Szerző: Pelusss | jún 7, 2017
Édesapám évek óta ijeszteget két báránnyal. Mármint hogy nekünk adja, jól lelegelik a szomszéd telek füvét. Az idei tavaszi erdő és legelőtűz után kezdtük komolyan venni az ígéretét. Láttuk, hogy terjed a tűz a nem gondozott kaszálókon. Jobb, ha ügyesen rendben tartják a bárányok a dombot.
A családtalálkozóra való készülődés nem hagyott túl sok gondolkodási időt a bárányok szállításáról. Hétfőn Apa benejlonozta a csomagtartót, Hunor szakszerűen összekötözte Bolyhos és Viú lábait, s indulhattunk. Félúton már tudtam, nem vagyunk normálisak. Gyakran megálltunk ellenőrizni él-e a jószág. Radnótón az uram, kiszedett pár marék drazsét a csomagtartóból. A feszült légkört fokozták Borcsa beszólásai: Apa, olyan csend van a csomagtartóban, mint a sírban. 😀
A pályán dúltam-fúltam, hogy hol volt az eszünk, a család minden tagjával megígértettem, hogy soha többet nem szállítunk állatot az autóban.
Délre érkeztünk haza. Zuhogó esőben izgatottan toporgtunk a bárányok mellett, lábra állnak-e.
Azóta rendezik a szomszéd kertjét.
Szerző: Pelusss | jún 7, 2017
Pünkösd vasárnapján családtalálkozón voltunk. A gyermekek kitartóan dolgoztak az előkészületekben. Cipelték a székeket, az asztallábakat, ugráltak a színpadon.
A nagy napon ügyesen végigülték az előadásokat, végigették a menüt és az unokatesókkal végigjátszották a délutánt.
Borcsa így összegezte a misével kezdődő és a családfákról szóló napot: Mi mind testvérek vagyunk, és Isten az édesapánk.
Szerző: Pelusss | jún 7, 2017
Nagy izgalommal készültek a gyermekek életük első pünkösdi búcsújára. A lelkesedés a tetőfokára akkor hágott, mikor kiderült, hogy a búcsúban vásár is van, s Mamáék egy keretösszeggel támogatják az ezen való részvételt.
Az eredeti terveim szerint a Határ utca végéről indultunk volna a madéfalvi keresztaljával, de a realista uram mellett hamar beláttam, hogy gyalogosan Csicsó végéig jutunk el. Tehát autóval indultunk. Kb. félúton parkoltunk le az út szélén, s csatlakoztunk a dánfalvi keresztaljához. A gyermekek erőst örvendeztek, Péter előre hátra futkosott, Borcsa két lépés – egy ugrás ritmusban haladt előre. Hiábavaló volt minden figyelmeztetés az erőtartalékolásról.
A hegy aljában találkoztunk Hunorékkal, akik megszántak némi naptejjel. Ránk is fért mind az 50 faktor. A misét több-kevesebb odaadással hallgatták. Okozott némi zavart az egy darab napernyőn való osztozkodás. Zselykét szórakoztatták, közben Péter begyúrt együltében négy szendvicset (rekord).
Hazafelé végre elérkezett a vásár ideje. Borcsát sikerült jó irányba terelgetni, ezért pénzét egy nemezelt teknősbe fektette, Pétert azonban nem lehetett eltántorítani a kínai fröccsentett műanyagtól. Apa fagyizni hívott. A sületlen kürtőskalácsot megvettük, indulhattunk haza. Erőltetett menetben jutottunk el az autóig.
Szerző: Pelusss | máj 24, 2017
Cirmi a vadiúj háziállatunk. Ő a szomszédoktól örökbefogadott apró fekete macska.
A gyerekek nagyon készültek. Legalább egy éve nyaggatnak hal, hörcsög ügyben. Kiegyeztünk egy kinti macskában. Még magunk után sem győzzük a takarítást, nemhogy egy háziállat után. Szóval a macska meglett. A hozzánk költözése utáni 10. percben Borcsa üvöltve rontott be a házba: – Anya, nem is tudtam, hogy ilyen nehéz a macskatartás!!! – merthogy megkarmolta a cicuka.
Első nap felváltva őriztük a macskát az udvaron, nehogy Gausz felfalja. Történt néhány barátkozási kísérlet, de a viszony nem teljesen felhőtlen. Azóta felváltva vannak szabadon, vagy Gausz van megkötve, s a macska sétálgat szabadon, vagy a macska van a pincébe zárva, s Gausz kószál.
Az uram, ki világéletében nem tartott macskát, ellenben kutyát annál többet, tanácstalanul tette-vette az állatot. Meg is állapította: – Azt se tudom, hogy kell macskát nevelni, el kell olvassam az interneten. 😀
Aggodalma nem volt hiábavaló. Mert a lelkesedés első napjai után rámaradt a macskatartás annak minden szépségével együtt. 😀
Szerző: Pelusss | máj 24, 2017
Megvolt az idei utolsó Péter szülinap is.
Autópálya torta volt a kérés. Kipipálva. Kertipartiztunk. Sütögetés, hancúr, kutyázás. A kullancsot másnap reggel találtuk meg a gyermek fejében.
Hozzászólások