Szerző: Pelusss | Már 23, 2009
Ismét voltunk Bandikó nézőben. Ezúttal nem volt részünk semmilyen látványos attrakcióban, mivel a szerveit nézegettük. Utólag kiderült, hogy a legutóbbi vizsgálaton az orvos nehézségeket észlelt a köldözsinórnál. Ami azért jelent problémát, mert ha a baba a köldökzsinóron keresztül nem jut elég táplálékoz, akkor idő előtt császármetszéssel fog a világra jönni. Ezt eddig tapintatosan elhallgatta előttem, hogy ne izguljak.
S most, hogy újra tüzetesen megvizsgálta a köldökzsinórt, kiderült, hogy a vér jól áramlik és elég zsíros, mármint a zsinór. Szóval minden rendben. Egyébként furcsa volt ez a Doppler vizsgálat, ultrahang közben egyszer csak kagylózúgáshoz, tengerhullámzáshoz hasonló hangok hallatszottak a szerkentyűből. Hm, s mindez az én pockomban történik 🙂
Szerző: Pelusss | Már 18, 2009
Kosztolányi Dezső Szegény kisgyermek panaszai jutottak eszembe a tegnap, mikor a sinek közé estem. Még mindig a régi testemben élek, azt hiszem, hogy át tudok szaladni az átjáró villogó zöldjén, hogy könnyedén tudok fel-le ugrálni, rohangászni.
Épp Magdushoz siettem, késve indultam hozzá, s tudtam, hogy ő már 5 perc után aggódik, mi történt velem. Igy hát szedtem a lábam, ahogy birtam. De hát a pockom súlyától billegő testemet nem könnyű ellenőrzés alatt tartani. Ráléptem az egyik vasúti sinre, s puff, eltaknyoltam. Nagyon mókás volt. Az állomás tele volt emberekkel, mindenki engem nézett – végre történt valami ezen a borús keddi napon 🙂 . Próbáltam összeszedni magam, s úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Emelt fővel, sajgó térddel, lyukas nadrággal ám vigyorogva távoztam a tett helyszinéről.
Szerző: Pelusss | Már 16, 2009
Ott álltunk a sorban, vmi ügyes-bajos dolgot akartunk intézni. Már csak egy ember volt előttem. Hát jön a tánti a neccekkel, s ez az egyben beáll elénk. Ugye a pockomat már hónapok óta nem tudom leplezni. Arra nem számitottam, hogy előre engednek a sorban, de azt elvártam volna, hogy senki ne furakodjon elém. Tudnivaló, hogy egy magamfajta pockosnak a sorbanállás nem az erőssége. Én, a naiv gondolom, hogy biztos csak mellénk állt, s mi leszünk a következők. Még rá is mosolyogtam barátságosan. Csalódnom kellett, ahogy az előttünk levő ügyfél elment, fürgén beugrott elénk, s elkezdte a mondókáját. Mögöttem egy másik kismama állt. Végül mikor láttuk, hogy a néninek hosszúra nyúlik az ügye, kiálltunk a sorból, s otthagytuk, érvényesüljön.
Szerző: Pelusss | Már 7, 2009
„Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt, még be is sötétitenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szivem.” (Lázár Ervin)
Boldogan állithatom, hogy lassan években számolom, utoljára mikor látogatott meg úgy igazán a szomorúság. Amióta babát várunk, még az árnyékát sem láttam. Na, igy volt ez péntek reggelig.
Amikor kiléptem a lakásból már jött, hogy sirjak. A trolin a könnyeimet nyeltem. A harmadik megálló után már leplezi sem tudtam, s csak úgy sajogott-sajogott a szivem. Hogy miért, nem tudom. Próbáltam racionális magyarázatot találni mélységes szomorúságomra, de nem sikerült. Egyszerűen minden sötétbarna volt és kész.
Az emberek együttérzően néztek a pocakos kismamára, láttam az arcukon, hogy nagyon sajnálnak.
Aztán leszálltam a troliról, friss levegő, mély lélegzet, minden rendben. Megjelenik egy cigánylányka, pénzt kér. Megálltam és elkeztek folyni a könnyeim. Szegény, nem forszirozta tovább a dolgot, elrohant. Sirva nevettem magamon, a megmagyarázhatatlan helyzeten, csodálkoztam, hogy mennyire elveszitettem az uralmamat a könnycsatornáim felett. Bementem a boltba, az almákat már szipogva-mosolyogva kértem ki. A néni pedig a legszebbeket választotta.
Szerző: Pelusss | Már 5, 2009
Narancssárga bársonynadrágban nem illik színházba menni, és farmerben sem, és semmifajta játszónadrágban. Így nem volt mit tenni, elővettem kismamaruhatáram legelegánsabb nadrágját, a feketét. Eddig minden rendben volt, a frissen mosott ruhadarab gombolásánál azonban már nehézségek támadtak. Végül a kedves férjuram veselkedett neki, s zárta be a hármas biztonsági zárat: cipzár, 2 gomb, 2 kapocs. A párom szerint nem véletlen a nagy elővigyázatosság a nadrágtervező részéről. Próbáltam megnyugtatni, hogy a nadrág gumis, s már ki is nyúlt. Azért a balsejtelmei nem hagyták nyugodni, biztos volt benne, hogy a stúdióelőadáson az első sorban kapunk helyet (be is igazolódott), és le fog pattanni a gomb, s jól végiggurul a szinészek között (nem igazolódott be). 🙂
Hozzászólások