Szerző: Pelusss | jún 22, 2016
Borcsa üvöltve szalad lefele a szomszédból. Megcsípte a méhecske a fejét. Zeng az erdő, zeng a ház, zeng az egész Verőfény. Anya vigasztal, apa vigasztal, mama vigasztal, tata vigasztal, szomszédság vigasztal. Jegel, ken és borogat. Lessük az esetleges allergia tüneteket.
Péter is hazabandukol. Tárgyilagosan közli, hogy őt is megcsípte egy méhecske. Senki nem hisz neki. Nem ordít. Nem sír. Nem panaszkodik. Ránézünk a fejére. Sehol semmi. Kicsi petrezselyemlevelet azért rákenünk. Borcsa tovább ordít.
Másnapra Péter fejére fél citrom nagyságú duzzanat nőtt. Szántuk-bántuk a hanyagságunkat.
Szerző: Pelusss | jún 21, 2016
Szombat este az összes nagyszülőnk hazautazott. Lefekvés előtt bepakoltuk az autóba a sátrat, a hálózsákot, s mindenféle kirándulófelszerelést. Hiszen vasárnap reggel kétnapos kiruccanásra indult a Mókus csoport apraja nagyja. Az ügy annyira titkos volt, hogy az apraja nem is tudhatott róla az utolsó utáni pillanatig.
Elalvás előtt Péter köhintett párat, előfordul ez máskor is. Hajnali 3-kor konstatáltuk, hogy lázas. Szomorúan forgolódtunk az ágyban reggelig, amikoris kezdetét vette a megállás nélküli köhögés. Nyomtuk az aerosolt, a szirupot. Estére amortizáltuk a gyógyszerkészletet. Telefonon konzultáltunk orvossal. Vasárnap éjszaka szuszogást figyeltünk, lázat lestünk, köhögést hallgattunk. Reggel bepakoltuk a kórházi cuccot, s a sürgősség felé vettük az irányt.
Borcsa kedves volt, Péternek egy hátizsákra való játékot rakott össze, hogy ne unatkozzon, ha bent kellene maradni.
Az ügyeleten beigazolódott a sejtelmünk: laringitisz, ami vasárnap éjszaka asztmás krízissé alakult. Hogy honnan jött nem tudni. A fiú megkapta a tutti kezelést. Meglepően hamar múltak a tünetek. Otthon lábadozik.
A sürgősség után megkönnyebbültünk. Rögtön fel is pattantunk egy vízibiciklire a Sétatéren. Kompenzálni próbáltuk a titkos kirándulást, amiről a gyerekek még mindig nem tudtak konkrétumot. Az este pár szóval felvázoltam Borcsának a helyzetet, igyekezve kihangsúlyozni, hogy ki mindenki nem volt a kiránduláson. Ma fogja hallgatni az élménybeszámolókat.
Szerző: Pelusss | jún 21, 2016
Ovis ballagással, házassági évfordulóval egybekötött fásszínépítést tartottunk. El is jöttek a nagyszülők mind.
Péntek estére ki-ki letette a kalapácsot, a billentyűzetet, a fakanalat, a homokozólapátot, s virággal, sütivel megrakodva a kicsikultúrba indultunk.
Gombóc volt a torkomban, hála a lelkemben, s könnyek a szememben. 😀
A kiscsoport hozta a formáját, megnevettettek rendesen. Közben nosztalgiáztam: mintha ma lett volna, mikor Péter Zdenkóval szabotálni próbálta az előadást, szaladtak körbe-körbe a színpadon, míg a többiek a mondókájukat mondták. S hát mikor Borcsa az ölembe szipogva nézte végig saját produkcióját.
A Mókus csoport ballagása felülmúlta a legmerészebb elképzeléseinket is. Volt ott minden: ballagótarisznya, tabló, útravaló, mesepárna átadás, vers, mese, tánc, nóta, móka, nevetés, szomorkodás. Volt egy csapat ügyes gyerek, aki egy csomó mindent tud, amit mi már nem.
Ebben az oviban egy nyitott befogadó közösségre találtunk. A fiút úgy szerették, ahogy van. A gyerekeink barátokra leltek. S ez mind az óvónénik érdeme. Köszönjük. Azt kívánom magunknak, hogy az iskola s az új ovi, ahova ősszel indulunk, pont ilyen legyen.
Szerző: Pelusss | jún 17, 2016
Kincsővel mentem az oviba a gyerekek után. Volt nagy örömködés, aztán hazacammogtunk. Mamika és Gábor tata már vártak otthon. Ismét örömködés, s egy jólnevelt félóra után minden visszatért a régi kerékvágásba.
Ebéd előtt lezajlott egy meccs a nagyszülőktől kapott ajándéktojáson. Borcsa ordított: mert nem az volt benne, amit szeretett volna, ráadásul a fiú megfogta az ő saját papírját. Valóban mindkét dolog nyomós okot ad a hisztire.
Péter secc-pecc felfedezte az utazótáska zsebében a házicsoki lerakatot. Magához is szorított néhányat. Határozott fellépésem hatására megígérte, hogy előtte ebédelni fog. Tejeskávét.
Borcsa terápiás jelleggel előrántott a szekrényből egy szépruhát, magáraöltötte. Pár perc múlva alaposan összemázolta magát sárral. Elég hangosan rendeztük az ügyet.
Péter közben a kertben tett-vett, konkrétan kakált. Ezzel csak akkor szembesültünk, mikor felmentünk számbavenni a ribizlit. Matéria összegyűjtve, nadrág lecserélve (kakálás közben le lett pisilve).
Esteledik, mikor a fiú nyakig sárosan bevágtat(na) a házba. Pakolást tett a nadrágjára. Pucérra vetkőzik az udvaron, a kerti vízgyűjtőhordóban mosdik. Merthogy víz éppen nemigen folyik.
Szerző: Pelusss | jún 14, 2016
Mit sem sejtve kortyolgattam a kávém. Épp elállt az eső, megvásároltam a fiúnak a ballagási fehér inget, s több hónapos időpontegyeztetés után sikerült összeülni a barátnékkal egy délutáni tracspartira. Az uram otthon tartja a frontot.
Este 8 felé kaptattam fel a dombon, két sárgombóc gyermek integetett a ház mögül. Főztek ezerrel. Hamu, homok, sár, víz. Gumipapucsban. Apa pedig elégedetten nézegette a lekaszált kertet.
A fehér zokni és a rózsaszín szépruha eredeti színe felismerhetetlen.
Mindennek ára van. 🙂
Hozzászólások