Szerző: Pelusss | dec 15, 2008
És mi lesz a neve? Mostanában egyre többször elhangzik a kérdés. Mi leginkább azt tudjuk, hogy mi nem lesz. Kaptunk egy neveskönyvet. Átnéztük, s kiderült, hogy a meglévő kettő mellé még találtunk két tetszetőset. De hogy a négy közül melyik lenne a legalkalmasabb születendő gyermekünk nevének, azt nem tudjuk. S itt még nem esett szó a jövendőbeli nagyszülők óhajairól, amik egyáltalán nem esnek egybe a mi választott neveinkkel. Természetesen kizárólag fiúnevekről van szó. Még jó, hogy lányba nem gondolkodunk. Mintha látnám magunkat, a következő ultrahang után, csak lánynveket fogunk keresélni 🙂
Szóval van 4 + 2 nevünk. Tanácstalanul olvassuk az utónévkönyvet, a kizárás módszerével megállapítjuk, hogy Vitéz, Holló, Tas, Ulán nevű gyerekünk nem lesz. Május elejéig hátha sikerül kizárni még pár százat, s akkor marad az az egy 🙂
Szerző: Pelusss | dec 9, 2008
Volt egy papír. Messziről jött faxon. Fontos volt, nagyon fontos. S egyszer csak huss, eltűnt. Három hétig úgy tettem, mintha meglenne. Aztán a párom nap mint nap kérlelt, hogy vigyem haza. Nézem az irattartót, ahová tettem, s hát nincs. Felkutatok mindent fiókot, szekrényt, kirámolom a mappákat, iratttartókat. Bekukkintok a szekrény mögé, hátha. És próbálok visszaemlékezni. Nem megy. Azt tudom, hogy megjött, letettem a kupac tetejére, s onnan valahova jól eltettem.
Amióta pocaklakóm van, hadilábon állok a memóriámmal. Borzasztó nehézségek közepedte élem meg ezt a – remélem, múló zavart. Én, aki mindig felelősségre vontam a páromat, hogy miért nem vett barackot, pedig mondtam, és miért nem emlékszik, mit meséltem a szomszédról, s hogy nem is figyel rám. Szóval ezt a csatát elvesztettem. Mostanában egyre több dolog tűnik el a kezem közül. S a párom boldogan vigyorog.
De visszatérve a fontos papírhoz. Több óra keresés után feladtam a harcot. Vesztesként kullogtam haza, mondtam is a páromnak, hogy nyugodtan összeszidhat, vállalom. Másnap reggel félálomban kotorászok az otthoni íróasztalon, s ott virít a papír. Előbújt.
Szerző: Pelusss | dec 3, 2008
A sporttal mindig különleges iszonyban voltam. Először 4.-es koromban esett az orromra a bőr foci labda. Aztán sorozatban még sokszor. Rövid idő alatt alkalmatlan lettem a labdajátékokra. Mindig elugrottam a felém dobott labda elől. Sem játékosnak, sem kapusnak nem voltam jó. Aztán jöttek a talaj és egyéb tornatípusok, ott sem arattam osztatlan sikert. 12. végén kitörő örömmel konstatáltam, hogy vége a tornaóráknak. Aztán első éven kiderült, hogy még 2 évig nincs vége. Megboldogult leánykoromban elhatároztam, hogy leküzdöm az iszonyomat. Beiratkoztam aerobicra. Egy hónapig bírtam. Én voltam a legügyetlenebb, két körrel mindig le voltam maradva, s a tanárnő mindig nekem kellett segítsen.
Hetek óra barátkozom a kismama torna gondolatával. Tudtam, hogy minden héten egyszer, itt és itt kismamatorna. Minden héten találtam alibit. Aztán kaptam kölcsön egy dvd-t. Két hétig rá sem néztem. Tegnap este elővettem. Igaz, hogy 70 perc, de próbáltam utánozni a kismamákat. A legjobb a relaxációs gyakorlat volt, szundítottam egy kicsit 🙂 A szülés közbeni légzésgyakorlatok a férjemnek mentek leginkább 🙂 Majd beosztjuk: ő lélegzik, én szülök.
Szerző: Pelusss | nov 28, 2008
Kötelező vizsgálaton voltam az “üzemorvosnál”. És egyből megtudtam, hogy mennyire elmaradott, korszerűtlen, sőt talán egyenesen sötét kismama vagyok. Az orvos felsorolt egy csomó vizsgálatot, amiből én már kettőn át kellett volna essek. Ha jól értettem genetikai vizsgálatokról van szó. S mikor látta, hogy fogalmam sincs miről beszél, kifejtette, hogy ezt minden felvilágosult kismama tudja. A hangsúly a “felvilágosult” jelzőn volt, amit többször el is ismételt.
Az elején megpróbáltam megereszteni egy szelíd érvet, miszerint a nőgyógyászom nem küldött, aztán láttam, hogy hiába. Így meghallgattam, hogy hova kell mennem, mert a városban is csak egy klinika csinál ilyesmit, s igaz, hogy sokba kerül, de megéri. Tud is adni egy telefonszámot. Lusta voltam, megkérdezni, hogy mi éri meg? Az hogy megtudom, hogy beteg gyereket hordok a szívem alatt, s dalolászva elmegyek abortuszra, hogy a hátralevő életem könnyebb legyen? Ezt a “luxust” úgysem engedném meg magamnak.
Kicsit meg volt zuhanva a lelkem, mikor kijöttem a rendelőből.
Szerző: Pelusss | nov 25, 2008
Miért nincs az almának csoki íze? Aaaaaaaannyira szeretném!!!!!!!!! Egyrészt mert az alma egészséges, másrészt mert kizárólag alma van a tizórais tarisznyámban.
Hozzászólások