Szerző: Pelusss | dec 2, 2014
Hosszú, meglepetésekkel tarkított barátos hétvégénk volt.
Teljesen szokványosan indult, Borcsa utazásunk 5. percében közölte, hogy fáj a torka. Tudtuk ettől kezdve nyávogás lesz mind a 462 km-en. Másfél óra múlva Zilahon a nagyszülőknél ki akartuk pakolni. Nem sikerült. Ettől kezdve csuda jó leány lett.
A hétvége fő meglepetését a gyerekekink tartogatták: kiderült ismerik a társadalmi normákat, tudnak viselkedni. Illedelmesek. Nem verik szét más házát, idegenben nem ütlegelik egymást, még a hangjukat sem igen emelgetik. Tudnak jólnevelten falatozni. Összeszedik a játékokat. Osztoznak a játékokon. Elkérik a játékokat. Nem lökdösődnek. Vitás kérdésekben szót értenek a vendéglátó gyerekekkel.
Nem hittünk a szemünknek. Mégsincs minden veszve. Nem pergett le nyomtalanul a sok intő szó s a jó példa. 🙂
Szerző: Pelusss | nov 25, 2014
Élményekkel telve csobbantam ki a csapatépítő medencéből. Három nemfogadott hívás. Az uram. Visszahívom, áradozok: el kell jönnünk ide kettesben.
– Maci, most nem vagyok romantikus hangulatomban, fél órája keresem Peti fürdőnadrágját. – jött a megértő válasz. Még jó, hogy egyből eltaláltam, melyik szekrény aljában lapul. Viszont szombat este 9-kor, mély álmomból felriasztva a pizsama teszten elbuktam. 🙂
Három és fél napig legényes volt otthon. Volt bábszínház, Kincsőlátogatás, zongoracipelés, úszás, szalmakrumplisütés, ebédfőzés, közös alvás.
Csapatot építettem, majd Borcsit összeszedtem Csíkból. A leány örült nekem, be nem tudott telni a jelenlétemmel (értsd: pisilni is velem jött). Vasárnap hajnalban indultunk vissza. Hajnali 5-kor Borcsa torkaszakadtából olvasta Borit, én szundiztam, a vonat népe okult Bori történetéből.
Nagy közös nyakbaborulás az állomáson kipipálva. Otthon Péter cuppant rám. Így minden együtt csináltuk, sajnos szundizni nem akart. Kártyapartiztunk, társasoztunk estig. Hétfőtől kezdődött a családi élet.
Szerző: Pelusss | nov 17, 2014
Apa: – Borcsikám, ma délben elutazol Hunorékkal!
Borcsa: – Juhé, megyek Mamikához!
A: – Egy hétig nem leszel itthon.
B: – Juhé, nem fogok verekedni Péterrel!
A: – De játszani sem fogsz Péterrel.
B.: – Apa, elfelejtettél valamit, Mamikánál is lehet játszani! – Hatásszünet – Apa, úgy érzem, hiányozni fogok neked.
🙂
Szerző: Pelusss | nov 13, 2014
Apa két napra elutazott. Rám maradt a gyereksereg. Nem mentem kora hajnalban dolgozni.
Apa beszámolóiból jól tudom, hogy a reggelek nehezek. Főleg ha nincs fölösleges másfél óránk Pétert ébresztgetni. Ma reggel sem volt.
Jókedvűen mentem be a gyerekszobába, felkapcsoltam a villanyt. Péter a fal felé fordult, fejére húzta a párnát. Borcsa kinyitotta a szemét, szemrevételezte a mackónadrágomat, s közölte: – Anya, így nem mehetsz dolgozni! Nem álltam le szivet fájdítani, hogy hóhó, nem is megyek, miután felpakoltalak Iza óvó autójába, hazajövök tortát sütni, s takarítani, míg jön a 9-es busz.
Borcsával az öltözés ment, mint a pinty. Péternek kakaót készítettem, beszéltem hozzá. Ő pedig egyre idegesebben közölte, hogy álmos és éjszaka van. Zokogva vettem ki az ágyából. Jött az “öltöztessen Borcsa” fejezet. Borcsa egy darabig cibálta a nadrágot, én titkon segítettem, Péter szundikált. De nem eléggé. Észrevette, hogy tulajdonképpen én adtam rá a harisnyát. Kiborult a bili. Mese mese meskete az álmos világról. Péter vidáman érkezik a fürdőszobába. Pisilni nem akar, viszont beledobja a Borcsa képeslapját a budiba. Erről ismét eszébe jut, hogy ő tulajdonképpen álmos és nem is akar felkelni.
Borcsa vigasztalja. Sikerrel. Mosdás, kakaó békében kipipálva. Megragadva a meghitt családi légkört közlöm: Anya az utca végéig kísér titeket, onnan Iza óvóval mentek. Péter nem ért egyet, szeretné, ha mennék. Palotaforradalom. Már beadnám a derekamat, üsse kavics a házimunkát, mire rájön, hogy jó buli anya nélkül menni. Az óra ketyeg.
Indulunk ki a házból, Péter nem akarja, hogy az utca végéig kísérjem. Majd ők ketten. Ő már nagy és vigyáz Borcsira is. Én ragaszkodom hozzá. Borcsa osztja az álláspontomat: – Péter nem állhatunk ketten az út szélén, mi lesz, ha jön egy autó vagy egy csónak. 😀
A fiú a csomagokat szétosztja kettejük között. Borcsa váltóruhákat cipel, Péter frissen mosott ovis cuccokat + 2 hátizsákot. Egyikben tízórai, másikban autóskártya, halaskönyv. Elengedhetetlen tartozékok. Minimális hisztizés mellett sikerül meggyőznöm, hogy segítek csomagot cipelni, megyek velük. Az óra szaporán ketyeg. Már az utca végén kellene legyünk, mire elindulunk nagy békességben.
Borcsa előre szalad, nem várja meg Pétert. A fiú toporzékol, eszébe jut, hogy álmos, s hogy tulajdonképpen nem is akart felkelni. Zokog. Ölbekapom, baktatunk le a dombon, szipog a fülembe. Óvó az utca közepén talál bennünket. Vidáman szállnak be az autóba. Kezdődhet a nap.
Szerző: Pelusss | nov 10, 2014
Este lett. Borcsa kidőlt. Ilyenkor jön elő Másikpéter.
Másikpéter sokat beszél, hiszen nem szól közbe, nem lövi le a poént, nem javítja ki, nem mondja el gyorsan előtte Mindenttudóborcsa. Be nem áll a szája. Mesél oviról, nagyszülős hétköznapokról. Nem tudunk betelni vele. Már egy órája mondja, a szemei csukódnak le. Terelgetjük az ágy felé. Inkább megéhezik, mintsem lefeküdjön. Két szelet kenyeret fal fel, csakhogy mondhassa.
Hozzászólások