Patakászok
Szemes
Utolsó óvodai napunk délutánján, az egy év alatt összegyűlt ovis cuccunkkal szemorvoshoz mentünk. Péter szeme volt a vizsgálat tárgya.
Makk egészséges szemecskéi vannak. Amíg ez kiderült, Borcsa a mosdóban ingyenes szólókoncertet szervezett, később a váróban is, mert nem mehetett be a rendelőbe. Péter segítőkészen együttműködött, még a csípős szemcseppel is. Közben a játszósarok fel lett derítve.
A vizsgálat végén a Sétatér felé vettük az irányt. Nem kalkuláltuk be, hogy Péter pupillái ki vannak tágítva, s homályosan lát. Imbolygott a tó körül a biciklivel. Végül szárazon megúszta. Majd harsány zokogásba tört ki. Vigasztalást nem tűrt. Fagyi sem jött be. Ült egy bokorban, s zokogott. Elküldött, elbúcsúztunk, otthagytuk. Ez sem használt, a tópartról integettünk neki. Pár perc múlva segítőkész nagymamák vették körül az elveszettnek hitt gyermeket. Péter ezidáig 2 darab román órán vett rész az oviban, ezért sokra nem mentek vele. Nem kevés harc árán bepakoltuk az autóba. Rögtön el is aludt. Otthon dinnyeevéssel vigasztaltuk magunkat.
Gaz szülők esete a Cumitündérrel
Sok évvel ezelőtt cumisüveget nyomtam a gyermek kezébe. Ma már nem tenném. Esténként e póttárggyal spóroltuk meg magunkat a gyermekektől. Egy üveg tej kíséretében szépen elaludtak.
Hosszas tanácskozások után elérkezettnek láttuk az időt, hogy megváljunk a cumisüvegektől. Be is pakoltuk mind a hatot egy zacskóba, felakasztottuk a nappaliba a lámpára s vártuk, hogy elvigye a Cumitündér. Biztonság kedvéért levélben fejeztük ki az óhajunkat, miszerint arra való kisbabáknak küldjük lestrapált üvegjeinket, s cserébe kérjük, ajándékozza meg ezt a két nagylelkű gyermeket némi földi jóval, úgymint: sok pici autó, egy nagy autó, csillogóhajú póniló és egy tündérlány.
Másnap az urammal bevetettük magunkat a játékboltba. Öt év alatt alig vásároltunk a gyerekeknek játékot. Örököltek, kaptak. Élvezettel szemléztük a polcokat. Megadtuk a módját a lekenyerezésnek. Felmerült, hogy inkább plüss mackókba kellene gondolkodni, ha este a fejünkhöz vágják, ne a műanyag póni csattanjon.
Estefelé észrevettük, hogy a Cumitündér kicserélte a zacskót. Volt nagy öröm, vigaszság. Pont lefekvésig tartott. Mindenki gondosan bepakolta az ágyába Cumitündér ajándékát. Apa felszolgálta két bögrében a tejet. Péter jóízűen elkortyolgatta, s lefeküdt. Borcsa zokogva közölte, hogy a tej ki fog folyni, mikor issza. Merthogy ő lefekve gondolta el a tejivást. Szaporítottuk a szót egy darabig. Anya-/apahívás, mesemondás, összebújás, anya kiküldése a szobából. Ebben a sorrendben ismétlődött a történet néhányszor. Akkor Borcsinak eszébe jutott, hogy hagyjuk égve a házikólámpát. Égve hagytuk. Alvás reggelig. Ébresztő hatkor. Némi kesergés, lónyerítetés. Kezdődött a nap.
Házibuli
Borcsával ütközünk. Péterrel is. De vele másképp. Péter egyszerűen nem teszi azt, amit szerintünk kellene. Nem akar velünk ebédelni, rendet rakni, kezet mosni stb. Csupa olyan dolog, amit egyetlen normális gyerek sem akar – egyes szakemberek szerint. Kicsit kesereg mellé, s kész.
Borcsa erre rátesz egy lapáttal. Nagyon ért a drámai pillanatok kreálásához. Rászólók. Sárkány Ella színre lép: Anya buta vagy, Borcsa nem mutatja meg neked a legóját, s a filmjét sem, mert buta vagy. Apa a sarkára áll. Felvilágosítás megtartva. Borcsa elvonul s az orra alatt dünnyögi morcosan: Apa, miért szeretsz te engem, ha tudod, hogy milyen vagyok?!
Állunk lemeredve. Most mi van? 3 és fél éves.
Fejre esve, zokogva
Diófák megtekintve, virágkoszorú megfonva, kismacskák megnyakászva, tengerimalacok megetetve. Vasárnap délutáni program békességben kipipálva. Boldog Családi Kör van. Zötykölődünk hazafele az autóban.
Fagyikat már indulás előtt beígértük. Jobb helyet nem találván, megállunk egy bevásárló központban. A gyerekek hangos csatakiáltások közepedte lavíroznak a polcok között. A pénztárnál Borcas a bevásárlókosárba kívánkozott. Apa nem akarja, én berakom. Inkább ott, mint kiszaladjon a parkolóba. Kotorásszuk a pénztárcából a pénzt, egyszercsak puff. Borcsa a kőpadlón fekszik és üvölt.
Kirohantam vele. Örültem, hogy üvölt. Jó jel. Legalább él. Tapogattam a fejét, nem volt véres, a gerince egyenes. A tarkóján dió nagyságú (a témánál maradva) bibircsók nőtt. De ezt csak később vette észre. Apa. Rá is nyomtunk egy fagyit. Ijedten indultunk haza. Lestük, jön-e a róka. Lassan magunkhoz tértünk. Az első benzinkútnál kiraktuk az autóból: Borcsa, menj. Stabilan járt, nem szédült. Újra lemostuk a könnyeket, illetve Péterről a csokifagyit, már ahonnan lejött. A pólójáról például nem. A leány fejére vizes borogatás került.
Hazafele Borcsa dudorászni kezdett, beszélt az ablakkal. Tudtuk, nagy baj nem lehet. Tisztáztuk az esetet. Borcsa ugrált a kosárban – vallotta be töredelmesen. Felvilágosító szónoklat megtartva. Többet egyszem gyereket sem teszünk bevásárlókosárba, legalábbis ezekből az elevenfajtákból.
Hozzászólások