Fürdés után
Péter és a perfúzió
Kicsi tél
Borcsa
Borcsa immár második hete diktálja az iramot a csíki nagyszülőknél. Mikor Magdi mama az üres tejes bögrével bizonygatja, hogy elfogyott a tej, így szól Sárkány Ella:
– Mama! Ne mutogasd az üres csészét. Borcsának tej kell.
Nem eszi meg a vacsorát, mert az anyukája azt mondta, ne vacsorázzon. Nem fésülködik, mert az anyukája azt mondta: Borcsa ne fésülködj. Nem veti le a pörgős ruhát, mert az anyukája azt mondta. S közben az anyukája nem tud semmiről semmit. Borcsa viszont lelkiismeretesen használja a mit sem sejtő anyját alibinek.
Telefonon:
– Anya, Mesi kifestette a Borcsa körmét, pedig nem szabad.
– Miért engedted, hogy kifesse?
– Borcsa nem engedte, Mesi engedte. Ha Borcsa nagy lesz, akkor engedi, most Mesi engedte. 😀
Ki van magyarázva, kérem.
Beront a hálószobába:
– Mamika, gyere gyorsan, tata horkolik az ágyunkon. – Igazából tata a saját ágyában horkolt, Borcsa pedig otthon érzi magát.
Hiába sütött kint a nap, kimenni nem szabad. Mert anya azt mondta. És különben is a forgós szoknyát nem lehet belegyömöszölni a füssnadrágba, levetni pedig vétek. Borcsa nem vétkezik. Másnapra mama kitanulta a kertésznadrág-pörgősszoknya kombinázió hordható formáját.
Hunor a mumus. Ő az egyetlen a familiából, aki sikeresen meghúzta a vonalat, vele nem érdemes sárkánykodni. Borcsa ezért messziről kerüli. Pedig Hunornak van egy csomó finomsága: aszalt alma, goji, tökmag, nem beszélve a sok izgalmas társasjátékról, ami a szobájában hever. Borcsa sokszor bekukucskál hozzá, de ha Hunor egyedül van, inkább elsomfordál, társat keres magának a nagy beszerző körútra.
Még mindig
Nem, nem az immunerősítő okozta a hasmenést, ami hétfőn már hányással társult. Péter törékeny testét egy galád vírus támadta meg. De ez csak két nap múlva derült ki. Akkorra a fiú már eléggé kiszáradt, s az ovistársaknál is jelentkeztek a kezdeti tünetek.
Kedd reggel számtalan éjszakai hányás és hasmenés után felhívtam Piri mamát, nem-e tudna feljönni Pétert ápolgatni. Hagyott csapot-papot, fél óra múlva már buszon ült. Innen tudjuk, hogy ő valójában egy Szupergyors Nagyi. Két óra múlva, egy átszállással, 110 km megtétele után a tett helyszínére érkezett. Családorvosssal való konzultálás után kezelésbe vette a fiút. Igenám, de Péter sem enni, sem inni nem volt hajlandó. Erőszakkal tuszkoltuk bele a folyadékot. Szerda délelőtt csak aludt volna, cserepes volt a szája. Piri mama riasztott, apa rögtön indult utána.
A sürgősségen infúziós koktéllal indítottak. A fiú bátor volt, mint mindig. Egyedül helytállt olyan nehéz helyzetekben, mint a vérvételt vagy a pillangó kézfejbe kerülése. Az infúziót otthon folytattuk. Ügyes állványt eszkabáltunk egy állólámpából és egy vállfából. 11 órán át csepegett a nedű. 30 csepp percenként. Számoltuk is eleget, hogy pontjó legyen. Estefelé már vacsorát kért, viszont inni azóta sem igazán akar. Vesződünk, diétáztatunk, itatunk. Gyors felépülést szeretnénk.
Hozzászólások