Szerző: Pelusss | ápr 2, 2009
Ma rájöttem krónikus babazokni gyűjtögető vagyok. Bandikónak már 8 pár zoknija van, ami zsenge korához képest elég sok. Ha azt vesszük, hogy még egyetlen rugdalózója sincs, sőt enyhe túlzással az egész ruhatára ez a 8 pár zokni, akkor végképp rengeteg. Ha egészen őszinte akarok lenni, ma azért nem vettem még kettőt, mert nem volt nálam elég pénz. A férjem már az ötödik párnál figyelmeztetett, hogy talán ennyi egyelőre elég is lesz.
Bár nem vagyok közgazdász, de annyit mondhatok, most, hogy divatba jött a gazdasági válság, sose lehet tudni, mikor üti fel a fejét a babazokni válság. Jobb félni… 😀
Szerző: Pelusss | ápr 1, 2009
Nem elég, hogy felejtek, mostmár az embereket is keverem. Találkoztam egy fiúval, akivel látásból ismertük egymást, életemben nem váltottam egy szót vele. Ehhez képest összetévesztettem egy másik jó ismerősömmel, akivel beszélő viszonyban vagyok. Ugye az egyik szőke, a másik barna, az egyik szemüveges, a másik szakállas. Nem volt nehéz összetéveszteni. 🙂
Szóba elegyedtem vele, kérdeztem mindenfélékről, amiről szegénynek fogalma sem lehetett, de a körülményekhez képest elég kielégitő válaszokat adott. Arra már nem emlékszem, hogy lejancsiztam-e, de azt határozottan éreztem, hogy valami nem stimmel. Hogy a zavart oldjam, meséltem neki egy közös jó barátunkról, akit, mint utólag rájöttem, ő jóformán nem is ismer. Szegény, biztos azt gondolta, megzakkantam.
Egy hetet morfondiroztam, vajon mi nem stimmelt Jancsival, mig végre rájöttem, a baj az volt, hogy ő nem Jancsi, hanem Tamás. 😀
Aztán még süket is lettem egy kicsit. Tegnap szedtem néhány rügyező ágat a vázába. Hazafele menet, gondoltam barátkozok a szomszéddal, szóba elegyedtünk, s megkérdezte, van már picus? Én hirtelenjében nem értettem mi az a picus, megsimogattam a hasamat, s elmondtam, hogy nem, még nincs, majd április végén, május elején lesz. Zavartan fejeztük be a társalgást, éreztem, hogy megint elszúrtam valamit. Otthon jöttem rá, hogy a barkára gondolt, s nem Bandikóra 😀
Szerző: Pelusss | Már 31, 2009
3 cm-rel kisebb lett a hasam körfogata 😀 Ugye normális esetben még a 36. héten is nő a kismamák pocakja, vagy ha nem is nő, stagnál, de semmiképpen sem zsugorodik. A családorvos szerint a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy ezelőtt 2 héttel rosszul mérte le. Anyósom szerint ez azt is jelentheti, hogy berögzült a baba feje. Ami megint csupa jó, mert nem fog mostmár megfordulni. Majd a következő ultrahang megadja a választ.
Kilóilag nem változtam semmit. Továbbra is tartom a felszedett 14-et.
Szerző: Pelusss | Már 29, 2009
Mókásan telnek az estéink. Bandikó nagyon szereti Pumuklit, minden este felébred a zenéjére. Tornászik is becsületesen. Aztán Pumukli után következik a nagy leskelődés. A párom szerint olyan ez, mint a horgászat. Az ember meredten bámulja a kapásjelzőt, s egyszer csak megrándul, de olyan is van, hogy bambulja, s nem rándul meg, vagy olyankor rándul meg a bambilics, amikor nem nézi az ember. Na mi is igy vagyunk Bandikóval, ha elég kitartóan nézzük a pockomat.
Szerző: Pelusss | Már 26, 2009
Nagyon féltem a szerdától, az utolsó munkanapomtól, az utolsó stábgyűléstől – egy ideig legalábbis az utolsó. Az elején azt szerettem volna, ha mindenki ott van, aztán mikor mindenki ott volt, azt szerettem volna, ha senki nem jön el, vagy legalábbis legyen sötét, ne lássak egy arcot sem, és senki ne lásson engem.
Kedd reggel a trolin megfogalmaztam a mondókámat, illetve csak próbálkoztam, mert az első gondolat után rögtön elkezdtem sirni. Sétáltam is egy nagyot, szivtam a friss levegőt, mégsem mehetek kisirt szemmel, vörös orral a dolgozdába.
Végül a mondóka elmaradt, jobb is volt ez igy, mert nem úsztuk volna meg szárazon. Úgyis tudta mindenki, mit szerettem volna mondani. Volt viszont meglepetés, ajándék, babapezsgő és nagy-nagy szeretetlégkör. És ami a legfontosabb: minden kollégám eljött. Senki nem sirt, még én sem, vidultunk nagyokat, örültünk a babának. S mivel egy nagy család vagyunk, megegyeztünk, hogy a stúdió ajtajára a munkabeosztás mellé nemsokára az is ki lesz téve, ki mikor vigyáz Bandikóra 😀
Hozzászólások