Szerző: Pelusss | máj 6, 2014
Nagy tortaszorongatások közepedte megérkeztünk a nagyszülőkhöz. Az egy hete ott vakációzó gyerekeinkért jöttünk. Egyúttal Peti szülinapot, anyák napját és házassági évfordulót ünnepeltünk. Ezért volt a meglepetés torta.
Piri mama is számon tartotta a felsorolt ünnepeket, ezért ő is készített titokban egy pöttyös kutyatortát, mert ez volt a kívánság. Elég jól megúszta, 101-et is kérhettek volna 😀
Nagy volt a vígság. Úgy megnőttek, ügyesedtek, s minden. A kalandokat hazáig mesélték. Voltak a vásáron, körhintázni kétszer, kisautózni szintén kétszer. Ettek mustároskenyeret. Minden nap számbavették a kertet, számolgatták az almákat, cseresznyéket a fán. Nyúzták Szimatot, gyomlálták a virágokat. Megérett az első eper. Bicikliztek. Bezárták a nagyszülőket a pincébe és a pince előtt üldögélve szívtelenül hallgatták a segélykérést. Piri mamáék saját magukat kellett kiszabadítsák, mert a két gyermek nem értette, mi a gond.
Bánatosan konstatálták, hogy mamáék milyen szomorúan maradtak otthon. Mert egyedül vannak. De nem baj, holnap (felnőttnyelven: majd valamikor) jövünk még, hiszen Zsibóra is el kell menni, s Bagos is a listán van.
Szerző: Pelusss | ápr 29, 2014
Húsvét után a gyerekek a nagyszülőknél maradtak.
Egyik nap Piri mama a mákkal teleszórt ágynemű láttán felkiáltott:
– Ki nevelt titeket így, hogy mamát keserítsétek?
– Apaaaaaaaa! – jött az egyhangú választ.
Hátradőltem 🙂
Eközben mi a mókuskereket pörgettük előírás szerint. Három munkanap után megérkezett a várva várt vendégsereg: Borcsa keresztszülei, három királyfival. A gyerekek is hazakerültek. Borcsát elbűvölte Andris baba mind a 7 hónapjával. Sokat babusgatta, csodálta a kiságyat, megmérte a talpát, megszámolta a fogait, leste a mosolyát, s mindenről jelentett.
Zsomborral és Csabával akadtak tulajdonjogi viták. Szegény Csabit a harmadik napon búcsúzás helyett üvöltve tuszkolták be az autóba, mert Péter egy pillanat erejéig sem volt hajlandó megosztani vele egyetlen homokozólapátot sem. Miután győztesen került ki a csatából, boldogan szorongatta a lapátokat, gereblyéket, ásókat és ezt szajkózta: Péter ügyes. Ily békétlen elvállás után gyerekszinten a viszontlátás örömét nem erőltettük.
Keveset aludtunk, éjszakába nyúlóan beszélgettünk, két este is sikerült elcsendesíteni egymásban a gyereknevelés terén megfogalmazódó kételyeinket. A gyerekek nem kíméltek, idő előtt ébresztettek.
Hétfőn megújult erővel szálltunk vissza a mókuskerékbe.
Szerző: Pelusss | ápr 23, 2014
Borcsa: – Borcsa haragszik dédire, mert itthagyott minket. Felment a mennybe, s itthagyott minket.
Anya: – De Borcsa, dédi most már mindig velünk lesz, Jézuskához ment, onnan vigyáz ránk.
B.: – Borcsának elege van, hogy mindig mindenki Jézuskához megy!
Szerző: Pelusss | ápr 16, 2014
Szombat délután Péter legalább 7 órája köhögött megállás nélkül. Az egyhangú ugatást hányással tarkította. Nem volt otthon megfelelő szérum a szippantónkba. Családorvos sehol, ismerős orvos átirányít a kollégájához. Egy receptet szerettünk volna, s diagnózist is persze. Diagnózis lett, recept nem. Mire észbe kaptunk, már a kórházi ágyon csücsükéltünk. Péternek csendesen csorogtak a könnyei. Szomorú belenyugvással vette tudomásul a helyzetet.
Két napig úgy éreztem, besétáltunk a csapdába. Most már tudom, fölösleges rágódni ezen.
A csapda sokat javult a négy évvel ezelőtti látogatásunk óta, de mégis csak csapda. Két napig vártunk orvosra. Megjött, örültünk neki, úgy látszik, nem eléggé, mert nem enged haza. Ötödik napja rostokolunk. Péter jól van, máskor ilyen állapotban már rég óvodába járt. Azonban a kezelés még nem járt le. Otthon sem folytatható, akkor sem, ha nagymama aszisztensnő.
Borcsa vasárnap látogatott meg. Belibegett tavaszzöld ruhájában: Péter, melyik a te szobád? Mutasd az ágyikódat. Szorgos beszédével jól lefárasztotta román szobatársainkat, nem is akart hazamenni. Igaz, minden alapja megvolt a maradásra. A látogatás előtt fél órával diagnosztizálták kezdődő tüdőgyulladással. Azóta otthon gyógyul.
Péter egy bajnok. Viseli a szurkálásokat, érdeklődve nézi, ahogy a kézfejéből kicsepegő vér megtölti a kémcsöveket, örömmel pisil a dobozba. Tiltakozik a szippantó ellen és szorgalmasan tanul románul. Első szavai ezek lesznek: Așa te bat! Mă, prostule, mă! Ezeket hallja a leggyakrabban szobatársainktól. Egy rendtől már elbúcsúztunk, de a tegnap érkezett anyuka nevelési módszere is egyezett az előzőével. Remélem, mire újra igazi hús-vér román gyerekkel találkozik, elfelejti ezeket a mondatokat 🙂
A csapdában tikkasztó hőség van, a folyóson nem ajánlott a sétifikálás, mert válogatott betegségeket lehet beszerezni hányástól légcsőgyulladásig. Taknyos, tüsszögő szobatársunk habzsolja a játékainkat, rágcsálja a ceruzáinkat. Péter haza akar menni. Nagy Morc gyakran látogatja.
Ígérték, holnap szabadulunk. Reménykedünk.
Hozzászólások