Szerző: Pelusss | Júl 22, 2015
A gyerekek a nagyszülőknél vakációznak. A munkám úgy hozta, hogy egyik este én is ott aludtam. Nagy várakozással ballagtam befele a Határ utcán. A gyerekek szomszédoltak. Volt nagy örömködés, s minden.
A csetepaté vacsora után vette kezdetét. Borcsa jobb helyeken indulhatott volna dráma kategóriában a legjobb női főszereplő címért. Mert Péter megbántotta. Nem adta (azonnal) oda a labdát. Fél órás vigasztalás.
Anya: – Borcsa, tehetetlen vagyok. Mivel tudnálak megvigasztalni?
Borcsa zokogást abbahagyva, nyugodt hangon: – Vízzel. Hiszen tudod, anya, a víznek nyugtató hatása van.
Fél óra múlva Péter bemászik a Borcsa ágyába. Zokogás, dráma.
– Péteeeeeeeeeeer! Összeborzoltad a pizsamámat!!!! Pedig Mamika milyen szépen megdícsért a reggel. Bruhaha. Tönkretetted az ágyamat!!!!!!!!!!! Ráléptél a hálózsákomra!!!!!!!!!!!!!!!!! Bruhaha.
Péter néz, nem érti, mivel okozott ekkora kárt.
Anya elkezd mesélni a gyerekkoráról, Hunorról, veszekedésekről, arról, hogy végül mindig kibékültek, és milyen jó, ha az embernek van egy testvére, akivel jó barátok, aki segít neki. Mamika emlékeztet, hogy délután milyen nagy egyetértésben, kézenfogva vonultak végig az utcán.
Sárkány Ella pillanatra elgondolkodik, majd megszólal:
– Anya, én Péternek soha nem fogok megbocsátani. Péter a bűnös!!!!!!! Tönkretette az ágyamat! El fogok költözni! – s kezdődik előlről a cirkusz bruhahával együtt.
Valahogy vége lett a napnak. Reggel Borcsa korán ébred, Péter még alszik, mikor elmegyek. Megkérem a leányt, adjon át egy puszit a nevemben a fiúnak. Átadja. Megbeszéljük, ma új nap van, s az a jó, hogy ilyenkor reggelibe újra lehet kezdeni mindent, mert visszaköltözik a szeretet az ember szívébe.
Szerző: Pelusss | Júl 22, 2015
Egy estefelé hamarjában eldöntöttük: kihasználjuk, hogy apa másnap hivatali okokból Székelyföldre utazik, s vele tartunk. Pikk-pakk megtöltöttük az autót, a gyerekek oviztak, úsztak egyet, s irány Csík. Az úszás megtette a hatását, békésen szundikált a gyereknép, Borcsának nem fájt a torka, s különösebb kaland nélkül elérkeztünk a nagyszülőkhöz.
Szombaton takarni mentünk. Hunor térképet rajzolt, melyen feltüntette a fontosabb bokrokat és páfrányokat. El is jutottunk a tett színhelyére. A gyerekek vígan futkároztak a hőségben, Péter természetesen kalap nélkül. Ez némi aggodalmat keltett Gábor tatában, meg volt győződve, hogy a gyermek napszúrást kap. Péter példásan gereblyézett. Kitartóan fésülgette a kaszálót. Borcsa is szerszámot ragadt egy fotó erejéig. 😀
Délre megfőtt a bográcsos, jóízűen belakmároztunk. Magdi mamát rajtaütésszerűen felköszöntöttük. Majd békés szundi következett a mogyoróbokrok árnyékában. Hunor tekintélyének és apa meséjének köszönhetően a felnőttek valóban szundiztak, a gyerekek pedig minimális hangzavar kíséretében nem szundiztak.
Néhány buglya után hazaindultunk, s otthon felhabzsoltuk a hideg dinnyét.
Szerző: Pelusss | Júl 22, 2015
Előszó
Ritkán vezetek. Borcsa még soha nem látott a kormány mögött ülni, Péter talán egyszer.
Tárgyalás
Borcsa: – Jujj, Péter, nézd, anya vezet, kapaszodjunk jó erősen! Jaj, anya te tudsz vezetni? Mi lesz, ha elütsz valakit?
Péter: – Egy embert vagy egy állatot?
(Első sor röhög.)
Borcsa: – Nagyon ügyesen vezetsz, anya. Gyakrabban kellene vezetned.
Igazságértékétől függetlenül tetszett a dicséret. 🙂
Szerző: Pelusss | Júl 9, 2015
A gyerekek malacpénzét medencébe fektettük.Hosszas mérlegelés után eldöntöttük áldozatos munkával létrehozott gyepünk, mely részét pusztítjuk ki. Apa legyalulta a hepehupás lejtőt, szépen megágyazott a medencének, majd felállította. Az éj leple alatt megtöltöttük vízzel. Hétfő estefelére, mire hazakerültünk, jó meleg volt. Nem próbálta ki senki. Éppen úszásról jöttünk, hulla fáradt gyereknéppel.
Kedden ovi után pancsolás volt. Öröm, boldogság. Sárgadinnyére kijöttek sütkérezni. Szerdán nyomasztó hőség, ismét uszoda, mindenki nyűgős. Borcsi kétszer esett hasra 10 perc alatt. Behúzódunk a házba. A gyerekek szakácskönyvet olvasgatnak. Az uram biztatására fürdőruhát öltünk, s suttyomba belecsobbanunk a medencébe. A víz meleg, a szél hűvős. Pont jó. Bárányfelhőket nézegetjük. Mindjárt szebb, érthetőbb, kedvesebb a világ.
Egyszercsak kicsapódik az ajtó. A gyerekek ámulatba esnek. Vetkőznének. Mentegetőzve pattanunk ki a vízből. Túl hűvös a szél, Péter így is köhögött a reggel.
Szerző: Pelusss | Júl 3, 2015
Újra négyesben vagyunk. Mamika is hazautazott, egy szép tiszta házat, kétnapi finom ebédet és két egészséges gyermeket hagyott maga után.
Az oviból sárgadinnyével csalogattuk haza a gyerekeket. Az akció sikeresnek bizonyult. Ám estebéd után biciklizést kértek. El is indultunk két biciklivel felszerelkezve abban a hitben, hogy az első darab aszfaltnál kibiciklizik magukat, aztán irány haza. Nem így történt. Mire a biciklibarát útra értünk, kiderült a játszótérre indultunk. Felnőttekül örültünk, hogy végre nem kell cipelni tovább a kerékpárokat, hamar beadtuk a derekunkat.
Péter a szülinapi biciklijére nem hajlandó ráülni, sokkal egyszerűbb a futóbiciklivel repeszteni. Pedig tekerni kéne erőst. Az orvos is megmondta.
Borcsa tekergette a Péter biciklijét, közben dicsértette magát. Ahogy a dicséretek fogytak, a bicikli egyre lassult, sőt néha meg is állt. A leány lepattant a járgányról, közölte, hogy nagyon ügyes kislány ő, csak fáj a feneke. Ezért inkább gyalogol. Bátran cipeljük tovább a biciklit.
A játszótéren rég nem látott ovistársak gyülekeztek. Nagy volt a vígság. Már csak haza kellett menni. 🙂
Hozzászólások