Szerző: Pelusss | Sze 23, 2014
Végre egy otthonülős hétvége. Hiányzott már mindenkinek.
Péntek éjféltájt Borcsa alaposan kihányta magát. Az ágyban. Reggelig éberen figyeltem, mikor jön a következő (nem jött), s közben azon agyaltam, hogy fogom másnap az elgyengült leányzót beszállítani a kórházba. Az uram szombat kora reggel elutazott. Kár volt alvás helyett agyat pörgetni. Borcsa reggel vidáman ébredt, bundáskenyeret kért reggelire (nem kapott).
Hármasban sütöttünk, főztünk, gombócot gyúrtunk, szomszéd lányokat látogattunk, almát szüreteltünk, szőlőt majszoltunk.
Klasszikus vasárnapunk volt. Péter velem készült templomba, fel is öltötte ünnepi gúnyáját. Induláskor kiderült, félreértés, Borcsa jön velem, a fiú apával megy. Borcsa még pizsamában. Elkéstünk.
A templom fele ballagva megvesztegettem a leányt: ha jól viselkedik a misén, hazafele bemegyünk a boltba. Ebből adódott, hogy míg mindenki a Miatyánkot mondta, Borcsa hangosan skandálta az első sorban: menjünk a boltba! Menjünk a boltba!
Hazafele jövet, a bolt után találkoztunk a fiúkkal. Péter 10 deka csokiskeksszel lett megvesztegetve. Pont elég volt az istentiszteletre.
Estefelé Pannáékkal indultunk kirándulni. Almát rágcsáltunk, kutyát lestünk, sokat kószáltunk. A fagyit és a sütit mindenki megérdemelte.
Szerző: Pelusss | Sze 16, 2014
Tegnap dirib-darabokra tört a szívem. Csorogtak a könnyeim. Befele. Kifele nem lehetett.
Nem, nem a tanévnyitó miatt. A gyerekek rutinosan vették az akadályokat, bokrétát kötöttünk, piros bogyó, piros levél. Pedig Borcsának még nincs is óvónénije. Ezt nem tudhattuk. Reménykedtünk.
A tanévnyitóval egyszerre kezdetét vette a mókuskerék. Péter fél hatra bowen terápiára ment. Borcsa fodrászhoz. Vidáman. Mostanra megértette, hogy akkor is lehet királynő, ha csak vállig ér a haja. Kellett egy nyár hozzá, sírós fésülködések, ragacsos kócok.
Nyisszegett az olló, hulltak a földre a babaszőke tincsek. Ollót nem láttak soha. Maradt a barna haj. Huj, hogy csorogtak a könnyeim (mint már említettem befele). Borcsa örült a csudaszép frizurájának. Babitól cukorkát kapott. Nem tiltakoztam.
Szerző: Pelusss | Sze 12, 2014
Állatkertben embernek lenni jó, gyereknek lenni boldogság. Péter nagy kerek szemekkel csodálta az eddig csak képeskönyvből ismert állatokat. Halaknál már tele szájjal vigyorgott örömében. Vissza is mentünk vagy kétszer.
Borcsa gyanakodva kérdezte egy-egy valószerűtlennek látszó hüllőt látva: anya, ez igazi? A jegesmedvét sem hitte el elsőre. A poszokegér (felnőttnyelven hörcsög) egyből kedvenc lett.
A fókák beköltöztek szívünkbe. A zsiráf már korábban ott volt. A medve birtokát apa kedvéért megkerültük néhányszor, míg előbújt a rejtekből. Fáradhatatlanul barangoltunk, gyereket cipeltünk, hópárducokról diskuráltunk, kiflit majszoltunk. A fagyit mindannyian megérdemeltük.
Szerző: Pelusss | Sze 10, 2014
Takarítás van. Nagy. A gyerekek ismét elhagyták a hazai terepet, s a nagy mókuskerék kezdete előtt felfordítom a szobájukat. Gondosan osztályozom a játékokat, ruhákat.
Az ágy alján féltett kincseket találok: kartondobozok megtömve babákkal, füzetekkel, könyvekkel, zacskókkal, dobókockákval, puzzledarabokkal, cetlikkel és hajcsattokkal. Rég nem látott fél zoknik kerülnek elő. Némi apró is lapul az egyik dobozban. Borcsa almolt, mint a mókusok télire. Felszámolom a káoszt.
Legutóbbi hasonló akcióm után büszkén mutattam a csillogó gyerekszobát. Erre Borcsa: – Anya, mit csináltál? Elrontottál mindent.
És tényleg.
Szerző: Pelusss | aug 27, 2014
Komoly társasági életet élünk Péterrel. Bárhova elmehetünk, ahol van hely kerekezni. Pédául a színházban. Amíg mi az emeleten szocializálódtunk, addig ő a földszinten repesztette. Ígérte cserkész becsszóra, nem megy ki az utcára. Nagyjából elhittük. 5-10 percenként lekukucskáltunk. Mindig megvolt.
Egyszer megszomjazott. Egyenesen a színpadig gyúródott a tömegben. Ismerős kerítette kézre. Narancslé felhajtva, tekert tovább.
Jazz koncert van. Nagy udvar, szobrok, népek. Gitár és ének. Barátok és bárányok. Péter kerekezik, gyerekekkel barátkozik. Vígan höngörödnek be az oldalon. A vacsora ízlik. Rég feljöttek a csillagok. Tudjuk, nem látjuk. A felhők takarják. Azért boldogság van. Lálálá.
Hozzászólások