Szerző: Pelusss | máj 21, 2014
Reggel fél 9-kor Péternek a logopédusnál volt jelenése. Borcsit lepakoltuk az oviba, s megígértük, hogy nemsokára a bátyja is megérkezik. Addig tartsa a frontot.
Az uram bokros teendői miatt a fiút csak délben tudta volna hazavinni, ezért úgy dönött, hogy a hátralevő időt együtt fogják eltölteni. Mi az a pár óra?
Délelőtt velem dolgozott. Festett, vágott, jött és ment. Aztán futóbiciklire pattanva elkerekezett apáig. Vakmerően lavírozott a tömegben, kitartóan bámulta a földet. Én “Péter előre nézz!” felkiáltással loholtam utána, közben sűrűn kértem az elnézéseket az eltaposott gyalogosoktól. Később cipeltem a biciklit, mert a fiú belefáradt a sok rekcumolásba. Ekkor szakadt el a harisnyám.
Apával ügyet intéztek, kettesben ebédeltek, s körbebiciklizték a tavat, megetették a kacsákat, megbámulták a halakat.
Hazafele Péter szundiba merült. Az óvóda előtt ráztuk fel. Borcsi nem hányt, mint a tegnap. Örülhettünk ennek is.
Az apa-fiú nap mellékhatásaként Péter másnap nem volt hajlandó felkelni, felöltözni, fogat mosni, s oviba menni. Üvöltés ezerrel. Az óvóda ajtaján úgy kellett betuszkolni. Végül Borcsi vigasza használt. Apa megtépázott idegekkel, szomorúan ballagott dolgozni.
Szerző: Pelusss | máj 21, 2014
Alapos tésztasütés, ünneplő gúnya előkészítés, bepakolás után elindultunk Csíkba, a tett helyszínére. A gyerekek alig köhögtek. Nagy volt az öröm, mikor bésirültünk a sáros Határ utcába: lehet pocsolyázni. Két napig nem is volt ebben hiba. Túl rövid volt a gumicsizma szára. Ennyi.
Másfél nap pörgés, körömrágcsálás és intézkedés után eljött a pillanat. A vőlegény magára öltötte legjobb ruháját. Péter is, de rögtön le is vetkőzött. Nem volt hajlandó egyedül felöltözni. Segítséget sem fogadott el mástól, csak Borcsától. Borcsa éppen az udvaron sürgött-forgott a kölcsönkapott székelyruhában. Esze ágában sem volt bemenni Péterhez. Erőszakkal kellett becipeljük. Természetesen nem akart segíteni az öltözködésben Péternek. Közben a násznép gyülekezett, Péter pedig a nagyszobában ordított anyaszült meztelen.
Az autóba ülve mindenki izgatottan várta, hogy meglássa Mesit a maga teljes menyasszonyi mivoltában. Kiült a döbbenet a két gyermekarcra, mikor meglátták az álmenyasszony szőrős testét belegyömöszölve egy pompázatos fehér ruhába. Megnyugtattuk őket, ez nem Mesi, ő ezután következik. Tévedtünk. A harmadik próbálkozásra lett Mesink. A leánykérést pisszenés nélkül végignézték, valószínű még a sokk hatása alatt álltak.
Hazafele Borcsa végigzokogta az utat, mert anya, a Rossz, levetette a Borcsi csillogós kabátját, hogy ne süljön be az autóba. A bánat a polgámesteri hivatalig tartott. Akkor passzoltuk haza őket délutáni szundikálásra. A nagy biciklizésről és a templomi esküvőről lemaradtak. De nem is baj, nem volt túl gyermekbarát az időjárás. A vacsorára értek vissza, frissen és üdén.
Az előételt a gyereksoron költötték el. Nélkülünk. Fél szemmel lestük őket. Ezt követően Péter nekilátott a dekoráció felzabálásához, amit éjfél előtt nem sokkal hagyott abba, kényszer hatására. Addigra minimum 40 darab csoki katicát sikerült felzabálnia, amit, kihasználva a nép táncos kedvét, különböző asztalokról gyűjtött össze. Egy pohár narancslé mellett összebarátkozott Bonival és Zsuzsával. Később Istvánnal kergetőztek.
Borcsa Izával került szoros kapcsolatba. Hazamenetelkor meg is mondta, hogy ő a legjobb barátja. Igaz, hogy miután Iza levetette a székely ruhát, nem ismerte meg, ám ez nem változtatott az érzelmi kötődésen.
Az est folyamán számtalanszor összevesztek. Rendszerint a tánc miatt: ki mikor kivel táncol. A színpad be lett barangolva, csuromvizesre futkározás kipipálva.
Kürtőskalács zabálás, rohangászás folytatódott a vasárnapi visszahíváson két zombi szülő kíséretében.
Szerző: Pelusss | máj 20, 2014
Melyik az almafa?
Kincső felolvassa Félszemű Jóska levelét
Talán a csutak alatt?
Móric hasában
Meglett a kincs
Szerző: Pelusss | máj 14, 2014
Szól a rádió: – Kedves gyerekek, mai műsorunk témája a sárgaszemű doktorhal.
Borcsa: – Anya, ki halt meg? A doktorbácsi?
Helyes válasz: Igen, a sárgaszemű 😀
Szerző: Pelusss | máj 12, 2014
Borcsa berobog a fürdőszobába, a kádnál megnyitja a csapot. A zuhanyrózsából kizúduló víz telibe találja. Bőrig ázik. Üvöltés. Később megkérdezem:
– Borcsa, meleg víz folyt?
– Borcsa nem tudja, a kezét nem tartotta oda. 🙂
Hozzászólások