Péter iszik

Közel 10 hónap elteltével Péter táplálkozása mérföldkőhöz érkezett: csak úgy mindenféle előzmény nélkül, egy csendes tavaszi estén amikor már senki nem hitte, bár titkon mindenki remélte, Péter bekapott 180 ml tejport. Szivünbe költözött a bizakodás. Talán utazhatunk Péter nélkül áprilisban.
Eddig semmiféle csellel, megtévesztéssel, mókával vagy egyenes beszéddel nem lehetett a gyermek szájába anyatejen kivül más folyadékot tuszkolni. Azóta már ittunk gyümölcslevet és vizet.

Reméljük, hamarosan az éj leple alatt is sikerül rávenni az álmos Petukát a csőrőspohár illetve cumisüveg használatára. Akkor lesz igazán nyert ügyünk.  🙂

Friss hirek

Jelentem, meggyógyultunk. Péter hűségesen beszedett minden pirulát, cseppet, szirupot, s egyéb finomságot, több-kevesebb megértéssel beszivta a belépumpált adrenalinos sós levegőt.
A szalvéta helyett kenyeret eszik, de azt aztán mindennel, puliszkával, almapéppel, tejbegrizzel. Látszik, hogy az anyja székely 😀 Aki igy szereti a kenyeret, abból bizos becsületes falusi ember lesz.

Legújabb tudományunk a hátrafele kúszás. Időnként beszorul a szekrény vagy az asztal alá, ott kesereg, amig valaki ki nem menti.

Ezenkivül sokat szoktunk macskahangon kurjongatni.  🙂

Nemcsak kenyérrel él Péter

Nem fér a fejembe, hogy lehet finomabb a papir, a szalvéta a pityókánál.
Már tudom, ha gyanúsan hosszú ideig van csönd a Péter háza táján, akkor megkaparintott egy darab papirt, s tépi, rágja, gyömöszöli a szájába. Ilyenkor minden erőmet bevetve tudom kiszedni a szájából a maradványokat. Amig az előző bejegyzést irtam, jóizűen belakmározott a friss újságból. Lehet, hogy a pelenka tele lesz betűvel.  😀