Szerző: Pelusss | okt 24, 2008
“A pocak semmi, hányinger semmi” kijelentésem igazságtartalma jelentősen csökkent. Pocak van, bár szerintem leginkább levegővel van tele, hányinger 24 órája folyamatosan van. Éjjel-nappal. Eszembe jut a boltban előttem sorban álló munkás szaga, s máris öklendezem. Újságot egyelőre digitális változatban tudok olvasni, annak nincs nyomdafesték szaga. A szakirodalom szerint a 13. héten fellélegezhetnek a kismamák, vége a rosszulléteknek, jöhet a felhőtlen babavárás. Ehhez képest mi most kezdtük.
Szerző: Pelusss | okt 22, 2008
Romantikus vasárnap délután. Kettesben, illetve hármasban, elmegyünk pizzázni. Már nagyon éhes voltam. Ügyesen kivárjuk, míg megsül, kihozzák, nekiesünk. Az első szelet után eszembe jut: valami hiányzik. Nagyot nézett a párom, mikor kifejtettem azon nézetemet, hogy a pizza-aludttej kombinációnál nincs is jobb dolog a világon. Megoldás: felcsomagoltattuk a pizzát, hazafele vettünk egy jó nagy doboz aludttejet, s otthon jól megettem. 🙂
Szerző: Pelusss | okt 22, 2008
Elmúlt a „már csak a takony tart össze” periódus. Ismét voltunk orvosnál. Hála Istennek, a vérrög, ami a burokleválást okozta, felszívódott. Ismét láttuk a gyermekünket, aki úgy kalimpált a kezével lábával, hogy öröm volt nézni. Nem tudtam betelni a csodával. Kénytelen voltam diszkréten mosolyogni rá, mert valahányszor tiszta szívemből felnevettem, rezgett a hasam, és elmosódott a kép 🙂 Szóval nagyon jól megy dolga odabent. 11 és fél hetesek vagyunk. Pocak semmi, hányinger semmi.
Szerző: Pelusss | okt 22, 2008
Elővettük a szakirodalmat. Óriási öröm volt megtudni, hogy 11 hetesen már ráncolni tudjuk a homlokunkat és ökölbe szoritjuk a kezünket :)Közbe letepert a nátha. Tegnap nem voltam dolgozni, ma elhatároztam, hogy a férjem minden tiltakozása ellenére titokban dél körül bemegyek pár órára. Szándékomról akkor mondtam le, mikor rájöttem, hogy nincs erőm járni, fáj minden porcikám. Tegnap voltam családorvosnál, semmi gyógyszer, csak C vitamin. Ez utóbbit savanyúkáposztával próbáltam pótolni, de tegnap akkora mennyiséget magamba gyúrtam, hogy ma rá sem birok gondolni. Igy marad a citrom, ami szintén elfogyott és a kivi, ami nincs itthon 🙂
Ülök itthon, várom a C vitamint és olvasok, mi mást, mint a babaváró könyveket 🙂
Szerző: Pelusss | okt 22, 2008
Húúú, rosszul vagyok, ha rágondolok. Pénteken felfaltam a főnököm egynapos levesét. Hidegen. Mondjuk ki őszintén, zsírszigetek úszkáltak rajta. Pfuj!!! Reggel bementem az irodájába, látom az asztalon van a tegnapi ebédje. Jöttem-mentem, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy megszagoljam a levest. Felnyitottam a kosztoscsészét, s olyan igazi krumlileves illat csapott meg. Tejfölösen, kicsi ecettel, nagy kocka puha krumplikkal, paprikás olajjal a tetején, pont úgy, ahogy kell. Gyorsan visszazártam. Reggel 9-től délután 3-ig bírtam. Egész nap a levesre gondoltam, dolgoztam is jó sokat, hogy eltereljem a gondolataimat. Fél 3-kor hagyta el az irodát a főnököm, a kísértés egyre nagyobb lett, a kollégáim is szép lassan hazaballagtak. Elhatároztam, ismét megszagolom a levest, már biztos romlott, s undorodni fogok tőle. Felnyitottam a dobozt, ismét éreztem… Gondolkodás nélkül, egyszuszra felhajtottam. Kortyoltam, kortyoltam. A krumplik az alján maradtak. A bajszom enyhén zsíros lett. Egész délután furdallt a lelkiismeret.
Hozzászólások