Szerző: Pelusss | feb 11, 2014
A gyerekek vígan vakációztak a nagyszülőknél, mikor visszatért a kedvenc vírusunk. Házhoz lett szállítva. Így esett, hogy a vakáció végén egy darab gyeremeket sem tudtunk hazahozni. Vasárnap este meglett a diagnózis. Péternek a gégéje, Borcsának a tüdeje gyulladt be.
Öröm az ürömben, hogy ezúttal nem kaptak injekciót, viszont szörpit annál többet. A porlasztógép is üzemel kétóránként. Piri mama komplex táblázat alapján követi, hogy kinek mikor miből mennyit.
Borcsa hat teljes hétig egészséges volt. Pétert hármat bírt, de őt nem ütötte ki annyira, mint Borcsit.
A helyzetet súlyosbítja, akarom mondani javítja, hogy egyik gyereken sem látszik a betegség. Pörögnek a négyfal között ezerrel. Az alaphelyzetre rásegít az adrenalin is. Csak győzzék szegény nagyszülők, akiket szintén alaposan megviselt a szóban forgó galád vírus.
Szerző: Pelusss | jan 27, 2014
Szombat reggel fél hétkor néma csend honol a hólepte tájon. A nép békésen szundizik a meleg kuckóban. Kint őzek legelésznek. Optimista számítások szerint még legalább másfél óra van ébredésig.
– Anyaaaaaaaaaa! Péter éhes.
Kitartóan küzdöttem az ébredés ellen, el akartam hinni, hogy ez csak álom. De nem. Péter valóban éhes volt. Levest kért, mi mást szombat reggel fél hétkor. Lelkesen tömi magába a tegnapi maradékot. Öröm nézni. Végre megjött a fogmosás fontosságáról tartott szónoklataim eredménye. Leves után fogmosás. Fogmosás után körömvágás. Két napja vadászom az ollóval. Most önként bejelentkezett, nem hagyhattam ki. Hétre már mindennel kész voltunk, kezdődhetett a nap.
Szerző: Pelusss | jan 24, 2014
Egy délután beestünk a házba. Péter már úszásra készen állt. Bedobtam két mesekönyvet a táskámba. Indulhattunk. A fiúk úszni, a lányok templomba. Míg Magdi mama beszerezte az istentiszteletre szükséges rágcsálnivalót, Borcsit elvettem az oviból. Mire felballagtunk a templomhoz négy csomagunk volt: a neccünkben ott lötyögött Borcsi majdnem érintetlen ebédje.
Elkezdődött az istentisztelet, Borcsa tejet kért. Ovistejünk volt. Csendesen átcsorgattam a pad alatt a cumisüvegbe. Kevés jutott az táskába is. Ekkor jutott eszembe, hogy a nagy rohanásban nem pisiltettem meg Borcsit. Belenyugodtam, hogy feltűnés nélkül nem tudunk kigyúródni a pad közepéről. Fölösleges volt az aggodalom, nem a pisilés miatt kellett kisomfordáljunk idő előtt.
Borcsa igazán türelmesen hallgatta az istentiszteletet. Felcsillantak a szemei, amikor felfedezte, hogy az apa és az anya papbácsija közösen tartja az istentiszteletet: a fehér az anyáé, a fekete az apáé. 🙂 Egy-egy ismerős kifejezésen elrágódott hosszú percekig. A pap az ószövetségi Józsefet emlegette, Borcsa pedig lelkesen elkezdte mondani. József párja Mária, Abi szamárral mentek, kisbabájuk született.
– Anya, a régi idők az mi? – kérdezte.
– Az, ami nem most van, hanem rég volt.
– Aha, az amikor József élt.
Mire a záró énekléshez jutottunk, Borcsa már kiolvasta és számtalanszor leejtette az összes mesekönyvet, szundizott, megevett két kekszet, feltette a sapkáját, s egyre csak azt hajtogatta, menjünk haza Fenesre. Nem volt rá lehetőség, hogy elmagyarázzam: Fenesen vagyunk. Idő előtt, necczörgetéssel kicihelődtünk a templomból.
Péter és apa már egy órája kalimpáltak a vízben, pancsoltak a buborékos medencében. Kapitány a maga sajátos technikájával, segédeszközökkel felszerelve végigúszta a medencét. Bajnokság van.
Szerző: Pelusss | jan 22, 2014
Péter izgatottan toporgott az állomáson. Végre megjött Borcsa. Egymásraborulás, boldogság. Egy álló napig tartott.
Mikor Péter már második napja volt királyfi, s fel-le sétáltatta Borcsa, így kell vonulni, meg úgy, na akkor betelt a pohár. A fiú úgy döntött, nem lesz többé senkinek a királyfija, ráadásul egyetlen játékhoz sem nyúlhat a királyleány. Lett ebből csetepaté.
– Péter nem szereti Borcsát. – üvöltötte a fiú. Több se kellett Borcsának. Igen szíven ütik az ilyen lelki zsarolások.
– Péter, testvérek vagyunk, Borcsa itt lakik. – zokogott keservesen a leány.
Mivel szép szóval nem sikerült tisztázni a játékok tulajdonjogát, tettlegességre került sor. Magdi mama csak fogta a fejét.
Mától Borcsi óvódás, Pétert még hízlaljuk a héten.
Szerző: Pelusss | jan 22, 2014
Borcsa: – Mamika, kérdezd meg, Borcsa miért szomorú?
Mama: – Borcsa, miért vagy szomorú?
B.: – Borcsa azért szomorú, mert nincs királyfija. Péter nincs itt, s más királyfi nincs.
Hozzászólások