Ülünk Borcsival a templomban. Pont a 9. stáció alatt. Észre sem vettem, amíg Borcsi meg nem kérdezte:
– Anya, Jézust elkapták?
Felnézek a képre, látom, Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt. Nem bírom ki mosoly nélkül. Mármint az elkapták miatt. Borcsi ekképpen méltatlankodik:
– Anya, mi olyan vicces?! Jézust megölték.
Piri mama izgult. Hogyne izgult volna, mikor Borcsa tavasz óta nem volt beteg, Péter pedig öt hete egészséggel felvértezve járt oviba, még 2 hónapra volt gyógyszere, amivel a doktornéni teljes egészséget garantált. Mostanra kezdtük elhinni neki. Nem is volt soha ekkora egészség ősszel szerény kis familiánkban. Piri mama biztos volt benne, pont náluk, a vakáció alatt fognak lebetegedni.
Aggodalmait az ovi utolsó napján oszlattuk szét: a gyerekek nem nála fognak lebetegedni, Borcsa cifrán köhög. Péterért reménykedünk. Mire megérkeztünk, Borcsa rendesen ugatott. Természetesen péntek este. Szombaton Péter ment temetőt látogatni, Borcsát én kúráltam. A helyzet nem javult. Vasárnap hajnalban Péter is kezdte a szülők szívét facsaró, gyomrot összeugrasztó, torokban gombocót okozó köhögést. Vigyük haza a gyerekeket Piri mamástól, sürgősen otthon kerítsünk orvost? Piri mama nélkül? Riadóztassuk Magdi mamát?
Végül némi telefonálás eredményeképpen vasárnap déli 1 órára jelenésünk volt a sürgősségen. Az ügyeletes doktornéni tavaly karácsonykor Borcsa tüdőgyusziját kezelte ki. Örültünk neki. Borcsa laringitiszes, Péter jó úton halad effelé. juppi, senki nem tüdőgyulladásos és senkinek nincs légzészavara.
Vasárnap délután megkönnyebbülten indultunk haza. Két vihácoló gyereket, két valamelyest megnyugodott nagyszülőt, egy özön gyógyszert hagytunk magunk mögött. Kezdődhet a vakáció, színház, opera, magdusozás, takarítás, karácsonyi barkácsolás.
Anya
A mai ebédvacsora lerben sült krumpli lesz. Kitűnő ok a sarvalt savanyúkáposztás bödönkénk megnyitására. Megszenvedtünk érte rendesen. Hiszen a konyhában röpke egy óra alatt szilágysági, csíki valamint az internetről beszivárgott posztmodern káposztasavanyítási hagyományok ütköztek. Végül nem ütöttük le egymást az urammal. Bár néhányszor szorongattam a fakanalat.
Szóval lerben sült krumpli. Egyúttal megsütöm a három napja beígért csokis muffint. Minden délután alkudoztam a gyerekekkel, majd holnap, most nincs idő. De ma lesz. Tornászni is megyek, már nem is tudom, mikor. Péter tököt kell vigyen péntekre gyertyával, piros ruhába is kell öltözni. Az egyetlen piros blúza a mosódában hever. A holnapi szépruhámmal. Mert holnap szépruhás nap van a dolgozdában. Vasalni is kell. De reggelig még van idő. Tök van házilag. Kicsit hosszúkó. Ha elfelejtünk hazafele megállni a tökárusnál, hosszúfejú töklámpása lesz a gyermeknek. A Borcsa napi penzumát még nem tudjuk.
Na s mindeközben becsomagolom a porontyok egy hétrevaló ruháit + saját felszerelést két napra. Holnap munka után nagyszülőkhöz utazunk. Gyerekek segítenek. Lesz némi konfliktus a Borcsa hetedik táskáját, s a Péter másfélméter könyveit illetően. Igen, a rokongyermekeknek szánt csokikat meg kell venni. Még ma.
Biztos ma is fogunk autópiacost és vendéglőst játszani. Ha akarunk, ha nem.
Mielőtt végleg elfogynának a betűim, írok néhány sort.
A hosszú estékkel megjöttek a diafilmek. Helyszín a nappali, párnák földre dobálva, nézőközönség bevackolódva. Apa izzítja a gépet, Péter a lámpaoltogató kisfiú. Bámuljuk a megkarcolt diákat, s hallgatjuk apát.
A malacos társast rendszeresen koptatjuk. Megértük, hogy Borcsa nem kap hisztirohamot, ha farkast dob, s Péter nem akar egymás után kétszer dobni. Nem kell igazságot tenni, szabályokat magyarázni, észt osztani. Tiszta relax.
Sütőtök fogy, mint régen, amikor egy borzos, pufókarcú kisfiú négykézlábalt szerte a házban. Meg is sárgult az orra.
Előkerültek a préselt falevelek. Péter akkurátusan festi, s lenyomatot készít velük. Borcsa virágrajzolásra állt rá.
Szombaton közös főzést csaptunk. Mindenki adottságainak megfelelően kivette a részét a munkából. Péter galuskát és palacsintatésztát kevert, murkot vágott. Borcsa szóval tartott. Olyan kaliberű vicceket mesélt, mint: Apa fa, hihihi! Vigyorogtunk.
Borcsa tombol: – Péteeeeeeeeeeeer! Nem leszek többet a testvéred, nem leszek többet a barátod, nem veszlek feleségül, s nem fizetem ki a bankot!
🙂
Hozzászólások