Szerző: Pelusss | jan 11, 2016
Jajveszékelésre ébredek. Rohanok ki a hálószobából. A fürdő előtt tömeg van: apa és Péter a sötétben összeütköztek.
Péter életében először nem keltett fel senkit azzal, hogy pisilnie kell, hanem egyedül intézte a dolgot. És nem az ágyban. Apa felébredt a fürdőfényre, de mire kikászálódott az ágyból, már sötét volt. Ekkor lépett rá Péter lábujjára.
Morcos Peti jól elfoglalta az apja helyét az ágyban. Apa pedig beszuszukálta magát az emeletes ágy lepedőkkel kuckósított földszintjére. S folytatódott a szundi.
Szerző: Pelusss | jan 11, 2016
Egy hetes vakációs kiszállás után szállítottuk haza a gyerekeket, jó sok pakkal. Szombat este van, épp elállt az eső. Az utcánk korcsolyapálya. Villámzsömi nem tud megbírkózni vele, ezért gyalog veselkedünk neki. Sötét van. Péter az első lépésnél elvágódik. Arcra. Ordít. Oda is szalad valaki, megkérdezni, nem kell mentő. Megtapogatom a gyermek arcát, nem folyik semmi (na jó, könny igen), a fogai megvannak, mozog mindene. Nem kell. Talpra állítjuk a legényt. Újra elvágódik. Akkorra már apa is odaért, egy adag cuccal, kituszkolódunk a havas útszélére, kapaszkodunk a kerítésbe, s mendegélünk felfelé.
Otthon szermrevételezzük a gyermek fején növögető dudort. Borcsa szerint csuda jó, mert Péter unikornis lesz. Borogatjuk, hátha mégsem.
A leányt bántja, hogy nem esett el, mert őt nem sajnálja senki. Hangosan zokog.
Szerző: Pelusss | jan 11, 2016
Baktatunk haza az oviból, nekiiramodunk a dombnak. Borcsa egyre keservesebben jajveszékel:
– Anya, kinek az ötlete volt, hogy ide költözzünk, fel a dombra?! Buta ötlet! Lakjunk az ovi mellett!
Eltelik pár év, s számtalan kesergős délután, ismét hazafele tartunk oviból, a szomszéd fájáról csenünk pár szer erősítő meggyet, virágot szedünk, lepkét kergetünk. Borcsa imígyen szól két lihegés között:
– Anya, olyan vagány, hogy itt fent lakunk a dombon!
Egyik este a gyerekek az ablakból csodálják a szomszéd karácsonyi füzérekkel feldíszített házát. Borcsa megszólal:
– Anya, úgy örülök, hogy ilyen csodálatos helyen lakunk!
Szerző: Pelusss | jan 3, 2016
Az óesztendő utolsó napját a hármas számú gyerekkórházban kezdtük. Reménykedve várakoztunk. A gyerekek kitűnően álcázták a tüdőgyulladásukat, önfeledten ugrándoztak a váróteremben. Kiderült, a két napja elkezdett kezelés hatásos, mehetünk a betervezett szilveszteri kirándulásra.
A négynapos kiruccanáson Péter és Borcsa kitűnően állta a sarat. Filmsztárnak öltözve búcsúztattuk az óévet, Borcsa természetesen tündér volt, Péter színes festékkel és néhány kusza mozdulattal oroszlánná változtatta magát. Át is bulizott 2o16-ba, 17 óra ébrenlét után éjfél után kettőkor rogyott össze. Borcsa 11-kor jól nevelten ágyba zuhant.
Másnap kirándulni indultunk, gyönyörűen sütött a nap, meg sem kottyan ez a három óra gyaloglás. Tapikutya pórázon vezetése egy darabig motiválta az aprónépet, minden villanyoszlopnál cserélődött a sétáltató: Panna, Borcsa, Péter. Egyszercsak kiértünk a faluból, elfogytak az oszlopok, de előkerült a banán. Úticélunkhoz közeledve, Borcsa egyre hangosabban követelte, hogy azonnal menjünk haza. Most rögtön. A nyakamba került. Pétert némi fagyönggyel bolondítottuk, végül ő is az apja nyakába került. Visszafele válogatott cipelőlegények, sétáltatóleányok, valamint a jól bevált Tapi-módszer segítette a tempós menetet. Azért nem úsztuk meg rinyálás nélkül.
Kiadós alvást terveztünk ebéd utánra. Terveink szertefoszlottak. A gyerekek egy emberként bosszantották Zsoltot, bújócskáztak, társasoztak. Péter kedvenc foglalatossága a pintyózás volt, tíz ütésből egyet talált el, de nem adta fel, kitűnően szórakozott, egymás után adták fel a partnerei, de ő repesztette tovább.
Borcsa 11-kor ledőlt az ágyra, úgy is maradt. Lemaradt a mesebuliról, melyen Billy bácsi szolgáltatta a zenét. Éjfél után bulizó fiúnktól búcsút vettünk, s nyugovóra tértünk. Nemsokára ő is megérkezett. Borcsa akkor ébredt, hosszasan kesergett abbéli fájdalmában, hogy a gonosz szülei nem engedik bulizni.
Másnap reggel Zilah felé vettük az irányt, s a két fáradt, ám élményekkel telt gyermeket lepakoltunk egy hétre a nagyszülőkhöz. Pár óra múlva ismét ott voltunk a barátokkal, folytattuk, ahol abbahagytuk, csak gyerek nélkül.
Szerző: Pelusss | dec 30, 2015
Este együtt fekszenek le a karácsonyfa mellé. Péter hosszasan cuppogtat Borcsa arcára, mennek a jóéjtpuszik. Egyszer a leány romantikusan felsóhajt:
– Ó, Péter, Elzának képzelem magam! (szerk. megj.: Elsa a Jégvarázs mese főszereplője).
Erre a fiú:
– Én pedig Villámmekvinnek.
😀
Hozzászólások