Szerző: Pelusss | Sze 19, 2016
Vége a felkelünk, amikor sikerül, megérkezünk, ahogy lehet című reggeleknek. Az iskolába 8-ra el kell érni, s kész.
A hétvége felé közeledve a lelkesedés csökken. 6.40-kor még a nap sem süt. Csütörtök reggel nehezen győzködjük a gyermekeket, hogy tényleg nincs éjszaka. Borcsa szedi magát. Péter egy vadiúj verdás blúzzal győzhető meg. Aggódom, minden reggelre nincs vadiúj verdás szerkó.
Péntek reggel még döcögősebb, ám nem aggódunk. A nappliban titkos vendég alszik. A gyerekek örömmel ébresztgetik az éjszakai nagynénit.
A reggelit az autóban majszoljuk, tejeskávé, tea bekészítve. Borcsa jóformában van. Ontja magából a sztorikat. A napot a Szamos mellett látjuk meg. Szép piros korong. A Dónát útig a bolygókról értekezünk. Mire Petivel kiszállunk, mindenki felébredt.
Szerző: Pelusss | Sze 15, 2016
– Jó volt ma az iskolában, Péter?
– Nem volt jó. Szuperjó volt. 😀
Szerző: Pelusss | Sze 14, 2016
Az első új óvódás és iskolás délelőtt után cukrászdába igyekeztünk. Borcsa ontotta magából az új élményeit. Péter is tőmondatokban. Ittuk minden szavukat. Fagyi után játszótér jár. Tomboltak a csúszdákon, halat kutattunk a tóban, teknőst és hattyút csodáltunk. Felrúgtam az elveket, még egy vattacukor is belefért.
Este Borcsa azért adott hálát, hogy egész nap ilyen szépen nyaraltunk 😀
Kedden délután Péter az irodámban unatkozva, félálomba merülve ollót ragadott és felvágta a vadiúj iskolatáska egyik pántját. Szánta-bánta a bűnét.
Elkezdődött.
Szerző: Pelusss | Sze 12, 2016
A vasárnapi tanévnyitó istentiszteletre Zilahról érkeztünk. Hiába kértem a templom előtt a gyermeket, hogy cserélje le az utazópólót vasalt ingre. Beadtam a derekam. Nem fogok istentisztelet előtt ordítani. A helyzetet a tanítóbácsi választékos öltözete oldotta meg. Mikor Péter meglátta, azonnal visszarohant az autóhoz inget venni.
Az istentisztelet szép volt. Borcsa nagyrészt fodrászkodott, Péter heverészett, Apa áhítattal figyelt, közben próbálta kordában tartani a gyermeket, én könnyeztem kicsit, a mellettem ülő néni pedig időnként közölte, hogy a fiú nem iskolaérett, azonnal vigyük haza :D. Mindezek ellenére mindannyiunknak megvolt az a pillanat, amikor Isten kezébe tudtuk tenni ezt a tanévet, a mi kicsi életünket, az aggodalmainkat, a félelmeinket, a pörgésünket. S biza jó helyen vannak azóta is.
Istentisztelet után pikk-pakk megvettük a maradék tanszereket. A délután nagyrésze azzal telt, hogy Péter megpróbálta begyömöszölni az összes cuccát az ajándék iskolatáskába. Esély sem volt rá. Ezért mindenkivel összeveszett. Inkább kirándulni indultunk. Megmásztuk az erdőt, s mire árkon-bokron át hazavergődtünk, már senkit sem érdekelt, milyen tasakba kerül a színes papír s az olló.
Este fáradtan, sokáig bújtunk egymáshoz. Izgult itt mindenki, még az alvómaci is. Borcsa egyre csak azt hajtogatta: – Nem is hiszem, hogy végre mehetek az új óvódámba 🙂
Reggel szépruhába bújtunk, seperc alatt beértünk a városba. Borcsikát jól megpuszilgattuk, s apával beléptek az új ovi kapuján. Péterrel számtalan cuccal megpakolva, virággal egyensúlyozva beballagtunk a templomba.
Az iskola udvarán szemrevételeztük az osztálytársakat, majd a díszterembe vettük az irányt. Péter egyenesen a tanítóbácsi ölébe ült. Meghitt, családias ünnep vette kezdetét.
Jó helyen vagyunk.
Szerző: Pelusss | Sze 12, 2016
Hármasban töltöttük a vakáció utolsó napjait. Olyan volt, mint rég. Főztünk, nem siettünk, rajzoltunk, kószáltunk, játszótereztünk, Péter felmosott, citromfüvet, mentát gyűjtött, Borcsa terített, mentek a palotaforradalmak, a szomszédokat szorgosan látogattuk, apát minden nap kitartóan vártuk. Semmi nem változott. 🙂
Hétvégén Zilah felé vettük az irányt. Borcsa kitűnő hallgatóközönségre akadt Enikő és Kálmán személyében. Péter örült az iskolatáskának. Alma, körte, szőlő leszedve, must elkortyolva, Szimat megnyakászva.
Ősz van.
Hozzászólások