Szerző: Pelusss | Már 24, 2015
Kuli bácsi házikönyvtárából kölcsön adott két könyvet. Egy Lepke lexikon a leánynak, egy Bogár lexikon a fiúnak. Tegnap érkezett az adomány. Ovi után, rögtön le is telepedtek a kerti asztal mellé, s tanulmányozták a szakirodalmat. A kertbe is magukkal vitték, a földre terítőt tettek, arra helyezték a könyveket.
Mire beesteledett már kétszer vettük át a bogár és a lepke populációt. Jókat lehet nevetni azon, hogy bagolylepke, hihihi, ökörszemlepke, hihihi. Közben apa nosztalgiával emlékezett bogárgyűjteményére. Így ment ez lefekvésig. Mindenki a saját könyvével aludt. Péter kiegészítette a kollekciót az első számú halas lexikonjával. Borcsa elhatározta, rábírja óvónénit, hogy tanuljanak a lepkékről, s átmenetileg nem majomdoktor, hanem lepkedoktor szeretett volna lenni.
Reggel oviba menet mindenki a hóna alatt szorongatta a lepkét, tücsköt, bogarat.
Szerző: Pelusss | Már 24, 2015
Megjött a tavasz. Veteményeztünk annak rendje, s módja szerint. Szórta a borsót, ki hogy bírta. És sepergettem vissza a magokat a sorba. A salátát, spenótot, petrezselymet hasonló módszerrel ültettük. Apa hazulról hozott kertészösztönei előjöttek, így a murkot hamar bevállalta. Ott egyenesek lesznek a sorok, az biztos.
A jól végzett munka után, a macskakergetésbe belefeledkezdve, Péter végigrohant az ágyásokon. De még előtte szépen kiszedegette a szilvafába oltott barackágacskákat. Apából mindenféle ösztönök előjöttek. “Nem oda jár” – magyarázkodott a fiú. Apa újra oltott, közben kifújtuk magunkat, belefeledkeztünk a kilátásba, s megdiskuráltuk, ősszel, ide az oltott fák helyére teszünk két kajszit.
Szerző: Pelusss | Már 16, 2015
Hogy mik voltak a hétvégén?!
Először is megjött a gólya. Péter vette észre. Március 15-e volt, ünnep után vendégeskedtünk. Péter a tömegben biciklizett. Egyszercsak felnézett a sok láb között, s hát ott a fészekben a gólya. Volt nagy öröm. Már régóta vártunk. Amúgy az ünnepséget példásan viselték, Borcsa a bevezető ének második soránál hátravetette magát, s szundizott. Az istentisztelet közepére Pétert is sikerült apa ölébe tuszkolni, így eggyel többen ülhettünk.
Az ünnep utáni ünnep sötétedésig tartott. Ment a nagy gyerekvihánc a templom körül. Mikor másodszor próbáltuk sikertelenül összeszedni a csuromvizes gyerekeinket, az uram legyintett: Hagyjuk, ha kiütik magukat, holnap reggel elviszem a nagyszülőkhöz.
Hát hagytuk. Még nem ütötték ki magukat. Pedig szombaton is gyúrtunk a megfázásra. Borcsa pocsolyába esett. Elázott a ruhája csúszdázás közben. Szemerkélt az eső. Mi pedig az urammal nagy nyugodtan ültünk egy jóravaló helyen, tudtuk, a gyerekek jó kézben vannak. Tényleg így volt, ezt onnan tudjuk, hogy hosszas alkudozások után sikerült a nap végén hazaindulni.
Másodszor pedig kiesett az első foga Péternek. Van egy nagyfiúnk. Süt a nap.
Szerző: Pelusss | Már 5, 2015
Minden reggel, 6.45 magasságában Borcsa szeme kipattan. Ezzel együtt szája megnyílik, tüdeje kitágul, s elkezdi:
– Anya, emlékszel, mikor Gábor tatánál levágtuk az óriás malacot és megsütöttük? Ekkora volt, ni. Anya, kérlek, vegyél nekem lepkés csattot. Ha neked már kicsi lesz, nekem adod, a piros blúzodat? Bocsi, hogy az este sírtam, de nagyon szomorú voltam. Anya, úgy szeretném, ha lenne itthon egy csontvázunk, mert akkor tanulmányozhatnánk, ez például a kopony.
Közbeszólnék, hogy “a”, mármint koponya, de nem érdemes, mert már az apa nagytatájánál tartunk, akinek volt egy őzikéje. Nem időzünk sokat az esetnél, át is szökkenünk egy másik igaztörténetre, mikor apa megmentette Csabival a kutyát, aztán a közepes halakról értekezik, akik felszippantják a kis halakat, így ni. Anya, tudod, ha bekapja a cápa a lábadat, nem szabad kapálózni, mert azt hiszi, hogy hal vagy, s meg fog enni. Igaz, hogy elmegyünk kirándulni, s ha megérkeztünk, megeszük a szenvicset, sátorban alszunk és tábortüzet rakunk? Apa megígérte.
Mosolygok, hülledezek egy kicsit. A nap a fák között kandikál. Csatangolunk tovább a válogatott reggeli történetek között.
Szerző: Pelusss | Már 4, 2015
Péternek van egy csúnya lyuk a fogán. Fogorvoshoz iratkoztunk. A napi mókuskerékben nem volt túl sok idő felkészítetni a gyermeket, mi vár rá. Legutóbbi hasonló akció előtt 4 napig fogorvost játszottunk otthon. Most csak annyira futotta, hogy reggel szóltam a fiúnak, ovi után elmegyünk Hilda anyukájához. El is mentünk. A 15 perc várakozást a játszótéren töltöttük. Kicsit aggódva löktem a hintát, fúrás, szúrás, mi lesz itt még?
Péter példásan viselkedett. Fogtömés halasztva egy kibújás előtt álló vadiúj fog miatt. S ha már ott voltunk, Borcsa is beült a székbe. S megengedte, hogy a fogorvosnéni az összes fogáról lesikálja a lerakódást. Bátor volt. Nagyon.
Hozzászólások