Szerző: Pelusss | dec 16, 2014
Eljött az idő, hogy Borcsi szülinapját néhány ismerős leányzó társaságában is megünneplejük. 4 év alatt erre példa nem volt. Alkalomhoz illően királylánytortát terveztem, melyhez egy barbie szükségeltetett s némi bodzás eperlekváros tehéntúrós torta. Meg is sütöttem a kuglófot, mely a királylány szoknyája lett volna. Szombat este beleállítom ezt a gyanúsan magas és gyanúsan karcsú fehérnépet, s hát a térdéig ér. Túl fáradt voltam. Borcsának beadagoltam, hogy hangyabolytortája lesz, s milyen vagány. Ő is így gondolta.
Másnap reggel frissen és üdén a miséről hazafele ballagva rájöttem, hogy ha ezt a kupacot bekenem csokikrémmel, leginkább egy nagy kakára fog hajazni. Megembereltem magam, piskótából felépítettem a szoknyáját, fondantról lemondtam, s fél óra múlva kész volt a királylány.
A partira időben meg is érkezett a vendégsereg. Míg a gyerekhad párnacsatázott, a felnőttek nyugodtan eltársalogtak. Az est végére megvalósításra került a Cipeljük ki a gyerekszobát a nappaliba című, igen munkás projekt. Szorgos hangyaként dolgozott mindenki. A kijáratot kellőképpen elbarikádolták, ez némiképp nehezítette a vendégek távozását. Végül mindenki hazajutott, s a játékok is helyrekerültek.
Szerző: Pelusss | dec 16, 2014
Péter egy szép kék műanyag dobozzal tért nyugovóra, melyben alapjáraton az autóit tároljuk. Beszuszukálta maga mellé az ágyba, s elaludt. Mosolyogtunk. Akkor még nem sejtettük, hogy másnap reggel ugyanez a doboz okoz némi fogcsikorgatást.
Ködös reggelre ébredtünk, Péter kinyitja a szemét. Közli, hogy ő már pedig ezt a ládát magával viszi az oviba. Az oviba nem szabad játékot vinni – mondom én. De ő akkor is visz, mert ő a főnök, nem az óvó. Erősen veszélybe került a felöltözés, úgyhogy nem feszegettem a témát. Indulásra készen sorakoztunk az ajtóban. Péter is menetre készen toporgott a ládájával. Addig már néhányszor nekifutottunk a témának (a kedvenc autóját vigye, annyit vigyen amennyi belefér az ovitáskába), de Péter hajthatatlan volt.
Örültem, hogy a család minden tagja megőrizta a hidegvérét :D. Beballagtunk az oviba, Péter két kézzel szorongatja a ládáját. Óvónéni elkerekedett szemmel nézi a hozományt. Utolsó próbálkozás a részemről: Elhoztuk a Péter autóit, hogy megmutassuk az óvónéninek. Péter bólogatott. Óvónéni vette a lapot, s amíg átöltöztünk, megtekintette a gyűjteményt, külön kiemelve egy-egy érdekes darabot. A szokásos búcsú után az autósdoboz bekerült Móriczba. A kecske is jóllakott, s a káposzta is megmaradt.
Szerző: Pelusss | dec 12, 2014
Egy zimankós délutánon apa elhatározta, hogy fürdeni viszi az aprónépet. A fürdőház nem válaszolt telefonon. Anya megkönnyebbült. Juhé, megfázás elmarad.
A következő zimankós délutánon a fürdőház válaszolt a telefonra. Üres a medence, mehetnek. A gyerekek üdvrivalgásban törtek ki. Mamika csóválta a fejét, anya rágcsálta a körmét, de mivel a szolid lebeszélés nem ért célba, támogatta az ura szilárd elhatározását.
A fürdőruhákat már itthon magára öltötte mindenki, s becsszóra megígérte, hogy apa intelmeit bármilyen érzelmi állapot is uralkodjon, betartja.
Másfél óra múlva érkeztek haza. Fáradtan, éhesen, Péter vizes, Borcsa nedves hajjal. Mert a hajszárítást nem akarták. Sehogy sem. Péter bűnbánóan hagyta magát szárítani. Borcsi végigüvöltötte, mert hogy az ő haja nem vizes.
Apa mesélt: a legény vakmerően ugrándozott a vízben. Nem félt alábukni, úszódeszka nélkül kalimpálni. A fél medencét mosolyogva itta ki. A leány óvatosan kalimpált a kis vízben. Semmilyen instrukciót el nem fogadott, maximális elővigyázatossággal egyedül tapasztalt ki mindent.
Kitűnően ötvözték a szüleik jellemét.
Szerző: Pelusss | dec 11, 2014
December 9-én este Borcsa születése volt az esti mese. Hogy azon a reggelen kezdett el először havazni, s mire anya kinézett a kórház ablakán már hó fedett minden háztetőt. Hogy Borcsa pici volt, fekete hajú és piros rugdalózót adtunk rá. Hogy Péter Miki tatával várt otthon, s mikor hazaértünk megkérdezte, hol a baba. Mikor megmutattuk neki Borcsit, megsimogatta az arcát. És segített pelenkázni, s minden fürdetésnél megmosta a Borcsi lábát.
– Anya, Péter nagyon szeretett már akkor is?- kérdezte Borcsa.
– Igen, mindig – válaszolta Péter.
Ezt a bájos esti jelenetet árnyalta némileg a másnap délutáni szülinapos cirkusz. De ne vágjuk a dolgok elé. Borcsa másnap reggel szülinapja alkalmából úgy döntött nem lesz Maugli, megengedte, hogy bekössem a haját, még a fésűt is beleereszthettem. Felpakoltuk a süni sütit, s egyéb kellékeket. Az oviban is lezajlott a szülinap. Délután Borcsa türelmetlenül rontott be a házba. Tudta jól, Mamikáék ajándékát ma kapja meg. Kézmosás közben kiprovokált egy nyakászást a fiútól. A végére értem oda. Szokásomtól eltérően csak Pétert büntettem.
A fiú kiborult, zokogott. Közben Mamika mit sem sejtve elővette a tortát, s az ajándékot. Mikor a fiú meglátta, még jobban topozékolt, követelte az autót vagy legalább egy barbie babát. Eszembe jutott, hogy némi használt barbie ott hever a padláson, lehoztam, földhöz csapta, üvöltött. Ujjbábokkal próbáltam vigasztalni, földhöz csapta. Bevonult a szobájába.
Utána mentem, megbeszéltük, mit szeretne szülinapjára (5 tűzautót), s hogy majd tavasszal lesz, mikor nyílik a gyöngyvirág és az orgona. Eszébe juttattam, hogy ilyenkor illik meghúzni az ünnepelt fülét, s belesuttogni, hogy boldog szülinapot. Felvidult az ötlettől. Borcsit a konyhában találtuk, nagy puszilkodós békülős jelenet következett. Borcsi kölcsönadta a babáját, Péter ajándékba adta az ujjbábokat. Szent volt a béke. A tortát már nagy egyetértések közepedte zabálták.
Szerző: Pelusss | dec 9, 2014
Észrevétlenül alakult át az adventi várakozás túléléssé. Az egyre sebesebben pörgő hétköznapok túlélésévé. Ma elhatároztam, megállítom az időt, nem hagyom, hogy a gondolatostól, lelkestől, mindenestől magával ragadjon. Max kevesebb dolgon veszünk részt, kevesebb tárgy lesz a karácsonyfa alatt. Ezért írok most blogot.
Járt a Mikulás. Az oviban élőben. Otthon csak nyomokat hagyott. Épp indultunk az előszobába, hogy a cipőinket kitisztítsuk. Hát már tele volt minden csizma. Csurrant ki belőlük a sok gyümölcs, zokni. Édesség kevés volt. Nem bántuk, addigra az ovis csomagból korlátlanul bekamároztak a delikvensek. Még épp két nyalókacukornak maradt hely a pocakukban, amit jóval később a szomszéd Mikulás csempészett az ajtó elé, egy kedves édességszánkó formájában. Még Gausz sem ugatott. Biztos ő is kapott egy szánkótalpat.
Hozzászólások