Szélcsend

Szerző: | máj 2, 2009

Mifelénk a helyzet változatlan. Talán ma egy kicsit többen érdeklődtek, hogy na mi van, mint a tegnap. 🙂
Méltóképpen megültük a munkások ünnepét. Az uram fogott egy nagy halat, este meg kimentünk egy borospincéhez bulizni a barátokkal. A  gyerekeket és engem autóval szállították ki a hegyre. Valószínű ha megmászom a szőlőhegyet, mára már beszámolhattam volna az örömhírről 🙂 Főztünk bográcsost, a cigányok húzták, szóval megadtuk a módját. Közben lestem magam, hogy fájok-e. Hát nem fájtam.

Szerdán megyünk legközelebb orvoshoz, ha addig nem történik semmi.

Mi a helyzet?

Szerző: | ápr 30, 2009

Mostanában ezt lehet a legtöbbet hallani. Mindenki érdeklődik élőben, telefonon, messengeren, emailen. A párom már egyenesen idegbajt kap a kérdéstől. 😀 Már jobban stresszeli magát, mint én.  Pedig csak holnapra vagyunk kiíva. Május 1-jére. Dolgozó nép munkával ünnepel 😀 Mondjuk, nekem személy szerint más terveim vannak. Be van szúrva a programba az uramnak egy reggeli horgászat, nekünk pedig egy délutáni kirándulás, találka rég nem látott barátokkal, ahová Bandikót a hasamban szeretném elcipelni. S szerintem Bandikó is igy akarja, legalábbis én semmi jelét nem észlelem, hogy kívánkozna kifele. Ma még vidáman locsoltam a kertben, káposztát és muskátlit ültettünk, vinettét palántáltunk. S aggódtunk egy kört Szimatért, mert megszökött az ebadta kutyája. Mára ennyi izgalom elég volt, úgyhogy nem hiányzik még egy szülés is. 🙂
Aztán az orvos, hogy látja a helyzetet, kiderül ma este. 🙂

Újra itthon

Szerző: | ápr 26, 2009

Hollári! A legutóbbi orvosi vizsgálat fényében, tegnap reggel hazajöttem. Ha minden a tervek szerint halad, kb 3-4 napra.
Egész úton vigyorogtam, mintha kicsit meg lennénk csusszanva. Hát hogyne vigyorogtam volna, mikor tudtam, hogy nemsokára kicsit minden úgy lesz, mint rég 🙂

Várt a párom, örültünk egymásnak nagyon. Bandikó is alig birt magával, úgy fickándozott.

Elégedetten konstatáltam, hogy itthon minden a régi, a szivaros szomszéd továbbra is a folyóson cigizik, a kutyás szomszéd pincsije továbbra is képes órákon át ugatni. Készitettem reggelit, kószáltunk a városban, találkoztunk barátokkal, néztünk Pumuklit. Most már kész a vasárnapi ebéd, várom a páromat, délután pedig kirándulni megyünk. Szóval minden olyan, mint rég. Jövő vasárnap vajon hol, milyen felállásban, mit fogunk csinálni? 🙂

Pici baba

Szerző: | ápr 24, 2009

Bandikónézőben voltam. Helyszin a kórház, ahol szülni fogok. Mivel a stáb szülésen vett részt, hát ácsorogtam egy kicsit. Egyszer kiált anyósom, hogy azonnal menjek, nézzem meg, hogy jön ki a baba feje.  Hát ilyen naturalista látványra nem készültem. Határozottan nemet mondtam. Igazából nem a baba fejétől féltem, hanem a szülő nő arcától. Más nézőként ott lenni, s más szereplőként. Egyelőre megelégszem a szereplői státusszal.
Aztán kb 10 perc múlva ismét hallottam a nevem, de úgy tettem, mintha nem hallottam volna. Féltem elhagyni a nővér szobát, gondoltam, ki tudja, mit akarnak mutatni 🙂 Aztán jött anyósom egy gyönyörű kisbabával, egy igazi újszülöttel, akinek az előbb csak a feje búbja látszott. Csuda szép volt. Picinyke, piros és fekete hajú. Torka szakadtából sírt 🙂 Kicsit megnyugodtam, ha ilyen pici egy újszülött, akkor ez a Bandikó is kijut valahogy belőlem, bár az orvos szerint egyelőre nem kivánkozik kifele 🙂