Szerző: Pelusss | nov 24, 2008
“Gyermekeink száma miként változtatja meg szokásainkat?
Az anyuka ruhái
Első gyermek esetén: Azonnal kismamaruhákat kezdesz hordani, amint megállapítják a terhességet.
Második gyermek esetén: Ameddig csak lehet, a rendes ruháidat hordod.
Harmadik gyermek esetén: A kismamaruháid a rendes ruháid” – biztos sokan olvasták már ezt az interneten keringő bölcsességet.
Egyáltalán nem meglepő módon nálam is jelentkezett az első gyermeküket váró kismamák szindrómája. A hétvégén kölcsönkaptam 3 kismama nadrágot. Az egyiket ma reggel felvettem. Igaz, alig-alig domborodó pocakomon kicsit trottyosan áll, s gyakran kell felfele húzogassam, de fő, hogy menet közben nem lépek ki belőle. Kortól és nemtől függetlenül minden kollégámnak eldicsekedtem, bemutattam a vadi új nadrágomat, hosszasan ecseteltem előnyeit, még kicsit ki is düllesztettem a pockom, hogy nyomatékot adjak szavaimnak:)
Szerző: Pelusss | nov 17, 2008
Már előre tudtuk, hogy lehet, hogy szombaton tudni fogjuk. Izgultunk is egy kicsit, hogy akkor most megtudjuk vagy nem tudjuk. Megtudtuk. Bár az orvos azt mondta, ne vegyük készpénznek. Láttuk mi is: van vmi a lába között. Szóval nagy az esély arra, hogy kisfiúnk legyen. Eddig Mandikónak szólítottunk, lassan átkeresztelhetjük Bandikónak. Nem éljük bele magunkat, de barátkozunk a gondolattal, mostmár fiúnevet is keresünk. Eddig egész jól el voltunk a lánynevekkel 🙂
Szerző: Pelusss | nov 13, 2008
Kibírhatatlan vagyok.
Reggel 4-szer kellett átöltözzön a párom. Na jó, enyhe túlzás, két inget épphogy a kezébe vett, máris kiborultam. Hogy képzeli?! Egyik nincs kivasalva (szegény váltig állította, hogy pulóver alatt nem látszik), a másik nem talál a nadrághoz, a harmadikat soha nem is szerettem, s a negyedik hogy néz ki. Ő ideges volt (ugye, nem csoda), én hisztis. Az ötödiket felvette, minden szép és jó volt, de amikor rávette a narancssárga (szerinte barna) játszómellénynek is beillő ruhadarabot, végleg kiborult a bili.
– Mondja csak meg a kollégáinak, hogy nem vagyok itthon, el vagyok utazva – kiabáltam -, ha kérdezik, ha nem, mondja meg! Nem fogok szégyenkezni az uram ízlésficama miatt!. Ő meg: – Igenis meg fogja kérdezni minden kollégáját, hogy áll rajta ez az ing a mellénnyel! Minden irodába be fog menni! Erre én: – Szerinted mit fognak mondani az igazgató úrnak? De rondán nézel ki?! – Nem vagyok igazgató – érvelt ő szerényen. Ez így igaz is volt, ezért elrobogtam otthonról.
Kb 10 perc múlva már gubanc volt bennem. Mire volt ez jó? Gyorsan betudtam a kismama hormonoknak, de ettől még nem lettem jobban. Délután kiderült, anélkül hogy felhozta volna a témát, egész nap dicsérgették, milyen jól néz ki, milyen jó pasinak öltözött, s máskor is vegye ezt az elegáns barna mellényt fel a rózsaszín inggel 🙂
Szerző: Pelusss | nov 10, 2008
A minap hivatali okokból óriási zajban voltunk. Volt izgalom, rohangászás, füstgép, zenebona, tornateremszag és óriási tömeg. Szerencse a gyermek még nem hall, legalábbis a szakirodalom szerint. Azért szerintem tetszett neki, mert azon az estén nem voltam rosszul, nem keveregtem, nem voltam álmos és nem bújtam ágyba 9-kor. Lehet hogy rokker gyermekünk lesz 🙂
Szerző: Pelusss | nov 3, 2008
Beszélni kell a babához. Lassan hallani kezd a mi pocaklakónk is.
Mikor a székely asszony párja nem székely, hanem Erdély más tájegységéről származik, akkor rögtön felvetődnek a nagy problémák. Kell-e tejföl a paradicsomlevesbe, tárkony a fuszulyka levesbe? Valóban létezik-e olyan szó, hogy csalóka? S így tovább. Szóval van miről osztani az észt. Szerda délután épp a paszulyfőzelék elkészítését vitattuk. Én a kolbászon voltam fennakadva, ő a petrezselymen. A párom egyszer csak megunta a teljesen hiábavaló vitát, odahajolt a hasamhoz, s bekiáltott: hallod-e gyermek, ne higgy anyádnak, nem igaz, amit mond. 🙂 Mind a hárman felvidultunk. 🙂
Hozzászólások