet! 😀