Szerző: Pelusss | Júl 5, 2016
Kiterveltem a júliusi gyerekfelügyeletet. Egyeztettem a nagyszülőkkel, s hátradőltem. Egyetlen tényezőt hagytam ki az alapos, hosszas fejtörést okozó tervezésből: a gyerekeket.
A terv az volt, hogy ha már július elején Csíkba járunk, Borcsit otthagyjuk majdnem két hétre. Péter visszajön, s a heti logopédus-torna után Zilah felé veszi az irányt szintén majdnem két hétre. A külön vakációt ők kérték. Ennek fényében a logopédust is lebeszéltem arról, hogy több hétre való házit adjon, hiszen kedden újra találkozunk.
Csíkba indulás előtti napokban kitört a palotaforradalom. Péter közölte, hogy ő akar Mamikáéknál maradni Borcsával. Borcsa üvöltött, hogy ő egyedül akar nyaralni. Péter nélkül. A kedélyeket minden nap sikerült lecsillapítani, s megegyezni egy tervben. Azonban másnap kezdődött előlről minden. Péntek este mindkét gyereknek bepakoltam, hiszen akkor még éppen az a verzió futott, hogy mindketten Csíkban maradnak. Ám mire szombat reggel elindultunk, a gyerekek megegyeztek, Péter marad, Borcsa visszajön. A leány ujjongot, hogy mégis egyedül nyaral.
Ki se fújtuk magunkat Csíkban, máris elkezdtem szétpakolni a két gyerek cuccait. Vasárnap indultunk vissza. Borcsa példásan utazott 3 órát, eldiskuráltunk, béke volt. Ám amikor a pályára felkandarodtunk, néma zokogásba tört ki: hiányzik Péter és soha-soha nem megy a fiú nélkül sehova. Vigasztalás ezerrel. 10 nap múlva találkoznak és ettől kezdve soha többé nem vakációznak egymás nélkül.
Szerző: Pelusss | jún 30, 2016
Egyedül érkezem az oviban. Péter akkor ébred, ezért morcul. Borcsa pedig azért, mert nem aludt. Péter nap okán beígérek egy-egy fagyit. Senki nem szöszöl az ovi udvarán, seperc alatt indulunk haza. Jégkrémet választanak. Csöpög, folyik. De csend van. Ahogy a fagyi elfogy, elkezdődik a vita: merre menjünk. Péter nyomására a hosszabb utat választjuk. Borcsa felteszi az ismerős lemezt: 1.ő soha nem választhat, mindig az van, amit a fiú akar, s milyen rossz, ha az embernek testvére van 2. miért költöztünk ilyen messze az ovitól. Hallgatjuk hazáig.
Otthon ebéd, nem pont az amit beterveztem, de legalább esznek. Utána sütés, a linzer nyersen és készen is fogy. Lehet, be kell gyúrni egy újabb adagot.
9-re minimális zűrrel sikerül végigzongorázni az esti rutint. Mindenki bedől az ágyba. Számtalan mackóölelés után settenkedek mosogatni. Romeltakarítás közben látom, fény szűrődik ki a gyerekszobából. Borcsa átköltözött a fiú ágyában, összebújva nézegetik a lepkés könyvet. Elalvás előtt mindenki a helyére kerül. Péter minden bagolyhuhogásra és kutyaugatásra bekéret, reméli, az apja érkezett.
Reggel apa ébreszti őket. De ez egy másik történet, amely a vakáció cseppet sem zajmentes tervezéséről szól.
Szerző: Pelusss | jún 28, 2016
Pakolunk a pizsamaparti előtti estén.
Borcsa szája be nem áll: Anya, inkább ezt a szoknyát viszem, jaj nem jó, nem csúszik a csúszdán, nadrág kell, egérkével aludjak vagy malackával? A fogkefét ne felejtsük el, mivel fogunk takarózni?
S így tovább. Megállás nélkül. Szédülök.
Egyszer idegesen felkiált: Jaj, anya, akkora zaj van, nem bírok gondolkodni.
Szerző: Pelusss | jún 28, 2016
Kedd városi nap a fiúnak. Reggel Borcsit az oviban hagyját, utánna apával kettesben indulnak a városba. A dugóban elmajszolja a reggelijét, s 9-től kezdi a logopédust és tornát. 11 előtt néhány perccel esek be az Életfához. Gyorsan megbeszéljük a délelőttöt, s indulunk az irodámba. Ha szerencsém van, Peti nem vitt magával három könyvet, két mackót s egyéb hasznos tárgyakat. Legtöbbször nincs szerencsém és még esik is.
Ma biciklivel tekert át az irodámba. Trappoltam utána.Végül nem ütött el senkit.
Szétválogatja az újságokat, az iratokat szétosztja az épületben. Majd rajzol, vág, tűz és mesét néz. 1-kor átadom az apjának. Ma az udvaron hagytam biciklizni. A lelkére kötöttem, ha megunta, menjen fel apa irodájába. Egy idő után az apja keresésére indult. Nem találta az udvaron. Merthogy az étkezdében állt sorba ebédért. Megéhezett. 🙂
Szerző: Pelusss | jún 27, 2016
Csütörtök reggel izgatottan pattant ki a jónép az ágyból. Előző este közösen bepakoltuk a hátizsákokba az óvónéni listáján szereplő tárgyakat. Ovi után a városba indult a Mókuscsoport. Pizsamaparti lesz óvónál. A tömbházban.
Volt egy nyugis csütörtök esténk. Munka után nem rohantunk haza. Még filmet is néztünk. Közben telefont szorongattam. Nem hívtam, csak vártam. Nem csörgött. Biztos minden rendben.
Péntek délután ment az apjuk a gyerekekért. Két fáradt, élményekkel teli manót szedett össze. És nem ugyanabban a ruhában voltak 24 órán át, amiben elmentek. Lett egy pókemberes pizsamánk, viszont eltűnt a neszeszer. Este Borcsa magához tért, ontotta magából a sztorikat. Félálomban jó volt hallgatni. Megvolt az első rövid táborozás.
Hogy óvónéni nem semmi, azt onnan tudjuk, hogy 14 gyerekkel elbírt, s másnap még festeni sem hívta az apukákat. 😀
Hozzászólások