Szerző: Pelusss | nov 16, 2009
Jelentjük: Péter túlélte élete első lagziját. Mi is 🙂
Érkezéskor példásan viselkedett. Úgy feszitett a kicsi kockás ingben, ahogy az ilyen ünnepélyes alkalmakhoz illik. Bevonultunk, gratuláltunk, gratuláltak. Aztán gyorsan vissza Pirimamához. Amikor másodszor belépett a lagzis terembe, rögtön rókázott egyet. Bemutatkoztunk 🙂 Már nem tűrte olyan jól az ismeretlen emberek cirogatásait, mint első alkalommal, rázenditett a nótára. Hogy ne beszéljük le az újpárt a gyermekvállalásról, Pétert mamábal kettesben folytatta a bulit az emeleten.
A lagzis menü újdonsága Péter számára a banán volt. Anyósommal úgy volt az egyezség, hogy ha Péter megéhezik, azonnal hiv. Az első pár órában hűségesen szorongattuk a telefont, mentünk is szopizni, ahányszor kellett. Aztán alábbhagyott a lelkesedésünk. Belemelegedtünk a buliba. Mikor észrevettem a számtalan nem fogadott hivást, rohantam, amennyire csak tűsarkúban rohanni lehet. Péter elégedetten heverészett az ágy közepén. Pocakjában ott lapult egy fél banán. Bár vásároltunk neki gyári kaját, köszönte szépen, nem kérte. Még jó, hogy anyósomnak felcsomagoltam azt a banánt.
Szerző: Pelusss | nov 3, 2009
Amint a mellékelt ábra is mutatja, hosszas készülődés után, de idejekorán elkezdtük a hozzátáplálást. A hosszas készülődés abban állt, hogy rajtam és a férjemen kivül nagyjából mindenki úgy gondolta, hogy 3 hónapos kortól illik adni egy kicsi ezt-azt a gyermeknek. Na, ezt osztottuk 2 hónapig, amikoris elfáradtam. Mikor Péter betöltötte az 5. hónapját, gondoltam, üsse kavics, együnk egy kicsi almalevet. Azóta egy hónap telt el, s Péter már rutinos táplálkozó. A kedvence a sütőtök, a legmesszebbre a barackot sikerült elköpni, s a pityókától öklendezett a legjobban 😀 Jelenleg ez utóbbi megkedveltetésén dolgozunk, egyelőre nem túl nagy sikerrel 😀
Szerző: Pelusss | okt 29, 2009
Tegnap délelőtt 2 órán át tanodában voltam. S igy lesz ez ezentúl minden szerdán. Ezalatt Péter az apjával együtt dolgozott. Mikor kiléptem a férjem munkahelyéről, rég nem érzett szabadság tepert le. Mosolyogtam az utcán, örültem, hogy most csak úgy mehetek a járdán akármerre, nem kell nézni, hogy elfér-e a babakocsi, hogy le tudunk-e menni a járdáról. Bemehettek bármelyik üzletbe, még a lépcsősökbe is 😀 S ez mind csupa boldogság volt. De ott motoszkált bennem az aggodalom is, biztos hogy jól lakott ez a gyermek, kibírja több mint 2 órát. Hát nem birta ki. Orditott egy sort 😀
Én közben a tanodában tanultam, élveztem, hogy 2 órát ülhetek egyhelyben, szivtam magamba az információkat. Jó volt valami mást is hallani oltáson, hozzátápláláson s egyéb babadolgokon kivül.
Aztán ellátogattunk Magdushoz, Péter jól tűrte a szeretgetést. Evett, aludt, s megtöltötte a harisnyáját sárga matériával. Végül egy órát babakocsiztunk, s apa is eljött a dolgozdából. A program hátralevő részét jobb lett volna kihagyni a saját nyugalmunk érdekében. Hiba volt, Pétert elhurcolni bevásárolni és tapétakeresőbe. Kiakadt a nagyáruházak zsongásától. Este nagyjából 4 órába telt, amig sikerült megnyugtatni. Éjszaka 1-2 óránként ébredt, holott újabban ismét átalussza az éjszakát. Ez egy tanulságos tanodás nap volt.
Szerző: Pelusss | okt 26, 2009
Szerző: Pelusss | okt 26, 2009
Péter hangosan kacag, kuncog, sőt hahotázik. Nem, nem nekem, hanem az apjának. Lehetek én brekegő béka, szaglászó kutya, rágcsáló egér, a legtöbb, ami előjön, egy vékony mosoly. Engem mélységesen un 🙂 Ha hazajön apa, csupa móka, kacagás. Belekapaszkodik a szakállába, s kezdődhet a vidulás. 🙂
Hozzászólások