Szerző: Pelusss | ápr 24, 2010
Azon a délután Péter megitta két nap tejadagját, elpusztított számtalan kekszet, kiflit és banánt, 15-ször meghallgatta az Erdő szélén házikót, 6-szor az anya összes mondókáját és gyermekdalát. Azon a délután Péter 5 és fél órát vonatozott.
Arra számítottam, hogy a vonat jól elringatja Pétert, s az idő felét átalussza. A lefárasztás érdekében előzetesen 2 órán át babakocsiztunk. Ehhez képest teljesen feléberedett a vonattól, a sok arctól, az új helyzettől. Esze ágában sem volt aludni. Nem érdekelte a táj, de a lovacskák, a házak, a hegyek, a völgyek s a patakok sem, a magunkkal cipelt játékok sem. Igy maradtam én, mint a szórakoztatás egyetlen forrása. Azért végülis rendes volt, egy bő órát szundizott, azalatt összeszedtem magam a következő produkcióra. 🙂
Megérkeztünk, most már egy hétig nyaralunk a nagyszülőknél.
Szerző: Pelusss | ápr 19, 2010
Tegnap este egy hirtelen, ám jól irányzott nyisszantással megszabadultunk a Péter szemébe lógó hajszálaktól. Most olyan formás kisfiú frizurája lett. A füle mögött kikandikál jobbra meg balra egy-egy tincs. Úgy koboldosan 🙂
Szerző: Pelusss | ápr 13, 2010
Az uram, én és a lelkiismeretfurdallás elutaztunk jó messzire. Péter maradt.A Péter-hiány a repülőtéren jött elő, s egész uton elkisért. Első nap szinte kizárólag csak róla tudtunk beszélni, fűnek-fának megmutattuk a fényképét, lestük a telefont, vártuk az sms-eket. A napok múltával aztán egyre kevesebbet gyönyörködtünk a pufók arcában, nem olvastuk el százszor az sms-eket, utolsó nap már alig beszéltünk róla.
Péter ezidő alatt köszöni szépen jól érezte magát nagyszüleivel. Átaludta az éjszakákat, sokat mosolygott, megette a gombócokat, nagyokat viháncolt Gabi tatával, este véget nem érő türelemmel és figyelemmel hallgatta a Magdi mama meséit. Szóval egyáltalán nem hiányoztunk neki.
Izgatottan toppantunk be az ajtón. Igazából nem örült nekünk, szerintem akkor fogta fel, hogy elhagytuk. Apával hamar összebarátkozott, velem szembe még fenntartásai voltak egy ideig. Valószinű legkevésbé az anyjából nézte volna ki, hogy elhagyja. Azóta többet vagyunk együtt, mint rég. Péter nem igen hajlandó elereszteni. De jól is van ez igy.
Szerző: Pelusss | ápr 1, 2010
Szerző: Pelusss | ápr 1, 2010
Péter hirtelen felindulásból ahajt 11 hónaposan rokonszenvezik a hazugcumival. Csecsemőkorában nem tartottam fontosnak, hogy a cumi az életünk része legyen. Még most is emlékszem a saját szép zöld, összerágott cumimra, ami a nyakamba lógott éveken át, s ami nélkül nem voltam hajlandó létezni.
Péter 5 hónapos kora körül volt néhány éjszakánk és nappalunk, amikor szivesen bedugtam volna a száját valamivel, csakhogy átmenetileg csend legyen. Péter köszönte szépen, nem kérte. Valószinű ekkor került a cumi a játékok közé.
A minap megtalálta és hű barátok lettek, cumi nélkül nem volt alvás. Ámulatból bámulatba estem, mert a szakirodalom szerint, ha a gyermek az első 6 hétben nem szokik rá a cumizásra, akkor esély sincs összebarátkoztatni vele. 2 napig tartott a nagy ragaszkodás. Azóta időnként, ha nagy szomorúságában a kezébe kerül, cumival vigasztalódik elalvás előtt.
Hozzászólások