Van egy szalmaszálam
Egy hét kiszállás után, Péter benyit a gyerekszobába.
– Anya, te csináltad ezt a szép rendet? Ó, ez nagyon jó jócselekedet. 🙂
Szilveszter és vakáció
Szilveszterre nagy volt a készülődés. Izgatottan várták a nagy napot. Miki tata gyerekpezsgőt, hozzá illő poharakat és trombitákat vásárolt. Borcsa ünnepi ruhát csomagolt. A házat feldíszítették, s végül mégsem nudlit vacsoráztak, ahogy a gyermekek óhajtották. Nagy parti volt. 9-kor már mindenki aludt 🙂
Az újesztendő első hetét Zilahon töltötték a gyerekek. Azzal kezdték, hogy elvarázsolódtak a sok ajándéktól, amit az angyal otthagyott. Napi rendszerességgel mesélte el Borcsa a kötényt és a lakatos füzetet. A kötény azóta is a fiókban lapul, pedig szeretném, ha használná. Sajnos nincs ideje a konyhában serénykedni, elszólítják bokros irodai tevékenységei.
A dombos udvar kitűnő terepet biztosított a szánkózásra, ereszkedtek minden nap jó sokat. Szimatot szeretgették, a nyuszit sajnálgatták a nagy hidegben. Főztek, feladatoztak, ápolták az éppen beteg nagyszülőt, és fordítva. A nagyszülők ápolták az éppen beteg gyereket. Így telt a vakáció.
Hó, ló, szél
Kiválaszottuk január leghidegebb vasárnapját, s elmentünk lovagolni. Meg akartuk tudni, honnan van a falunkbeli szoborpark újévi lovaglására beharangozott ló. A szomszéd faluból. Ez azért pont jó, mert Péter izomtónusgyengeségére az úszás és gyógytorna mellett erősen javallott a lovaglás. De eddig nem találtunk erre való lovat, gazdát a közelben. A városi lovazás pedig meghaladja erőinket. Szóval ezért dacoltunk az időjárással.
A szél fújt, csodáltam, hogy nem penderítette le az alig 20 kilós gyermekeinket a ló hátáról, amikor kapaszkodás nélkül üldögéltek a nyeregben. Borcsának Guba jutott, egy szép hucul ló. Élvezte is a leány, hogy a bundaruha ellenére meg tudja érinteni az orrával a ló sörényét, ügetés közben el tudja kapni a földről dobott labdát, repülés közben (kitárt karokkal ült a nyeregben) sem pottyan le. A végén ügyesen leszállt egyedül, ahogy mondták. A lónak adott egy murkot, s azóta is Gubáról álmodik.
Péter egy jó magas, Király névre hallgató magyar sportlovon ült majdnem egyenes háttal. Csípőre tett kézzel, felemelt kézzel, s ő sem pottyant le. Pedig legutóbbi lovas emlékeink szerint tartani kellett a hátát annyira instabilan ült egy pónin. Szóval nincs minden veszve.
Szétfagytunk. A forró tea jól esett. Azóta lótartásról győzködik apát, aki könnyen befolyásolható, ha állatról van szó. Egyedül az én józanságom segít a földön maradni. 🙂
Ismét karácsony
Karácsony harmadnapján Csíkba indultunk. Előtte családi fogorvoslátogatás. Az útat meglepően jól bírta mindenki. Magdi mamáéknál is járt az angyal. Zselykénél is. S úgy általában mindenkinél, akit meglátogattunk. Cserélgettük az ajándéktasakokat.
Borcsa tortát kapott Mamikától pótszülinapjára.
Korcsolyázni indultunk. Kétszer álltunk meg a pályáig, ismerősöktől, rokonoktól és jóbarátoktól begyűjtöttük a korcsolyákat. Mindenkinek jutott egy. Borcsa rengeteget esett, de nagyon büszke volt magára. Hazainduláskor megállapította: ügyesen megtanultam korcsolyázni. Szeretném, ha ez az optimista énképe felnőttkorára is megmaradna.
Péter valami fura szerkezetet kapott a lábára, egy pár sín állt a korcsolya talpán, viszont verdás volt. Azzal sétálgatott a pályán. Ahányszor csúszni próbált, annyiszor vágódott el. Jól fel volt öltöztetve, puhára esett, nem panaszkodott.
Pénteken értünk haza, gyors pakolás után Zilahra mentek szilveszterezni, vakációzni. Miki tatáék útközben vették át őket.
Karácsony
Estefelé templomba készülődtünk. Indulás előtt nemsokkal Miki tatának megfájdult a feje. Itthon maradt pihenni.
A gyerekek az első sorban ültek. Végül nem borult le a pénzes kosár. Péter a mise közepén a nagy csendben jó hangosan közölte, hogy ámen. Anyósom kuncogott, az uram orrot fújt, én próbáltam rezzenéstelen arccal a karácsonyfára fókuszálni.
Mise után meghallgattuk a gyereksereget. Borcsa suttogva mondta el a versikéjét. Péter annál hangosabban, ám kevésbé érthetően szavalt.
Siettünk haza. Miki tata élethűen horkolt, a karácsonyfa csillogott.
Hozzászólások