Szerző: Pelusss | Már 4, 2009
Fura álmaim vannak – állítólag így a vége felé minden kismamának. Nagyjából minden második éjszaka szülünk, reggelre csak a babára emlékszem. Az esetek többségében, nagy barna haja van, egyszer álmodtam szőke pihe hajúnak 🙂
Tegnap hajnalban az idős Márton Áron püspökkel viaskodtam, hogy ne jöjjön le a lértrán a fájós lábaival. Nagyon rettegtem, hogy le fog esni. Borzasztóan féltem. Ma hajnalban pedig egy jómódú, közismert üzletember üldözött az ajándékaival 🙂 Szintén nagyon nyomasztó volt, őrülten menekültem előle.
Vajon mi lesz holnap?
🙂
Szerző: Pelusss | Már 1, 2009
Ismét láttuk Bandikót. Már nagyon vártuk 🙂 Megint formában volt, de most nem integetett, nem mozgatta lábfejét, hanem nemes egyszerűséggel kinyújtotta a nyelvét. Egymás után kétszer. Innen gondoljuk, hogy felismert 😀
Egyébként nagyon bájos kis pufók arca van, olyan kis kerek. Teljesen el voltunk varázsolódva a látványtól. Most is előttem van a kis szája, a pisze orrocskája. A haját is láttam, bár ha egészen őszinte akarok lenni, csak odaképzeltem 🙂
Testének többi részéről nem tudok nyilatkozni, mert azokat már alkatrészenként néztük, s bár az orvos kitartóan magyarázott, a dobogó szivén és a hátgerincén kivül egyebet nem ismertünk fel. A lényeg az, hogy egészséges és fejjel lefele, menetrekészen áll 🙂
Aztán kijöttünk a klinikáról, s úgy adódott, hogy a nap hátralevő részét a párommal külön-külön töltöttük. Este mindketten bevallottuk, hogy egész nap arra gondoltunk, hogy most már tényleg szülők leszünk, illetve vagyunk. Az az arc, a dobogó szivecske (folyamatosan rácsodálkozunk, hogy mennyire tökéletes műszer) járt az eszünkben egész nap. A párom ezt úgy élte meg, hogy elhatározta: komoly családapa lesz 🙂
Szerző: Pelusss | feb 20, 2009
A 33. hétre a kismamák egy kisebbfajta bálnára hasonlítanak – legalábbis a szakirodalom szerint. Bár még van vagy 4 hetünk a bálnaszintig, jól felolvastam a páromnak, hadd készüljön lelkileg is a látványra 🙂 Az állatvilág egyedi példánya leszek, mivel úszni nem tudok, csakis szárazföldi bálna lehetek 😀
Még mindig meglepődöm, ha meglátom magam a kirakatban. Rácsodálkozom a pockomra 🙂
Evés közben is szokott tudatosulni a pocoklét, a morzsák mindig megállnak a hasamon 🙂
Szerző: Pelusss | feb 18, 2009
Reggel ébredés – nagyjából anyával egyszerre. Amíg anya lustizik, addig reggeli torna. Aztán szundi. 9 és 10 óra között már javában szól a rádió, anya a gép előtt ül, így táncra perdülünk. Az elején csak csujogatás, de ha beugrik egy jó szám, akkor kezdődhet a legényes :). Estig nagyjából ismét szundi, aztán esti torna, majd jöhet a nagy alvás.
Szerző: Pelusss | feb 13, 2009
Előjöttek a fészekrakó ösztöneim. Esténként varrnék, kötnék. Legszívesebben Bandikónak valamit. Igaz, nem tudok varrni. A minap nagyon rámjött a varrhatnék, gondoltam készítek egy angyalt. Igen, egy angyalt. Majd felkötjük a kilincsre. Mivel az én ruhatáramban nem akadt alkalmas darab, megkérdeztem a páromat, melyik ruhadarabját vághatom össze angyalvarrás céljából :)Aztán úgy alakult, hogy jól felkerekedtem, s hazamentem a szüleimhez. 3 békés napot töltöttem otthon, úgy mint rég. És anyu segítségével elkezdtem kötni.
Egyszer rég kötöttem egy pulóvert magamnak, az elején anyu segített akkor is. Ügyes borsómintás rombuszos pulóver volt, az ujjait tiszta egyedül kötöttem. S az igazat megvallva kicsit szűkre sikeredtek, erősen korlátozta a vér keringését a karjaimban, s a gyapjú is dörzsölte a bőrömet. De én büszke voltam az extraszűk ujjakkal ellátott bő ejtettvállú pulóveremre 🙂 Szóval ilyen múlttal, s ekkora szakértelemmel ismét elkezdtem kötőnői pályafutásomat. Párnát kötök. Nem kíván nagy mesterségbeli tudást 🙂 Lehet, mire a következő gyermekünket várom, tisztába teszem magam az apasztás és szaporítás gyakorlati oldalával, s kötök egy bojtos kissipkát neki.
Hozzászólások