Szerző: Pelusss | nov 3, 2015
A hétvégén Borcsát Zilahon hagytuk. Azóta mosolyszünet nélkül igazgatja a király(lány)ságot. Ha kell, ha nem, verset mond, elkápráztat, zsebeli be az ámulatokat és a bámulatokat. A fenti okok miatt minden nap kérleli Piri mamát, hogy menjenek vendégségbe. Köszön mindenkinek, nagyot is néznek az emberek a Kraszna utcán, amikor Mamával hazaballagnak a piacról.
Ezalatt Péternek az allergiáját vizsgáltatjuk. A bátor nagyfiúból bátortalan nyuszi lett. Végül meglett a vérvétel is. Délután néhány apa-fiú programra kerítettünk sort, úgymint hajvágatás (egyszerre mind a kettőnek) és úszás. Az oviban a leány nélkül boldogul. Kitűnően. Mindenkinek jót tesz egy kis szabadság.
Szerző: Pelusss | nov 2, 2015
Apa: Gyerekek, nézzétek, itt nyugszik a nagymamám, úgy hívták Péter Katalin.
A gyerekek kórusban: Fiú volt? (merthogy Péter)
Szerző: Pelusss | okt 26, 2015
– Anya, mindegy, hogy mit eszünk, csak citromfagyi legyen.
– Péter, te leszel a főnök, s én mondom, hogy mit csináljunk!
Szerző: Pelusss | okt 21, 2015
Munka, óvoda után beesve a házba hirtelen azt sem tudtam, hogy takarításba kezdjek, vagy a holnapi vendégváró vacsorára készüljek. Végül csatlakoztam családtagjaimhoz, akik hirtelen ötlettől vezérelve uszodába mentek. Seperc alatt összepakoltunk (otthon is maradt néhány papucs, törölköző).
Péter kitűnően úszott, közben pihent, erőt gyűjtött, s repesztette tovább. Borcsa kedvesen lebegett a víz tetején, semennyit sem úszott, sellőlányt játszott. Hamar eltelt az egy óra. A hajszárítás, az öltözés kész kaland a párás öltözőben. Végre mindenkin ruha van, Borcsa ekkor önti le csuromvizesre a blúzát. Sebaj, felveszi az enyémet, pont térdig ér, kissé macerás begyömöszölni a nadrágba, de nem ismerünk lehetetlent.
Este ráérős vacsora alatt vizi élményeinket tárgyaljuk. Szó nélkül dől az ágyba az aprónép, a mesét félálomban hallgatják, álmodják.
Szerző: Pelusss | okt 20, 2015
Piri mama napokon át szorgalmasan szedte a földről a papírdarabokat, amiket leginkább Péter termelt a lila ollójával. Hol füvet készített, hol havat. Hol segített összeszedni, hol nem. Egyik nap mama ismét nekiállt fűteleníteni a gyerekszobát, Péter és Borcsa semmiképp nem akart segíteni. Mama méltatlankodott:
– Mit képzeltek, mi vagyok én, hogy egész nap takarítok utánatok?!
Borcsa: – Rabszolga vagy mama.
Mama: – Hogy hogy rabszolga?! Mióta vagyok én nektek rabszolga?!
Borcsa: – Amióta megszülettél. Tudod, rabszolgának születni kell.
Hozzászólások