Szerző: Pelusss | Júl 16, 2009
Hányszor, de hányszor visszasirtuk a nagy alvást 🙂
Péter az éjszaka megdöntötte saját rekordját, 7 órát aludt, ami az eddigi 3 órához képest valóban rendkivüli. Igaz, a tegnap este nagyon készült, mi meg leginkább kikészültünk mellette. Fürdetés után ugye alvás, ezt jól megszavaztuk apával, persze Péternek vétójoga van 🙂 Átküldtem a fiúkat a szomszédhoz, gondoltam, a séta jól lefárasztja. De sehol semmi, még egy gyenge ásitást se nyomott el, mire hazaértek. Aztán be a kiságyba, felhúztuk a zeneszerkentyűt, amennyire csak birtuk 🙂 Megtudtuk, hogy egy csingilinginyi idő nem elég egy zuhanyzásra, de elég egy fogmosásra vagy ágyvetésre 🙂 Aztán Péter egyszer csak elunta a sok muzsikát, s már nemcsak akkor orditott, ha nem kóvályogtak feje fölött a méhecskék. Megnyugtattam, közöltem vele, hogy van 5 perce elaludni, s otthagytam a szobájában. Ám Péterünk nem percekben gondolkodott az elalvást illetően, hanem órákban 😀
A dolgozó népre (értsd: a gyermek apja) való tekintettel 5 perc bömbölés után kivettem a kiságyából. Megtanultam csukott szemmel sétálni a lakásban, a végén már semminek nem ütköztünk neki. Péter meg kitartóan bámulta a plafont. Néha úgy tűnt, hogy elaludt, óvatosan letettem a kiságyába, egyet nyújtózott, s kezdődött a fesztivál. Mindent elénekeltem, amit tudtam, a cserkészindulótól eddáig 😀 Aztán egyszer, hogy hogynem, amikor letettem, nem nyújtózott rögtön, csak 7 óra múlva 🙂
Most egyébként itt ül mellettem, és mosolyog a napsugárra 🙂
Szerző: Pelusss | Júl 10, 2009
Péter az első igazi mosolyát az apjának adta. Nagyon jól tette, mert az uram már kezdett gyanakodni, hogy a fia őt nem is szereti. Legalábbis nem úgy, ahogy engem. Sokszor, hogy hogy nem, csak az anya karjában volt hajlandó lecsillapodni. Apánál kitartóan orditott. Én azzal magyaráztam, hogy többet vagyok Péterrel, mint ő, de nem sikerült meggyőznöm.
Ezt a felboruló félben levő szeretet háromszöget, Péter pattintotta a helyére tegnap este. Apa épp az Euroviziós Dalfesztivál idei nyertesének fülbemászó muzsikáját produkálta Péternek. Igaz, hegedű, nyakkendő, izmos táncosfiúk és rózsaszin tündérlányok nélkül, csak úgy rövidnadrágosan a nappaliban. És Péter nézte az apját, hallgatta a csudanótát és mosolygott. Először diszkréten, aztán teleszájjal jó sokáig.
Szerző: Pelusss | Júl 5, 2009
Kiköltöztem Péter szobájából. Vissza a hitvesi ágyba. Teljesen önző okokból. Fél éjszakákon át hallgattam, hogy Péter, mit csinál. Ha szimog, akkor még alszik? Miért sóhajtozik? Szuszog? Miért ilyen hangosan? Miért ilyen csendesen? Miért horkol? Az elején 5 perc alatt 1o-szer kapcsoltam fel a villanyt, lássam, mit csinál. Egy idő után belefáradtam. 2 óra alvás után ébresztő, minden éjszaka. S az alatt a két óra alatt is hallgatóztam. Gondoltam, Péter már lassan 2 hónapos, boldogul nélkülem is, én meg pihentebb leszek.
Első este furdallt a lelkiismeret, hogy szegény drága fiacskám, hogy tud aludni nélkülem. Bebizonyosodott, hogy elég jól 🙂 Én pedig feküdtem a férjem mellett, és még feszültebben füleltem Péter szobája felé. Második este már gond lelki problémák nélkül, hulla fáradtan zuhatam be az ágyba.
Szerző: Pelusss | Júl 2, 2009
Az orrszivó porszivót már rég beszereztük. Csak nem volt bátorságunk használni. Mostanra már elviselhetetlenné vált Péter szortyogása, igy a keresztelő előtti sütés-főzés közepedte beburrantottuk a szerkentyűt.
Összeszereltük a porszivót, ráillesztettük a kis csöveket, s jól kiszivtuk a gyermek orrából a taknyot. Dédi együttérzően állt Péter mellett és baljósan figyelmeztetett: ne gyilkoljuk azt a gyermeket 😀 Az uram az első szippantás után, a nyúló takony látványától kissé megindultan közölte: asszem hányni fogok. Az egész ceremóniát Péter élvezte a legjobban, teljesen lekötötte a porszivó hangja.
Szerző: Pelusss | jún 30, 2009
A hétvégén Péter belépett a keresztények sorába. A ceremónián jól viselkedett, csupán egyszer szólalt meg ellentmondást nem tűrő hangon. Valószínű nem értette, miért nem a kiságyában ébred 🙂 Majd figyelmesen végighallgatott mindent. A nyelvét is csak egyszer nyújtotta ki. Szó nélkül elviselte, hogy a homlokára öntsék a vizet, még örült is neki. Azt hitte, fürdeni fog. Szóval alkalomhoz illően viselkedett.
Az ünnepi ebéd egy részét végigszundikálta, majd kijött a nagyok közé, s békésen nézelődött.
Hozzászólások