Szerző: Pelusss | dec 29, 2009
Az első karácsonyunkat anyósoméknál töltöttük. Péternek csudajó dolga volt, soha nem unatkozott, mindig volt társasága a nagyszülők, a nagynéni és a nagybácsi személyében. Én pedig kihasználva a sok pesztrát, egy nap alatt kiolvastam egy könyvet, rég nem történt ilyesmi, aztán találkoztunk a barátainkkal. Csupa gyerekmentes program.
Karácsony este emlékezetes marad. Kora délután Péter legurult az ágyról. De volt annyi magához való esze, hogy előbb ledobta a párnát, s ráesett. Egy táskában kötöttek ki. Mókás látvány volt 🙂 Aztán mire megjött az angyal, kivertük a biztositékot. Igy csodáltuk a gyertyafényes karácsonyfát. Péternek legjobban a közös éneklés tetszett, tapsikolt örömében.
Aztán még az is megtörtént, hogy egyik este Péter a nagyszülei között aludt el, szopi nélkül, csak úgy szépen csendben. Hogy csinálták, nem tudjuk. Tegnap itthon is megpróbáltuk, de orditással végződött az eset. 😀
Mire Péter megszokta volna az új arcokat, a fehér kiságyat, és nagyjából átaludta volna az éjszakát, akkorra indultunk haza, hogy megünnepeljük a második karácsonyunkat, itthon a kuckónkban.
Miután a nyári gumival felszerelt kölcsönautóval a havazásban szerencsésen hazaértünk mind a négyen (apa, anya, Péter és Szörnyeteg Lajos, az óriásoroszlán) , s bemásztunk a kamraablakon (az ajtóban ugrott be, hogy a házkulcsunkat az autónkkal együtt kölcsönadtuk 😀 ), hozzánk is eljött a kisangyal. Péter ismét megcsodálta a karácsonyfát, de legjobban a nagy tükör jött be, amin már számtalan péterujjlenyomat található 🙂 Mi pedig az összes ajándék közül a Péter csodamozdonyának örültünk a legjobban. Azóta is szaporán mozdonyozunk az urammal, amikor csak tehetjük 😀
Most két napig vendégeket fogadunk, hogy Péter se unatkozzon, holnap este pedig már a szüleimmel ünnepeljük a harmadik karácsonyt. Az egész karácsonyi és szilveszteri ünnepkörnek az az egyetlen hátránya, hogy Péter a sok újdonság hatására éjszaka tizenhuszonezerszer ébred. Én meg kóválygok egész nap, mint egy zombi.
Szerző: Pelusss | dec 22, 2009
Jelentem, az újévre Péternek vadi új fogai lesznek. És mi vettük észre, nem a szomszéd 🙂 Nem egy foga bújik vagy kettő, hanem egyenesen négy darab, a felső metszőfogai és szemfogai. Kemények vagyunk. S úgy tűnik, hogy a szemfogai hamarabb előbújnak. Mókás kis vámpir gyermekünk lesz. 😀 Péter meglepően jól bírja a megpróbáltatást. Folyton rág, mint egy pocegér.
Olyan szép csinos nyuszifogai lesznek, mint az anyjának, úgyhogy nemsokára kettesben nevezhetünk be a murokevő versenyre.
Szerző: Pelusss | dec 14, 2009
Az édességhez való viszonyomat már korábban ecseteltem. Mélyen megrázott az a tény, hogy Péter nem hajlandó zöldséget enni. Csirkehúst sem. Igy adódott, hogy a húslevest banánpépnek álcáztuk (pfúj!), a zöldségfőzeléket pedig almának. Igy immel-ámmal megette az adagja felét. A felettébb bosszantó helyzethez két dolog járult hozzá: a multik és a gyógyszeripar.
A gyermek egy hónapon át vitaminra van fogva. A tervek szerint Péter egy ideig nem kap cukrot, csokit, meg egyéb fogromlasztó ajzószereket. Ehhez képest a vasunk csokiizű, a kálciumunk mellett a cukorszirup gyenge szukk. A kórház után kapott antibiotikumunk narancsszörp izű volt. Szóval ezekután győzzem meg Pétert, hogy az is ehető, aminek nincs émelygős cukorize.
Aztán a gyanútlan szülő megveszi a 7 gabonát, mert egészséges és könnyen elkészithető. A kórházban ezt ettük. Nem vagyok hive az összeesküvéselméleteknek, de tuti biztos, hogy a 7 gabonán kivül van benne édesitő és valami függőséget okozó szer. Péter egy hétig nem kapott gabonát, próbáltuk ismét megszokni a zöldségeket. Alig evett. Tegnap eszméltünk rá, hogy fogyott, mióta hazajöttünk a kórházból. Ma azt mondtam, üsse kavics, együnk ismét sütőtököt, gyümölcsöket és két naponta gabonát. Ahhoz képest, hogy a zöldségeknek nyilásra tátja a száját, a gabonának úgy örült, hogy majdnem tapsikolt. S ha 2 másodpercet késett a kanál már követelőzött.
Bizom a háromgyermekes kománém tapasztalatában: változik még a gyermek izlése.
Szerző: Pelusss | dec 10, 2009
Péter betöltötte a 7. hónapját, ez alkalomból testsúlya vészesen közeledik a 8. kg-hoz. Nagy dolog ez nekünk. Elkezdett hizni, mint egy malac. Az uram, egyfeszt figyelmeztet, hogy ne malacozzam le a fiát 😀 A kórházban az volt a legjobb élményünk, amikor Pétert dundinak nevezték. Ez se fordult elő az eddigi életében.
Péter ismét mosolyog. A kórház után vagy két napig még csak el se húzta a száját. Most már egész nap kacarászunk. Befejeztük a pirulás és mindenfajta kezelést. Nagyrészt átaluszuk az éjszakát, nappal pedig kétszer szundizunk jó hosszút, mint a nagyfiúk. Háromszor eszünk szilárd kaját. Lassan kialakul a napirendünk, eddig leginkább káosz volt.
Hozzászólások