Jócselekedetek
Borcsa zokogva, üvöltve: – Anya, Péternek adtam négy mackómat jócselekedetből, tettem szalmaszálat Jézuskára, s most Péter nem akarja visszaadni a mackókat.
Karácsony
24-én estefelé Péter felöltötte a pásztor szerkót, Miki tata báránybőrsapkája az orráig csúszott, a bottal kitűnően lehetett terrorizálni angyalborcsát, Borcsa pedig a hófehér ruhában csodálta magát. Alig lehetett elcsalogatni a tükör elől. A templomba korán érkeztünk, így is röpke félóra maradt Piri mamáéknak angyalkodni.
Flóra vezényletével a misét példásan végigülték, az énekeskönyvet továbbra is fejjel lefele tartották. Mise után a gyereksereg kiállt az oltár elé, s ki-ki rázendített. Péter az elsők között túlesett a versmondáson, rögtön fel is szabadult, táncra perdül a botjával, széles csípőmozdulatokkal ropta.
Mise után a plébánián örültünk a Kisjézus születésének. Piri mamáék hazasiettek folytatni, amit abbahagytak. A nagy ködben nem találták elsőre az utcánkat, végül némi kitérő után előttünk hazaértek.
A fa a nappaliban pompázott. A gyerekek is alá tették Jézuskának szánt ajándékukat. Adventben szalmaszálat gyűjtöttek, minden jócselekedet egy szalmaszál. Karácsony van.
Éjszakai üdvözlet
Megy a decemberi hűlésszezon némi kötőhártyagyulladással fűszerezve. Éjszaka többször benézünk hozzájuk. Betakarunk, pisiltetünk, vizet adunk, hallgatjuk a köhögést. Hajnal felé Borcsa hív. Félálomban, kissé morcosan botorkázok be a gyerekszobába.
– Anya, csak azt akarom mondani, hogy minden rendben, jól vagyok. Jó éjt mindenkinek, akit ismerek!
Átfordul a másik oldalára, s alszik tovább.
Vasárnapi lurkók
Borcsával indultunk templomba, mire beletuszkoltuk magunkat a bundakabátba, kiderült, Péter is velünk jön. Éppen pizsamában, komótosan reggelizett. Végül nem késtünk el, az utolsó pillanatban beestünk az ajtón. Az első sor foglalt volt, ezért a másodikba ültünk Flóráék mellé. A gyerekek nem láttak, ezért hárman előmentek az első előtti sorba. Flóra (már elsős) gardírozta a népet. Tartotta az énekeskönyvet (igaz, fejjel lefele), imára szólította padtársait. Némi zavart okozott a térdeplés: a mögöttük levő sor fele református volt, nem térdeltek le. A gyerekek hosszasan tanácskoztak, forgolódtak, hogy akkor most mi van. Áldozáskor szépen beálltak a sorba áldást kérni.
Nem volt nyüszkötölés, mocorgás, táskapakolás, zörgés, szomjazás, éhezés, türelmetlen toporgás. Rendszert csinálunk a külön ülésből.
Kuckósítás
A gyerekek sportot űztek abból, hogy a nappaliban is lehet aludni. Ezért minden este ment a meccs, hogy ki nem alszik a szobájában, ki alszik egyesegyedül a nappaliban. Megelégeltük az esti cirkuszokat, s kuckót ígértünk a gyerekszobába. Hamar gyorsan elő is vettük az összes lepedőnket, s az emeletes ágy alsó szintjén seperc alatt meglett a kuckó.
Első éjszaka Borcsa is beérte az emeleten holmi szekrényről csüngő lepedőkkel. Második este már követelte, hogy a kuckójának legyen teteje. Számtalan esti kesergés után vasárnap reggel jött el az ideje a kuckókészítésnek. Míg mi a templomban voltunk, apa vastag ágakat gyűjtött az erdőben, s délre kész is lett a baldachinos ágy, a leány kuckója, telistele aggatva színes rongyokkal.
Hozzászólások