Párbeszéd
– Péter, kérsz egy guglit?
– Igen, Borcsa.
– Adhatok mellé egy csirliburlit?
– Igen, pirosat.
– Akarsz egy möglerérit is?
– Igen, kettőt.
Apa elkerekedett szemekkel fülel, hogy egy képzavarral éljek.
– Te Borcsa, érted, amin
Hargitán
Kirándulni mentünk fel a hegyre, egy házikóba – Borcsa szerint. Két napon át kószáltunk az erdőben, borvízért jártunk, lestük az ebihalakat a pocsolyában, hintáztunk a Balu parkban. Borcsa lelkesen barátkozott egy román kislánnyal. Magyarul próbálta szóra bírni. Szóltam neki, ne fárassza magát, próbálja románul. Erre elkezdett halandzsázni, meg volt győződve, hogy románul beszél. A nyelvi különbözőséget leküzdve, a kislánnyal olyan jól megértették egymást, hogy Péter lett a közös ellenség, aki nem akarta átadni a hintát.
Gábor tata lelkiismeretesen hordta haza az erdőből a gombát és az áfonyát. Kavicsot dobáltunk a patakba. Kürtőskalácsot majszoltunk, megmentettünk egy nénit a hasraeséstől, s Péter az esti misét nyitott szemmel aludta végig. Jó pihenés volt.
Esküvősen
Szombat reggel rutinosan öltöttük magunkra a lagzis ruhát. Ditró határában felkerült Péterre a fehéring, s az alkalomhoz illő nyakkendő. A templomban öten négy sort foglaltunk el. Borcsa izgatottan várta, mikor fogja a menyasszony az igent kimondani. Míg erre sor került, háromszor éreztem azt, hogy menni kell. Végül kiegyenlítődtek az erőviszonyok, csend lett.
A lagzi csupa élmény volt. Trambulinnal, csúszdával, dinnyével, bodzalével és sok gyerekkel. A gyerekek elvoltak. Szerettük.
Hazulról haza
A kutyavilág lejárt. A gyerekek hazautaztak. Röpke 14 órás otthontartózkodás után nyakukba vették az országutat, apával Csíkba indultak. Ez némi aggodalmat keltett a Marosvásárhelyen munkálkodó anyában, ám végül egyik rémálma sem vált valóra. A gyerekek példásan elfogyasztották ebédjüket, anya báliruháját nem felejtették a tisztítóban, aludtak az autóban, nem verekedtek a hátsó ülésen, mégcsak nem is hisztiztek. Apa kellőképpen értékelte a gyerekek rendkívüli teljesítményét, ezért félúton fagyival jutalmazta őket.
Egy büszke apa, s két virgonc manó érkezett Csíkba.
Kutyavilág
A kiskutyák 3 hetesek lettek, mire Péter és Borcsi megérkeztek. Ezidő alatt tervezgették, milyen neveket adnak, illetve néhányszor beszéltek velük telefonon (Miki tata a kutyakupachoz tartotta a készüléket, a gyerekek áhítattal hallgatták a nyivogást).
A nagy találkozás minden reményt felülírt. Csillogtak a gyerekszemek, s még Péter is, aki néhány hónapja retteg a kutyáktól, meg merte fogni őket. Bátortalansága másnapra teljesen el is tűnt. Borcsa első perctől kezdve közeli barátságba került velük. Fürdés után, vizes hajjal is gond nélkül bemászott a kutyaólba.
Lett nevük, Krisztina, Foltos, Kormos, Szimat, Tarka. A hatodikét már nem tudom. A hozzátáplálást elkezdték. A közös medencézés tervbe lett véve, de meghiúsult.
Két hétig kutyavilág van.
Hozzászólások