Szerző: Pelusss | máj 12, 2014
Eljött az idő, hogy hivatalosan is megünnepeljük Péter 5. szülinapját. Köhögős-hányós éjszaka után előkaptam a varázsszert, mire megérkezett a vendégsereg, már volt szünet a rohamok között. Jó jel, azonban a meghívottak felét sikerült elriasztani.
Vasárnap délelőttöt a szülinapos apja különböző sürgősségi osztályokon töltötte, az egy hete keletkezett, egyre fájdalmasabb izomzúzódására keresett gyógyírt. Nem talált. Számtalan sürgősebb esettel szembesült, így ebédre hazaballagott. Közben sütés-főzés, haltorta, sünfasírt és egyebek.
A vendégsereg magával hozta Piri mamát, hogy legyen ki kúrálja a gyermeket az elkövetkező napokban.
Egyszercsak kiderült, hogy Félszemű Jóska, a kalózkapitány elrabolta a tortát. Ezt azért tudjuk ilyen pontosan, mert hagyott egy cetlit a hűtőben, a torta hűlt helyén.
Volt nagy izgalom, azonnal fel az almafa alá. De melyik az almafa? S konkrétan melyik almafa? Aztán le az 5. tujához. Mi az, hogy tuja? És jobbról az 5. vagy balról? Itt tudtuk meg, hogy a kalózok kutyája őrzi a következő üzenetet. Borcsa seperc alatt szétnyitotta Gausz száját, s bekukucskált: Talán megetted a levelet, Gausz? – kérdezte. Megjártuk a kavicsot, léptünk 20-at jobbra, kerestük az állatot a fán, mígnem a Móric hasában megtaláltuk a rejtély kulcsát, mely a föld mélyén lévő kincshez vezet. Péter és Borcsa azonnal előrántották a homokozó lapátot. Itt ásni kell, nincs mese. Kincső rájött, hogy a pincében kell keresgélni.
S meglett a torta 🙂 (A haltorta, ami autónak indult. A hét elején már tudtam, nem lesz erőm és időm szép autótortát csinálni. Előre megfontolt szándékkal, mikor Péter a halas könyvet nézegette, megkérdeztem tőle: – Péter, milyen tortát szeretnél a szülinapodra? – Halat! – jött a megnyugtató válasz.)
Péter ötéves. Egy csodagyermek. Köszönjük.
Szerző: Pelusss | máj 12, 2014
Egy hét késéssel az oviban is megünnepeltük anyák napját.
Szombat reggel Borcsa zokogva közölte, hogy itt kell legyen az összes nagymamája. Mert az óvónéni megmondta. Végül talált megoldást a problémára. Jövőre építünk két házat az udvarra, s Gábor tata állatainak egy kerítést. Jól elférünk mind. Kicsit sajnálta a Miki tata kertjét, de legalább mind együtt leszünk, s a mamák el tudnak jönni a hasonló kaliberű ünnepekre.
Délutánra mindenki magára öltötte jobbik ruháját, elkészült a hangya fejdísz Péternek, az ibolya Borcsának, s a sütemény is.
Nekem, mint kétgyermekes anyának, azt tetszett a legjobban, amikor a gyerekek legalább két percig némán ültek a színpadon, míg Brigi óvó felolvasta a szívhezszóló köszöntőt. Nem hittem el, hogy az enyéim is ülnek, csendben, majdnem mozdulatlan. Igaz, Zdenkó próbálta szaboltálni a produkciót, de rohangászása nem volt ragályos.
A nagycsoport műsorát az udvaron bírtuk ki. A virágosztásra újra sikerült összeszedni a gyerekeket. Szendvics és válogatott sütemények felzabálása után kezdődhetett a rohangászás. Virgoncan értünk haza, akkor még nem sejtettük, hogy estére itt lesz Laringitisz és jó baártja a Nagy Hányás.
Szerző: Pelusss | máj 9, 2014
Egy hajnalon apa elutazott. Rám maradt az aprónép.
Borcsa vidáman ébredt, rögtön el is kezdte mondani, mi minden történt az éjszaka. Ez némiképp iritálta az aludni akaró Pétert. Én a lánynak drukkoltam, mert nem szerettem volna, ha a fiú végetnemérő lustizása miatt lekéssük a szomszédot, aki ovi után bevisz a városba.
Üvöltések közepedte fésülködünk: Anya rossz vagy, megbántottad Borcsát. A kócok maradtak. Következő napirendi pont: Csipkerózsika sampon elvitele az óvódába. Vitaindító: Borcsa. Érveim megdönthetetlenek, álláspontom ingathatatlan. Sampon marad a fürdőben.
Péter ekkor fordul a másik oldalára. Az autós blúz vonzónak bizonyul. 10 perc múlva már az udvaron lesik a madarakat. Rájuk szólok: azonnal tegyék a fejükre a sapkákat. Cserébe megkapom a mai második fejmosást: elriasztottam a rigókat.
Kézenfogva ballagunk le a dombon. Hallgatjuk a csicsergést, találgatjuk, milyen madárhoz tartozik. Kormoskutya elkísér. Elkezdődött egy péntek.
Szerző: Pelusss | máj 9, 2014
Itthon az élet csupa pörgés. Szorongatnak a feladatok és a határidők. Meggyszem a habon: Apa lába meghúzodott, sántít előírás szerint. Borcsa tegnap este azt kérte az imában, hogy apa gyógyuljon meg, hogy tudjunk forogni. Ma reggel már azt is szerette volna, ha apa újra sas lenne, rohangálna utánuk, s elkapná őket.
Délután felhősen jöttünk haza. Spenótot ki kell szedni, paszulyt el kell ültetni, kéziratot át kell nézni, mai és holnapi ebédet kell főzni + a napi rutin. A takarítást és vasalást már fel sem vettem a listára. Felvezetésként letisztítottam a tűzhelyet. 10 perc elteltével háromszor futott ki és sült rá a krumpli. Borcsa folyamatosan beszélt. Figyeltem, nem vesz levegőt. Beadtam a derekam, iskolást játszunk.
Péter be sem akart jönni, homokozott az udvaron, Apa fel-le sántikált a kertben, a kaszálnivaló fű, a vágnivaló fa és a gyomos virágoskert látványával ijesztegette magát.
Már rég ebédeltünk, de Borcsa még mindig beszélt. Csupa fontos dolgot. Mire a Péter keresztanyja felhívott, kattogott az agyam. Ezért kiabáltam vele.
A spenót azóta is nő, a paszuly indulásrakészen virraszt a kamrában. Talán egyszer, ha sikerült elég korán kelni.
Szerző: Pelusss | máj 9, 2014
Borcsa: – Anya, vegyünk új autót, pont olyant, mint ez, ni. – mutat a mellettünk elhúzó szép, nagy, csillogó autóra.
Anya: – Jó ötlet, Borcsa, de nincs rá pénzünk.
Erra Borcsa komolyan: – Többet kellene dolgoznotok, te is, apa is.
Hozzászólások