Kerek erdő
Hazafelé
Már harmadszor hintázták az utolsót az ovi udvarán. Elindultunk az autó felé. Péternek esze ágában sem volt hazajönni. Beültünk az autóba, hátha a fiú ijedtét veszi. Semmi. Vígan kerekezett tovább. Négyszer köszöntünk el tőle, apa gázt adott, szépen lassan elindult az autó.
Borcsa könnybelábadt szemmel nézte ránk sem hederítő bátyját, s megszólalt:
– Nagyon fogsz hiányozni, Péter!
Az épp arra járó nénikék is csodálkozással vették számba, hogy a gyermeket ottfelejtettük. Vélemény rólunk meg lett alkotva.
Hétfősirató
A terv szerint hétfőn felváltva dolgozunk az urammal. Délelőtt ő pesztrálja a köhögős gyermekeinket, délután én. 10 óra magasságában hirtelen felindulásból felhívott, maradjak nyugodtan, ő telefonon elintézi bokros teendőit. Nemsokára megbánta felelőtlen tettét. Hazaérkezve követelte, írjam meg A hős bukása című blogbejegyzést.
A szóbanforgó hős többször is legyőzetett. Sokszor vett mély levegőt, de nem elégszer. A leszarom tablettát is dobozostól nyelte, a hatás elmaradt. A gyerekek pedig feszegették a határokat rendesen. Nagy Morc tartotta a lelket mindenkiben. Csupa “Nem!” és “Neeeeeeeeeeeeem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!” volt minden.
A kertben felépült egy fél kuckó, elkészült egy fél ebéd. A hős idegei dirib-darabokban hevertek szerte szét.
Kirándulás
Szombaton hármasban indultunk kirándulni. Apa az elmúlt hét tömbösített gyerekvigyázása után az idegeit pihentette egy jóravaló helyen.
A környékünkön kószáltunk, de kirándulásnak adtam el. Csak így tudtam hazacsalogatni a gyerekeket a szomszédból. Lepkét kergettünk, ezért az útvonal elég céltalan volt. Hangyásztunk, virágot szedtünk. Hazafele gondoltam egy merészet: ha már felmásztunk az erdő széléig, menjünk az erdőn át. Nagy volt a vígság, amíg az ösvény tartott. A bozóttól Borcsa idegbajt kapott. Péter egyedül akarta kimászni a pétermagasságú árokból. Borcsát kituszkoltam a bozótból, visszamentem a fiúért. Péter a sánc alján toporzékolt, hogy hozzá ne érjek. Ekkor már fekedtedtek a fehér bárányok a felsőjén. Borcsa unatkozott a tisztás szélén, visszajött megnézni Pétert. Közben beakadt egy ottfelejtett szúrósdrótba. A gyógyszerem elgurult.
Mire a gyümölcsösbe értünk, Borcsa megkarcolt kézfejét magasba tartva, zokogás közepedte fogadta meg, többet anyával nem megy kirándulni. Péter vigyorgott a sáros szerkóban. Legalább neki bejött a kaland.
Himnusz Apáról
Kedd délután lazára vettem a figurát, az uram szerint túl sok időt pazarolok a konyhára. Eljátszodtuk a délutánt, másnapra nem főztem. Mindenki ebédel az intézményében, munka után összedobok valami gyors vacsit, oszt kész.
Nem is volt baj szerda reggelig, amikoris kiderült, hogy Borcsa nincs óvódaképes állapotban. Ekkor én már dolgoztam, ergo apa maradt otthon a kis beteggel. A tervek szerint a nagy oviban tölti a napot. Ebből annyi valósult meg, hogy mindenki felvette az előző este kikészített ovis szerkóját. Péter nem volt hajlandó óvódába menni.
Salátakészítéssel indítottak. A program az oviból lett ellopva. Péter elővette a salátáját az ovistáskából, Borcsa az uborkáját, s a nappali közepén a kisasztalon elkészült a saláta. Apa kenyeret pirított, kolbászt karikázott. Megvolt a reggeli.
Két vonatozás között a krumplileves is megfőtt. Ezt követően kenyérvásárlás ürügyén a faluba indult a jónép. Ekkor tört ki első alkalommal a palotaforradalom: Péter autóval akar menni. Apa önuralmat gyakorol, gyalogolnak. A boltban sikerült megvásárolni mindent, ami nem volt a listán: kiflit, barnit, s egyéb mérgezett földi jókat.
A második palotaforradalom oka Borcsa délit tejivási szokásainak tisztázása. Önuralom, mély levegő. Borcsa elalszik.
Bokros munkás teendőim miatt egy óra késéssel érkeztem haza. Apa hordót mosott, a gyerekek a szomszédban homokoztak. Eper megkapálva, mosatlan eltüntetve, konyha rendbeszedve, asztal megterítve, ebéd feltálalva, kiskanál desszertnek kikészítve. Ülünk a vacsoránál. Apa jólesően sokat mesél, többet, mint szokott. Én jólesően kevesebbet, mint szoktam. Úgy várt, mint én őt pár évvel ezelőtt minden nap.
Hozzászólások