Szerző: Pelusss | aug 9, 2010
Kicsit izgultunk, amikor megérkeztünk anyósomékhoz. Vajon Péter megismer? Fog barátkozni velünk? Haragudni fog, hogy elhagytuk? Megismert, sőt örült, tapsikolt. Talán az apjának jobban, mint nekem, azóta sem lehet levakarni róla.
Öt nap alatt szép nagy fiú lett. S megtanult egy csomó csudadolgot. Tud fésülködni, puszit küldeni, pohárból inni, ebédkor az asztalnál igazi széken ülni, harapni a vajaskenyeret.
Nyaralása nem szűkölködött kalandokban sem. A rendszeres hintázás, udvaron pancsolás mellett fogathajtásra is sor került. Szimat, az emberszámba vett magyar vizsla töltötte be a ló szerepét. Péter vitézen ült a babakocsiban, Szimat pedig ügyesen huzogatta a járdán. Szóval, ez nem egy unalmas vakáció volt.
Szerző: Pelusss | aug 3, 2010
Reggelente nyugodtan alhatunk, nem kell cumisüveget mosogatni, tejet melegiteni, naphosszat a szőnyegen játszani, hintázni az erdő szélén, tejbegrizet főzni, esténként összeszedni a játékokat, sepergetni a napi morzsa adagot. Bármikor lehet vasalni, kertészkedni, csokoládét enni, fondüt késziteni, sőt még a padlásra is fel lehet menni. Nyugodtan a szőnyegen hagyhatjuk a könyvet, az újságot, nem fognak oldalak hiányozni belőle. 🙂
Esténként kószálhatunk a városban, éjfélig ülhetünk egy teraszon a barátokkal. Kipakolhatom a táskámból a keksz, épitőkocka, pelenka, popsitörlő tartalékot, s minden olyan üzletbe bemehetek, ahova babakocsival nem lehet.
Ugyanis Péter nyaral. Egy egész álló hétig a nagyszülei kényeztetik. Hirtelen zavarba jöttünk a nagy szabadságtól. Már nem is emlékszünk az urammal, milyen volt az élet Péter nélkül. 🙂 Azért igyekszünk felidézni. 🙂
Szerző: Pelusss | Júl 28, 2010
Mint a többi hasonló korú gyermek, Péter sem szeret játékokkal játszani. Sokkal érdekesebb a sapka madzagját tanulmányozni, palackokkal gurigázni, a konyhában pakolászni, az ajtókat csukogatni, a szőnyeg rojtjait rendezgetni és a papirt eszegetni.
Ma is sokat esett az eső, kuksoltunk bent a kiboritott játékosdoboz mellett és unatkoztunk.
Hirtelen jött az ötlet: origami foglalkozást tartunk. Péter boldogan tépdeste a rendelkezésére bocsátott lakberendező katalógust. Pár pillanat alatt teljes mámorban szedett szét néhány oldalt, de még bőven maradt más napokra is a 364-ből.
Galacsinokat gyúrtunk, betette a vederbe, kivette, szétszórta, a biztonság kedvéért mégegyszer összetépte. Csuda nagy móka volt, kerek 4o percig tartott. Nagy idő. S ezalatt csupán egyszer kóstolta meg a papirt.
Szerző: Pelusss | Júl 14, 2010
Kicsit izgultam a kórház fele menet. Pont úgy mint Péterrel szűk két éve. Tudtam, hogy lehet, hogy tudni fogjuk. Gyorsan számbavettük mindenét a kisbabánknak. Szépen fejlődik, integetett, úgy ahogy illik. Aztán elkezdődött a hosszú kutakodás a lába között. Anyósom még a szemüvegét is feltette. Hosszú percek teltek csendben, én csak bámultam az orvos arcát, hátha le tudom olvasni róla, mit lát, fiút vagy lányt. Bár 18 hetesen inkább csak jósolgatni lehet. Úgy vélekedett, hogy 90 százalék az esélye annak, hogy az a két kicsi fehér a képernyőn nem herezacskó, hanem szeméremajak. Szóval lány 🙂 Most egy hónapig ezt hiszük. 🙂
Szerző: Pelusss | Júl 7, 2010
Gondoltam, jól kihasználom, hogy Péter mélyen alszik a babakocsiban, s betérek egy cukirászdába, sütit falni, szörpöt inni, beszélgetni egy jó ismerősömmel. Mire megérkezett a süti, Péter felébredt. S egyáltalán nem akart cukirászdázni, arról meg hallani sem akart, hogy anya bezabálja a krémest. Fél sütit begyúr, fél szörpöt megisz, aztán indulás! Hiába, na, vigyáz a vonalaimra 😀
Hozzászólások