Elviszed Peti az úszóedzésre. Nem lesz semmi más dolgod, csak állsz a medence szélén s beszélgetsz az anyukákkal. Amikor az úszótanár elkiáltja magát, hogy Gyere, Kapitány!, akkor Péter hirtelen menekülni kezd a medencéből, merthogy ő Kapitány. Te meg egy határozott mozdulattal visszalököd. Ha Kapitány fürgébb lenne az anyjánál, akkor el kell kapni, s egyenesen bele kell dobni a tanár karjaiba.
😀
Most már értem, hogy miért vizes térdig az uram nadrágja minden úszólecke után.
Borcsa: – Ő apának a tatája?
Apa: – Nem, ő Csabi bácsi, apának a munkatársa.
Borcsa: – Áhá, akkor Csaba keresztapának a férje. 😀
Tegnap este megérkezett a régóta kiválasztott könyvespolc. A gyerekek nagy izgalommal vetették bele magukat a szerelésbe. Adogatták a szegeket, szétszórták a csavarokat, veszekedtek a tiplin.
Péter a konyhába száműzött főzés céljából. A szekrényszerelés nem anyamunka, hanem apamunka és gyerekmunka. Pedig elég szépen illesztgettem egymáshoz a deszkákat.
Amikor kész lett és talpraállítottuk, Péter egy hosszú meglepett óóóó-val fejezte ki csodálatát, Borcsa pedig ugrálni kezdett, hogy jaj-jaj-jaj. Azonnal rá akarták pakolni a mesekönyveiket. Sikerült tisztázni: ez felnőttpolc.
Borcsa lefekvés előtt megkérdezte:
– Anya, a könyvespolsz reggel is itt lesz? 🙂
És ott volt.
– A gyerekek nem emberek. A gyerekek gyerekek, az emberek emberek.
Másnap jön a továbbfejlesztett változat:
– A kislányok nem emberek. A kislányok kislányok. A kisfiúk emberek. Borcsa és anya kislány. Péter és apa ember.
(Pedig csak f
Péter kerítést fest:
Borcsa pózol:
Hozzászólások