Péterrel a havason
Tornára fel, gyerekek!
Kispéter tornászik. Nem teljesen önkéntesen, inkább kényszerből. Az egész úgy kezdődött, hogy Péter ahajt 8 hónaposan sem ült, illetve néha belógatta a fejét. A családi legendárium szerint az apja már 1o hónaposan elindult, úgyhogy ilyen elvárások mellett bepanaszoltuk Pétert a családorvosnak. Szakorvoshoz kerültünk.
A kórházszagtól már felállt a szőr a hátamon. A doktornéni néhány percig eljátszott a mindig mosolygó Péterrel, oszt kiderült, hogy a hátizmaink elég gyengék, s ráadásul a gyermekünk nem igazán használja a bal oldalát. Tornára itéltettünk és koponyaultrahangra és pszichológushoz.
Ez utóbbi volt a legmókásabb. Már a programáláskor jelezte a pszichológusnő, hogy olyankor menjünk, amikor Péter friss és üde, mint egy liliomszál. Ehhez képest Péter olyan mély álomba zuhant az autóban, hogy még az arcára hulló hópelyhek sem tudták felébreszteni. Rázogattuk egy darabig az urammal, aztán elindultunk a kórházba. Még a pszichológus ajtaja előtt is vigan horkolászott. Mondjuk, igy is meg volt elégedve a teljesitményével 🙂 Mivel az ott töltött fél óra alatt Péter folyamatosan lógatta a nyelvét inyvakarás végett, nyelvtornára itéltettünk (a gyógytornász azonban nem vette ilyen komolyan a dolgot, igy ebből a jóból kimaradunk). 🙂 Aztán az is mókás volt, amikor el kellett mondjuk, Péter milyen hangokat illetve szótagokat mondogat. Szerencse épp akkor nem nyitott be senki. 🙂
Most naponta 3szor tornászunk, vannak vidám gyakorlataink és sötétbarna, szomorú, mérgelődős erőlködéseink. De nem adjuk fel. Reményeink szerint Péter hamarosan birtokba veszi a konyhában árválkodó etetőszékét.
Folyadék fóbia
Péter folyadékok iránti érdeklődése meglehetősen keskeny skálán mozog. Anyatejen kivül semmit nem lehet betuszkolni a szájába, ami folyik. Tea, viz, gyümölcslé, zöldségleves, tejporlé szóba se jöhet. Válogatott itatóeszközökkel próbálkozunk (egyelőre sikertelenül). Cumisüveg, szelepes és szeleptelen csőrös pohár, gyógyszeres adagoló fecskendő, mind céltalanul lézengnek a konyhában. 8 hónapig nem izgattam magam, de most van szűk 3 hónapunk, hogy változtassunk a helyzeten, mert akkor mi utazunk és Péter marad.
Minden evés után reménykedünk, hátha szomjas a drága. Ehelyett gyanúsan méregeti a cumisüveget, mintha az első 3 hónapban, nem kizárólag abból ivott volna, majd határozottan ledobja a földre. A csőröspohár csuda mókás, szép virágok vannak az oldalán, azt el lehet nézegetni egy ideig, aztán jól a nyakába csorgatja az innivalót. Szóval nem megy ez nekünk.
Szilveszteri pesztra
Januári összevisszaságok
Jelentem, a harmadik karácsonyunk is szép volt. Péter ismét rácsodálkozott a karácsonyfára, ismét tapsikolt, mikor énekeltünk, s az ajándékba kapott rénszarvassal is megbarátkozott.
Szilveszter éjszakáját három kislány és egy kisfiú társaságában szundizta végig kisebb megszakitásokkal. Sajnos ő nem beszélgetett hajnali fél 4-ig, mint a szülei, igy reggel 8-kor ébresztő volt.
Most épp az elmúlt két hét fáradalmait pihenjük. Lassan visszarázódunk az itthoni hétköznapokba.
Péter újévi fogadalmait nem ismerjük. De én tudom, hogy ez új esztendőben szeretnék kevesebbszer látni karikás szemeket reggel a tükörben, és szeretnék egy etetőszékben ülő kisfiút reggeliztetni, tizóraiztatni, ebédeltetni, uzsonáztatni és vacsoráztatni. Ebből egyelőre az etetőszék adott 😀
Hozzászólások