Szülinap 8.2

Szerző: | máj 9, 2017

Péter szülinapján Zilahon ébredtünk. Titkos megegyezés szerint az ünnepelt előtt. Borcsa ezt komolyan vette: szombaton fél 7-kor riadózott. Mire a fiú felébredt, a torta fel lett díszítve, csokréta leszedve, lufik felfújva, felkötözve. Volt nagy örömködés.
Reggeli után dobostorta. Az igazi buli ezután kezdődött a szatmári fürdőben, ahova a két gyermeket a nagyszülők szállították. Ezuton is köszönet nekik azért, hogy két mondatnál is többet tudtunk váltani az urammal anélkül, hogy valaki közbevágott volna. Tiszta királyság volt zenét hallgatni, bambulni.

A fürdő jó móka volt, mindenki talált kedvére való foglalatosságot. Az ebédet erősen dícsérte az aprónép. Hát még a fagyit. Hazafelé nagynénitől gombát kaptunk, jó sokat. Az ünnepelt dícséretére legyen mondva, addig egy tapodtat sem mozdult, míg mind a két láda csiperkét közös erővel meg nem pucoltuk. Este a jól végzett munka örömével dőltünk be az ágyba.

Csíki vakáció

Szerző: | máj 9, 2017

Zselyke, játszótér, babázás. Tyúk, kakas, bárány, kecske. Roller, foci, Határ utca. Unokatesók, vonattorta. Pityókaültetés, lovaglás. Közös szülinap Zselykével.
Mire megérkeztem egy dolgoskezű (beivódott a bőrébe a kosz a sok fűszedéstől) Péter és egy fecsegő Borcsa várt. Nagy volt az izgalom. Négy napig közösen szívtuk a friss csíki levegőt. A munka ünnepén indultunk haza. A gyerekek bátrak voltak és türelmesek. Nem kellett pisilni (talán attól tartottak, ha megállok, nem fogok tudni újra elindulni). Nem cirkuszkodtak (túl sokat). Megértően tudomásul vették, hogy a jó előre kinézett játszótéren eső miatt nem állhatunk meg. Hazaértünk.

Veszély a Hargitán

Szerző: | máj 2, 2017

Araszolunk a Hargita pusztáján az autóval. A gps figyelmeztet a gidres-gödrös útra: Vigyázat az útvonalon veszély várható.
Erre Borcsa: – Biztos medve. 🙂

A nagyszülők s az ő idegrendszerük

Szerző: | ápr 19, 2017

A gyerekek a húsvéti vakációt Csíkban töltik. Hazaindulás előtt elláttuk őket mindenféle jó tanáccsal, melyek többsége a magaviseletükre vonatkozott. Tartott is egy fél napig. Másnap reggel összevesztek azon, hogy mit játszanak.
Borcsának valami rémlett az előző napi intelemből, s ezt kiabálta Péternek:

– Péter, nem emlékszel, mit mondtak anyáék?! Ne hisztizz, mert mamáék öregek, s nem bírják a cirkuszt!

Erre a fiú: – Ja, elfelejtettem.