Muzsika fél órában

Szerző: | nov 24, 2009

Szombat este fellépésem volt. Szólóval kezdtem, aztán az urammal kettesben folytattuk. Az eredetileg néhány percesre tervezett előadás a számtalan visszatapsolás (-sirás) miatt fél órásra sikeredett.
Minden úgy kezdődőtt, hogy vasárnap este számtalan baráti látogatás és kocsikázás után hazaértünk. Péter egy ideig heverészett az ágyon, aztán egyszerre rátört a magány. Ekkor következtem én. Énekeltem, táncoltam. Pétert elkápráztatták a piros csingilingi fülbevalók. Az uram megelégelte a kornyikálást, előkerült ő is. Osztatlan sikert arattunk a csárdásunkkal 😀 . Péter hangosan kacagott. A maradék énekhangom is elment, mire Péter megunta a produkciót.

Az a jó ebben, hogy az elmúlt  években Péter az egyedüli, aki nem mondta, hogy ne énekeljek 🙂 Végre van közönségem, kibontakozhatok kedvemre.

Fogas kérdés

Szerző: | nov 17, 2009

Szombaton értesültünk róla, hogy Péternek van 2 foga. Konkrétan a szomszédasszony közölte. 😀
Látszik, hogy kezdő szülők vagyunk. Észre sem vettük, hogy a gyermeknek kibújt a két alsó metszőfoga. Igaz, hogy a nyelvét elég szaporán dugdosta ki a szájából az utóbbi időben, gondoltam, milyen mókás gyermekünk van 🙂 Az is igaz, hogy szopizás közben harapott nagyon, morfondiroztam is eleget azon, ha ez most ennyire fáj, mi lesz, ha foga lesz. Oszt kiderült, hogy van. Én hasmenést vártam, lázat, az átlagosnál több nyügölést. Úgyhogy ezt szépen megúsztuk. Bárcsak a többi is ilyen titokban bújna ki.