Szerző: Pelusss | máj 25, 2016
Vasárnap reggel felöltöttük a szépruhánk, s Kincső keresztlányunk elsőáldozására indultunk. Persze ez nem pont így zajlott, viszont jól hangzik. Péter nem akart jönni, végül akart, de az ünnepi gúnyát nem feltétlenül felnőtt szempontok alapján válogatta össze. Mindegy volt az már, mire elindultunk.
Borcsa a boldogan illegette magát a hercegnőszerkóban. A mise elején Péter megszomjazott, ezért némi gyúródás után friss levegőre került az apjával. A hátralevő időt Borcsa a virágcsokrok rendezésével (meg is látszott rajtuk) valamint a kabát le- és felvevésével töltötte. A fényképezés alatt a fiú egy zacskó kavicsot gyűjtött, amit elcipelt a vendéglőbe.
Az ünnepi ebéd kezdetén, Péter két asztalnál két érintetlen tányérból válogatott magának előételt. Aztán mindenki barátra talált, s már csak a tortát várták.
Estére Borcsa köhögött, másnap még jobban. Csíkban maradt gyógyulni.
Szerző: Pelusss | máj 25, 2016
A vendéglátás utáni reggelen Csíkba indultunk. Péter túl hamar kipattant az ágyból, az autóban sem aludt, ezért délutánra idegborzoló lett.
A reggel azzal kezdődött, hogy magára öltötte az előző este kaptott ajándékát: a túlsúlyos amerikai 12 éveseknek gyártott minyonos pólót. Kb a térdéig ért, az egyik ujjából kijött volna Péternek egy póló 😀 Ebben a szerelésben számtalan megálló után érkeztünk Csíkba. A fiú időközben éhségsztrájkba kezdett, mely rendszerint hisztihez vezet. Bánatát tyúketetésbe fojtotta.
Mamáék szülinappal vártak, majd Zselyke megtekintése következett. A vadiúj unokatestvértől zavarba jött az aprónép. Nézték, nézegették, megfogták a lábát, s ámulatból bámulatba estek. Ám amikor sírni kezdett, gyorsan bedugták a fülüket, s rohantak be a szobába.
Másnap Péter testvérért kérlelt. Mondom, mi lesz, ha sírni fog? Erre Péter: – Kimegyünk az udvarra.
– Majd csak felnő egyszer – teszi hozzá Borcsa.
Szerző: Pelusss | máj 25, 2016
Válogatott vendégsereg érkezett. Románul és angolul lehetett velük társalogni. A gyerekeink kaptak a kitünő nyelvgyakorlási alkalmon és szorgosan barátkozni kezdtek a velük egykorú kislányokkal. Borcsa nyomta a halandzsát, szentül meg volt győződve, hogy románul beszél. A Bea és Ania halandzsával válaszoltak, biztosak voltak, hogy magyarul beszélnek. Jól megértették egymást. Borcsa megtudta, hogy van egy kutyájuk, Pötyinek hívják (a valóságban nincs se kutya, se Pötyi).
Péter ezalatt leginkább a csokis tésztát gyúrta befele. Ennek köszönhetően éjfél előtt készségesen segített teregetni, mosogatni. Sajnos mi nem fogyasztottunk kellő mennyiségű desszertet, ezért kevésbé bírtuk a strapát.
Szerző: Pelusss | máj 25, 2016
A leány a testvéri szeretet jegyében úgy döntött, ha a fiú igen, ő nem. A tapasztalt ministránsok magabiztoságával bíztatta Pétert: Ügyes vagy, menni fog! Majd az első sorból integetett neki.
Okultam a Borcsa ministránskodásából, ezért néhány kézzel fogható tanáccsal is elláttam: Nem piszkálod az orrod, nem könyökölsz az oltáron! Sajnos elfelejtettem hozzátenni, hogy nem ülsz a földön székterítőket hajtogatva, a jéghideg templomban nem vetközöl ingujjra. Ezért ez a prédikáció alatt be is következett.
De előtte és utánna ügyes volt, hagyta magát terelgetni. Néha megvillantotta a csorbacsík fogsorát, s puszit küldött az első sornak.
Szerző: Pelusss | máj 20, 2016
A gyerekek az apjukkal a környéken barangoltak. Hazaérnek, érdeklődök, hogy volt.
– Ó nagyon jó volt! Láttunk egy őzet, egy szarvast, két rókát, s megfogtuk a medvének a végét. Azért ilyen véres a kezünk. Gyere Péter, mossunk kezet, még sok dolgunk lesz ma. – sorolja rezzenéstelen arccal a leány.
🙂
Hozzászólások