Szerző: Pelusss | okt 18, 2017
Hittanra igyekszünk. Ránk nem jellemző módon késni fogunk, már másodszor. A gyerekek rollerrel repesztik az út szélén, mielőbb el kell jutni a biztonságos járdás szakaszhoz. Addig is minden autó közeledténél félreállni az út szélére, majd újra száguldani.
Megy minden, ahogy szokott, autó sehol, jól haladunk. Egyszer csak Borcsa fejre áll, Péternek már nincs ideje fékezni, rollerestől ráesik a leányra. Nem is lett semmi baja. Borcsának az arcáról, könyökéről ment le a kulimáz. Ordítás ezerrel.
A fiú a rollereket szedi össze, én vigasztalok. Ekkor jelenik meg a kutyánk, Gausz. Megszökött otthonról. Elgurult a gyógyszerem. Kértem az uramat, tartsa otthon, egyáltalán nem hallgat rám, egyébként is mit csináljak vele mise alatt. A környék összes kutyája kórusban nyomta, Gausz meg nagy lazán sétált keresztül-kasul az országúton. Autók fékeztek, dudáltak. A nénik megjelentek, sopánkodtak: jaj szegény kutya, hát miért hozták magukkal? Nincs szokva ez az autókhoz, el fogják ütni!
Felváltva nyugtattam a nénit (nem, nem fogják elütni), Borcsát (nem, nem látszik semmi az arcodon), hasztalanul üvöltöttem Gausznak (tünés haza, lábhoz), hívtam az uramat az összes telefonján, majd a szomszédot is az összes telefonján. Az uram nagy szerencséjére a szomszéd vette fel. Tőmondatokban közöltem: azonnal küldje a férjemet a kutyájáért. Seperc alatt megjött, okosan felmérte a helyzetet, ezért a távolból csalogatta a kutyát.
Innentől már csak a két rollert kellett magammal cipelnem, s a leányt nyugtatgatnom.
Szerző: Pelusss | okt 17, 2017
Torockó – Nagyenyed – Gyulafehérvár – Magyarigen – Boroskrakkó volt a hétvégi útvonalunk. A presbitériummal kirándultunk. Kicsit esett, kicsit fújt, de a leány rendületlenül vetkőzött. A köhögés szombat éjjel jött, a tüdőgyulladás hétfő délután lett diagnosztizálva. Piri mama ismét gyorsan ideért, azóta gyógyít, süt, főz, vasal, mesét olvas. És nem mondja, hogy megmondta. Pedig tényleg figyelmeztetett előre az időjárásra, s a várható következményekre.
Szerző: Pelusss | okt 17, 2017
Három iskolanapon át 3 gyerekünk volt. Kincső keresztlányunkat fogadtuk be a családba. Ötödikes, lelkiismeretesen készíti délután a házit, nem válogat ebédügyben, bepakol a táskájába, mesét olvas magának, reggel noszogatás nélkül felkel, veszi a gyerekeink poénjait, ő is ontja magából a vicceket. Reményen felüli 3 napunk volt.
Szerző: Pelusss | okt 17, 2017
Az idei első úszásra érkezett Apa és Fia. Fél órával előtte a helyszínen voltak, ráérősen átöltözött a gyerek és vártak. Kezdés előtt pár perccel derült ki, hogy rossz helyen. Gyors trappolás a megfelelő öltöző felé. A fiúnak pisilni kell. Mosdó keresés. Kakálni is. Az óra ketyeg. A sietség nagy. Apa egy hirtelen mozdulattal felrántja a vastag cipzárt az úszókezeslábason. Péter hátbőre becsípve. Ordítás ezerrel. Vigasztalás, cirógatás. Rohanás tovább. A fiú megcsúszik a padlón, dob egy hátast. Sírás, rívás, fogcsikorgatás. Apa vigasztal, hidegvért megőriz. Már nem is nézi az órát. Trappolás tovább. Megvan a megfelelő medence. Péter megkeresi Kuki nénit, Apa után takarítónénik hada trappol. Kinti cipőben az úszodában.
Szerző: Pelusss | okt 16, 2017
Megvolt a fiú első horgászata. A felszerelése legalább egy éve porosodik a pincében.
Nagy volt az izgalom, készülődés. Apa megtalálja a megfelelő tavat, ahova nem kell sokat utazni és fogni is lehet. Előző este a nappalit ellepik a horgászkellékek. Apa ismeretterjeszt, család tátott szájjal figyel.
Másnap reggel megérkeznek a tett helyszínére. Nem is túl későn. A horgászok szép csendben tették a dolgukat. Péter azzal kezdte a nagy horgászkalandot, hogy beakadt egy horog a körme alá. Ordított. Hosszan skandálta, hogy azonnal menjünk haza. Apa vigasztal. A horgászok türelmesek, nem küldik haza őket. A történet jól végződik: délig 7 hal kerül a hálójukba.
Hozzászólások