Szerző: Pelusss | dec 10, 2015
Tegnap este családilag a városban volt jelenésünk, a gyerekek megcsodálhatták a karácsonyi díszkivilágítást. Már a szomszéd falu diszkrét fényfűzérei láttán elkezdődött a csodálkozás:
– Váóóóóóóóó!
– Azta, de csodálatos, de gyönyörű, de vagány, de szupi…!
Borcsa a szészfenesi körforgalomban közölte:
-Anya, én itt most elájulok, olyan gyönyörű!
A városban fokozódott a hangulat. A Főtéren elakadt a szavuk, a Deák Ferenc utcán inkább nem mentünk végig, nehogy valami bajuk essen a nagy gyönyörűségtől. 😀
A falusiak bejöttek a városba.
Szerző: Pelusss | dec 7, 2015
Mikulás este után reggeli kávézás közben:
Borcsa: – Jaj milyen gyönyörű házipapucsot hozott nekünk a Mikulás!
Miki tata: – Látod, mi választottuk Mamával.
Anya integet Borcsa háta mögött: – Igen, Mamáék írták a Mikulásnak, hogy milyent hozzon.
Miki tata: Igen-igen, mi írtuk, hogy ilyen rózsaszín legyen a tied, a Péteré meg fiús.
Vigyorgás a bajszok alatt.
Borcsa: – Tudjátok mit kértem az Angyaltól? Egy lányos legót.
Mamika: – Hát most a Mikulás nem tudott hozni, de hozott helyette kirakóst.
Borcsa: – De Mamika, azt a szülinapomra kaptam!
Röhögés a bajszok alatt, s a témát gyorsan lezártuk.
Szerző: Pelusss | dec 7, 2015
Megjött a Mikulás. Túl sokszor. Túl sokat hozott főleg csoki önmagából. Ezért a kölykök csak édességen éltek, a csoki Mikulást nyalókával nyomtatták el, s így tovább. Fel is pörögtek rendesen. Alig bírtuk.
A Mikulások tömege Zilahon lepett el. Miki tata névnapjára érkezett vendégsereg hozta el a gyerekeknek küldött pakkokat. Borcsa előrehozott szülinapja sem maradt el.
Vasárnap érkeztünk haza, előre siettem, gyorsan kiszedtem az előszobában a csizmákból a Mikulás édességet.A sapkás kosárba rejtettem, hogy önfeledten örülni tudjon mindenki a zoknijának.
Szerző: Pelusss | nov 24, 2015
Akkurátosan szedegetem ki a fehér hajszálaimat a fürdőszobában a tükör előtt, Péter mellettem trónol:
– Ó anya, te soha nem fogsz megöregedni, csak apa.
🙂
Borcsa: – Anya, képzeld el, Ede megmondta nekem, mikor jön a Mikulás!
Anya: – Na, és mikor jön?
Borcsa: – Hát ezután!
Szerző: Pelusss | nov 17, 2015
Derűsen ébredtünk. Hajnali fél 4-kor. Péter hátdörzsölést kért. Később átsétált hozzánk, s közölte, hogy azonnal ébredjünk fel. Reggel kiderült, fáj a foga. Egy picit. Az a csúnya lyukas. Rögtönzött kiselőadás fogmosásról, cukorkázásról megtartva, többször is. Hatás semmi. Ugyanúgy fájt.
Reggel indulás előtt Borcsa egy gyanúsat rottyintott a wécébe. Elaltattuk az ébredező aggodalmunkat, s a jókedvűen dalolászó leányt oviba vittük.
Péterrel allergiatesztre indultunk. Előtte nálam dolgozott mesenézés formájában. A foga egyre jobban fájt, a teszt miatt nem akartam fájdalomcsillapítót adni. Hívtam családorvost, fogorvost. Természetesen nem válaszolt senki, így az első patikában telenyomtam a gyermeket gyógyító szörppel. Közben amint mendegéltünk az első patika felé, Péter szólt, hogy hátul a lábszárán vizes a nadrágja. Mondtam, ne handabandázzon, hogy lenne vizes. Tényleg az volt, eléggé, csordogált kifele a víz a nadrágból. Bepisiltél, fiam! Nem pisiltem be. Lényeg a lényeg, nem szorítottam rá a kupakot a hátizsákjában levő vizesüvegre, s egy fél liter vizet szépen átszűrtünk a hátizsákon és a nadrágon.
A kórházhoz villamossal mentünk, ez némiképp említett az éppen felmerülő apahiányon. Az allergiateszt pikkpakk megvolt, előtte viszont várakoztunk eleget. De akkor sem unatkoztunk, mert az óvónéni felhívott és közölte: Borcsa hányik. Ettől kezdve inkább Borcsáért aggódtam, mint a Péter szurkálásáért. Amúgy bátor volt, és nem allergiás semmire, és nem is tűnik asztmásnak, ahogy eddig gondoltuk. Közben megjött apa, felkapta a fiút, s vágtattak az oviba Borcsáért. Piri mama ekkor kezdett el csomagolni. Válogatott közlekedési eszközökkel gyűrte le a 120 km-t, 2 és fél óra múlva már a tett helyszínén vette számba a betegeket.
Mint kiderült, a nagy róka után Borcsa vígan bekanalazta az ovis ebédet, s már csak 4 gyerek egészéges. Lássuk, a fiú meddig húzza.
Hozzászólások