Pöttyvég
Jelentem, a pöttyeink leszáradtak.
Vasárnap hármasban ballagtunk el a templomba. Egy biciklivel, de ez egy másik történet. A templomos nénik kérdezték, nem-e betegek a gyerekek, mert hólyagoshimlő járvány van a faluban. Hm, izé.
Pöttyös
Kedden meglátogatott a gyerekorvos ismerős. Úgy örültünk neki. Meg is nézte a leány elkapart hólyagjait. Közölte: atipikus bárányhimlő vagy csalánkiütés. Ezekre gyanakodtunk mi is.
Másnap reggelre Péter lába is pöttyösödött. Igaz, másképp. Otthon maradtam himlőgyanú okán. Gyártottuk a papírnyulakat, társasoztunk, nudlit gyúrtunk, s vártuk Piri mamát. Péter egyre jobban vakarózott, Borcsa egyre kevésbé. Bővült az élelmiszerekre vonatkozó tiltólistánk. Próbáltam lelkileg felkészíteni a gyermekeket, hogy himlő esetén a szombati ovis maszkabált itthon tartjuk meg négyesben, viszont ehetnek végre csokit. 😀 Borcsa némi zokogás után közölte, ő a maszkabált és a csokit is akarja. Egyszerre.
Csütörtökön családorvoshoz mentünk. Ételallergia. Nem tudni mitől. Hátradőltünk. Piri mama hazautazott. Mi pedig hármasban a buszmegálló felé vettük az irányt. Mikor felbukkant a buszunk, Péter közölte, hogy kakálnia kell. Most. Nagyon. Győzködés: kibírod hazáig. Nem, most. Ez van, mégsem megyünk haza. Megállás előtt a busz elüt egy autót. Megcsodáljuk a balesetet, az erős bácsikat, akik arrébb billentik az autót, a letört visszapillantótükröt. Sikeres volt az elterelő hadművelet. Hazaérünk.
Állati zűrzavar
Az idén sem spóroljuk a maszkabálos viszontagságokat. Hetek óta lapul a szekrényben az oroszlánjelmez. Időben kölcsönkértem, büszke voltam magamra, s minden.
Az esemény előtt egy héttel Péter közli, ő biza meggondolta magát, gepárd lesz, mert az gyorsabban szalad, mint az oroszlán. Napokon át ecseteljük az állatok királyának pozitív tulajdonságait, de nem sikerült meggyőzni a gyermeket. Tegnap megnéztem, hogy néz ki egy gepárd. Nem lesz egyszerű, de nem lehetetlen. Kicsi idő kell (épp nincs), s meg is van a gepárdjelmez. Este megtudtam: egy hetet tolódik a maszkabál. Hujj, de boldog voltam.
Borcsa Elsának készült. Meggyőztem: a szekrényben lógó hófehér tündérruha kitűnő választás, nem muszály kék. Majd varrunk hozzá palástot. Aztán megjött a Tappancs, benne egy farkasálarccal. Azóta farkasnak készül. Szereztem egy bundamellényt (fehér bárányra hajazott). Némi aggodalommal vittem haza, kigondoltam, mivel fogom magyarázni a bunda bárányságát, s hogy húzom rá a farkasra (nem volt egyszerű, hihető sem). Nem volt szükség semmi fondorlatra, Borcsa egyből rájött, hogy ez egy szuper hófarkas mellény, s az északi sarkon fog élni benne. Már csak egy farok kell.
Hétvégés
A múlt hetünk nem volt unalmas. Annyi minden történt, mint máskor egy év alatt. Azóta is roskadozunk.
Végre hétvége lett, felszusszantunk. Szombat reggelre Borcsa barátságos csalánkiütései hólyagokká alakultak. Bárányhimlő, kézlábhimlő szakirodalma átfutva. Kizárva. Maradt a kezelés, s a további gyanakvás ételallergiára. A leány kitartóan ordított valahányszor a gyógykenőccsel a közelébe merészkedtem. Éjszaka szabadon vakarózott. Másnap reggelre is ámulatba ejtett a látvány.
Vasárnap apa is itthon volt, ki is citálta a népet kirándulni. Kicsit esett, kicsit fújt, de csak a tisztáson. Kapaszkodtunk felfelé a meredek erdőn, Péter egy másfél méteres botot cipelt magával, ami minden bozótba beakadt, s lassította a haladást. Nem siettünk, kivártuk, amíg megvívja a harcát az ágakkal. Fák alatt piknikeztünk. Megtanulmányoztunk két madárfészket. Öt őzet számoltunk. Számba vettük az elszáradt gombákat. Szent László pénzét gyűjtöttünk. Jó volt elfáradni.
Vakáció
Borcsa
– Ó, mama, olyan jó itt nálatok, s úgy örülök, hogy megkóstoltattad velem a barackkompótot, annyira finom (szerk mejg.: öt év próbálkozás után sikerült).
A leány tekereg mamával, vásárolni megy, talicskáztatja magát tatával, biciklizik az udvaron, egész nap beszél, lelkesedik, veszekedik, ontja magából a bölcsességeket.
Péter
A fiú szorgalmasan látogatja Hunorékat, versenyt kacag Gábor tatával, eteti a tyúkokat, autózik, römizik naphosszat, képeslapokat rendez, boltba jár és csörögét zabál.
Hozzászólások